[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
Nem válaszolt ön se a logikai bukfencre.
A orosz elnök vagy nem tudja hogy mit nyomnak hivatalos infóként a saját miniszterei vagy tudja de valami sunyiság van.
Mert hivatalos álláspont
a szankciók erősítik oroszországot
majd hivatalos vélemény szankciók eltörléséért cserébe hajlandóak erre arra.
Akkor most mi van?
Mert ha a szankciók feloldását akarják akkor gyengíteni akarják oroszországot.
Saját kommunikációjuk szerint.
Segítek a fórum közönségének mert úgy néz ki szükséges
Lehet hogy a szankciók gyengítik oroszországot?
Lehet hogy a orosz kommunikáció e téren khm valótlan?
Te sem válaszoltál mester,arra hogy miért is ne mondják ezt az oroszok,ha a nyugat bőszen szankciózik. Viszont tedd a töltőre a fénykardot,mert nagyon úgy néz ki,hogy elkerülte a figyelmedet,hogy egyre több nyugati potentát panaszkodik,arra a cseppet sem elhanyagolható tényre,miszerint az oroszok nem érzik a szankciókat. Ez valahogy elsikkadt a kommunikációdban. Amúgy végtelenül egyszerű,kukkants rá néhány erre specializálódott oldalra. Jó szórakozást!
W
Wilson
Guest
Ja azért akarták a szankciók eltörléséért cserébe zöld utat adni a fekete-tengeri ukrán gabona exportnak,mert nem érzik a szankciókat..
Ja azért akarták a szankciók eltörléséért cserébe zöld utat adni a fekete-tengeri ukrán gabona exportnak,mert nem érzik a szankciókat..
Szerintem komolytalan ajánlat volt, ha volt ilyen. Tudják jól, hogy nem fognak semmilyen szankciót eltörölni ezért cserébe.
Érezni meg persze érzik nagyon is. Csak jó eséllyel kibírják ennek ellenére 20 évig is, ha kell. Még Irán és Észak-Korea sem bukott bele a szankciókba, amiket hoztak ellene. Ha a Nyugat folytatja, sőt fokozza a szankciókat, akkor Oo. gyorsabban fog a teljes totalitarizmushoz visszatérni, ennyi. Forradalom nem lesz, amiért nincs ájfón és egyebek. Akik ilyesmik miatt lázadnának már részben le is léptek Oroszországból, ami persze nagy veszteség nekik (agyelszívás). Persze ez csak az én jóslatom.
Azt a lehetőséget is vegyük számításba,hogy a komplett EU előbb fog letérdelni,ha csak úgy viccből benyögik Moszkvában,hogy mostantól az utolsó fogpiszkálót is rubelben kell fizetni.
Nézegesd az idei orosz export bevételeket,és utána okoskodj.Ja azért akarták a szankciók eltörléséért cserébe zöld utat adni a fekete-tengeri ukrán gabona exportnak,mert nem érzik a szankciókat..
W
Wilson
Guest
Ja mert az orosz vezetés azokat nézte amikor a szankciók feloldásáért cserébe engedélyezte volna az ukrán fekete-tengeri gabona exportot...
Pont pörög az órám az ukri topicban (wilson bannolva van, mert alig látni ott?) de most olvastam, berakom ide:
"Lukasenko szerint konfliktus kezdődik Zelenszkij és az ukrán hadsereg között
Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök közölte, hogy információi szerint konfrontáció és konfliktus kezdődik Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök és az ukrán hadsereg között.
„Információim szerint már Ukrajnában komoly konfrontáció és konfliktus kezdődik Zelenszkij és az ukrán hadsereg között. A katonaság mindenkinél jobban érti, mi az Oroszországgal való konfliktus ” – mondta .
A fehérorosz elnök szerint az ukrán hadsereg úgy látja, hogy hamarosan nem lesz kivel harcolni Ukrajnában, és a területvédelem sem váltja fel a fegyveres erőket.
Lukasenka azt is elmondta, hogy az ukrán vezetés kétes megállapodásai és ígéretei Lengyelország felé negatív reakciót váltanak ki az ukrajnai nacionalista erőkben, így a hadseregben is.
Szerinte a nacionalisták látták, hogy Zelenszkij különleges státuszt adott a lengyeleknek. Lukasenka úgy véli, hogy ez oda vezet, hogy Lengyelország “levágja” Ukrajna nyugati részét. A fehérorosz elnök úgy véli, hogy az ukrajnai nacionalista erők „nemcsak oroszokat, fehéroroszokat, de lengyeleket sem” akarnak az országban.
