Van igazság a mondanivalódban, de most belenéztem egy orosz katonai fórumba és ott is sokan poénkodnak a hajó körüli orosz kommunikációval...
úgy vagyok vele, hogy nekem sosem vicces, ha az emberek parancsra halnak meg - legyen bármelyik oldalon vagy bármikor. Aki parancsot kap, egyszerre egy képtelen helyzetben találja magát. Ha engedelmeskedik, meghalhat, mert ez a hivatása része, vagy nem engedelmeskedik, akkor sem garantált, hogy megússza.
Erre lehet mondani, hogy senkit sem kényszerítenek (ami persze nem mindig igaz) a katonaságba/rendvédelmi szervekhez. Tisztelem bármely oldal katonáit és erőfeszítéseit annyival, hogy nem röhögök a halálukon, szenvedésükön. Örülök, hogy nem nekem kell ott lenni, nem nekem kell látni naponta a háború nem szép arcát vagy utolsó kötelességként gyűjtöm össze a társam maradványait egy kisebb dobozba.
Itt látszik, hogy mennyi lelkileg sérült ember van közöttünk. Én sem az együttérzésről meg az érzelmekről vagyok híres, viszont van egy magammal szemben felállított kód, amit betartok.
Az azov-os neo-náci gyökerek/szélsőbalos majmok/elvakult terroristák/pedofilok ebből a szempontból egy kivétel, nem érzek semmit, ha hallom, mennyivel lettek aznap kevesebben. Őket nem küldik, hanem a torz ideológiájuk rabjai, a személyiségük része. Nehéz erről lejönni.
Nem hiszem (99%), hogy egy sorállományú katona civileket használna pajzsnak vagy hadifoglyokon kegyetlenkedne.
Félek, ha ez a háború tovább megy - mert a Nyugat szerint az oroszok még nincsenek kellőképpen "hatástalanítva" az amcsi érdekek oltárán - egyre több és több helyen fog beindulni az emberállat.
Ideje elgondolkodni azon, hogy milyen Ukrajnát akarunk a szomszédba vagy az EU-ba. Kérdés - ha úgy alakul - a háborús helytállás milyen irányba alakítja azt a társadalmat. Nincsenek illúzióim...
Ha valaki önmagában olyan hülye, hogy kinyírja magát, azon röhögök - mert lett volna választása kétszer, háromszor végiggondolnia, mint cselekszik, vagy megéri-e az életét veszélyeztetni egy facebook-videó miatt..