„És mindenkinek levágják a fejét, aki ma fel akarja darabolni Ukrajnát. Nincs rá szükségünk. Ezt már nagyon régen mondtam. Nézd – valóra válik. Nos, akkor azt mondtam: hozzánk és az oroszokhoz is fordulnak, hogy megvédjük ezt Ukrajnát” – mondta Lukasenko."
https://russian.rt.com/ussr/news/1011031-lukashenko-zelenskii-voennye
"Lukasenko szerint konfliktus kezdődik Zelenszkij és az ukrán hadsereg között
Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök közölte, hogy információi szerint konfrontáció és konfliktus kezdődik Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök és az ukrán hadsereg között.
„Információim szerint már Ukrajnában komoly konfrontáció és konfliktus kezdődik Zelenszkij és az ukrán hadsereg között. A katonaság mindenkinél jobban érti, mi az Oroszországgal való konfliktus ” – mondta .
A fehérorosz elnök szerint az ukrán hadsereg úgy látja, hogy hamarosan nem lesz kivel harcolni Ukrajnában, és a területvédelem sem váltja fel a fegyveres erőket.
Lukasenka azt is elmondta, hogy az ukrán vezetés kétes megállapodásai és ígéretei Lengyelország felé negatív reakciót váltanak ki az ukrajnai nacionalista erőkben, így a hadseregben is.
Szerinte a nacionalisták látták, hogy Zelenszkij különleges státuszt adott a lengyeleknek. Lukasenka úgy véli, hogy ez oda vezet, hogy Lengyelország “levágja” Ukrajna nyugati részét. A fehérorosz elnök úgy véli, hogy az ukrajnai nacionalista erők „nemcsak oroszokat, fehéroroszokat, de lengyeleket sem” akarnak az országban.
„És mindenkinek levágják a fejét, aki ma fel akarja darabolni Ukrajnát. Nincs rá szükségünk. Ezt már nagyon régen mondtam. Nézd – valóra válik. Nos, akkor azt mondtam: hozzánk és az oroszokhoz is fordulnak, hogy megvédjük ezt Ukrajnát” – mondta Lukasenko."
https://russian.rt.com/ussr/news/1011031-lukashenko-zelenskii-voennye
Tényleg megint kezdeni akarod az ostoba magyarázgatást? Ne okoskodj bele olyanba,amihez lövésed sincs. A mindent tudó Wilsonok,már megint kezdik az ámokfutást? Ma ott tartottak szankció felodás nélkül,ha az ukránok összeszedik az aknáikat,akkor két hajózó folyosót biztosítanak, napközben.
W
Wilson
Guest
Barátom kettőnk közzül te okoskodsz folyamatosan amióta csak beregisztráltál, nulla tudással de annál nagyobb meggyőződéssel.
Na akkor még egyszer leírom neked, ha nem lett volna egyértelmű, ha nem fájnának nekik a szankciók nem kérték volna a szankciók feloldását ...
Nem kérték,hanem ajánlották,a diétát elkerülendő.
Egyenlőre a kedves nyugat van szopóágon, főleg az eu,s vele mi,usánka egyenlőre manőverezik,aztán ha már ők semkapnak majd közvetve sem inert gázokat,uránt,palladium,olajat,stb,akkor vagy elmennek valahová gyarmatosítani,vagy mehet az air force one Moszkvába,némi raportra vinni a fostost.
W
Wilson
Guest
Oroszország és Ukrajna nem készült arra a háborúra, ami végül is zajlik. Most a döntő csata kimenetele a tüzérségtől függ. Elemezzük a 100 napos ukrajnai ellenségeskedés eredményeit
2022. június 3., 21:37Forrás: Meduza
100 napja, amikor Vlagyimir Putyin bejelentette Ukrajna invázióját, az orosz hadsereg gyors győzelmet tervezett (bár ebben nem mindenki volt biztos ). Azóta azonban vereséget szenvedett Észak-Ukrajnában, délen a célpontjainak csak töredékét érte el, keleten pedig elviselhetetlen harcokba keveredett. Annak ellenére, hogy az ukrán hadsereg nagy sikereket ért el a védelemben (főleg a háború első szakaszában északon), még nem tudta a döntő donbászi irányt fordítani, aholhatalmas veszteségeket okozott az orosz tüzérségi tűz. Az embernek az az érzése, hogy 100 napos küzdelem után a pártok nem gondolkodnak olyan döntő offenzívákon, amelyekkel politikai célokat lehetne elérni. Ennek az az oka, hogy mindkét hadsereget nem egy ilyen háborúra hozták létre, és most kénytelenek (mindegyik a maga módján) alkalmazkodni. A háború kimenetele attól függ, hogy ki fejezi be jobban és gyorsabban ezt a folyamatot.
ELSŐ RÉSZ
A hadseregek állapota a háború kezdete előtt
Milyen volt az ukrán hadsereg?
Az ukrán hadsereg valójában a 2014-2015-ös donbászi vereségek után jött létre újra; küldetése a reformok után egy új , 2014-2015 típusú háború megnyerése , vagyis az el nem ismert köztársaságok milíciái elleni hadműveletben, amelyet az orosz hadsereg korlátozott erői támogatnak.A szárazföldi erők, a légideszant erők és a tengerészgyalogság minden reguláris dandárja tapasztalatot szerzett a Donbass érintkezési vonalában végzett alacsony intenzitású harci műveletekben, és személyzettel is rendelkezett. Emellett minden régióban létszámhiányos területvédelmi dandárokat hoztak létre. Harc hatékonyságukat (még a területükön könnyű gyalogságként történő működés esetén is) katonai szakértők nagyon alacsonyra értékelték . Egy a katonai helyzet nagymértékű súlyosbodás esetén azonban állítólag ők lesznek az a "csontváz", amelyre a mozgósítás után egy új háborús hadsereg épül.
Az ukrán hadsereget nem úgy tervezték, hogy ellenálljon egy teljes körű orosz inváziónak: a háború előtti nyugati fegyverek ellenére is egyértelműen hiányzott belőle a nehéz felszerelés, különösen a nagy hatótávolságú tüzérség, a modern repülés és lőszer.
Milyen volt az orosz hadsereg?
A háború az orosz hadsereget egy újabb reform közepébe ejtette. A 2000-es évek végén a Honvédelmi Minisztérium, amelyet akkor Anatolij Szerdjukov vezetett, radikális változásokat hajtott végre:- hadosztályok helyett kisebb dandárok váltak a kapcsolat fő típusává ;
- állandó készenléti erőket hoztak létre, teljes egészében szerződéses katonákkal;
- a hadsereg (főleg a szárazföldi erők) létszáma jelentősen lecsökkent.
A hadsereg létszámát ismét szerződéses katonákkal kellett növelni. Általában azonban az alakulatokat (különösen a szárazföldi erőket) békeidőben csökkentett létszámmal tartották. Feltételezték, hogy egy nagyszabású háború esetén (például a NATO-val) a hadsereget mozgósítással pótolják. Más háborúknál (sokkal gyengébb ellenféllel, mint a szír iszlamisták) minden alakulatnál megmaradt az „állandó készenlétű erők” megerősített zászlóaljak (zászlóalj taktikai csoportok) formájában történő kiosztásának elve.
Az ilyen szárazföldi erőket fel lehetne használni (és használták Ukrajnában és Szíriában) rövid távú műveletekre egy viszonylag gyenge ellenség ellen, és/vagy "forgócsapként" /olyan hibrid hadműveleteknél, ahol a könnyű gyalogságot egy külföldi szövetséges biztosítja.
A 2010-es évek második felében (valószínűleg az ukrajnai háború és a szíriai hadművelet kitörése után) a védelmi minisztérium a szárazföldi erők létszámának növelése mellett döntött; a hadsereg nagyszabású és költséges újrafegyverzése zajlott. Ugyanakkor a gazdasági válság miatt a védelmi finanszírozást csökkentették .
Ahogy Michael Kofman és Rob Lee az orosz hadsereg szakértői megjegyezték a háború kezdete után , az orosz szárazföldi erők furcsa helyzetbe kerültek 2022 elején:
- Az alakulatok számának növekedése arra utalt, hogy a hadsereg képes lesz nagyobb számú zászlóalj-harcászati csoport létrehozására: formálisan öt év alatt csaknem megháromszorozódott a számuk (a 2016-os 66-ról 2021-re 168-ra).
- Ugyanakkor a finanszírozás csökkenése miatt 2019-2020 fordulóján megállt a szerződés katonák számának növekedése.
- A 2010-es évek közepén azt feltételezték, hogy az új évtized elejére már 500 000 szerződéses katona lesz a hadseregben, de a valóságban a háború kezdetére számuk valószínűleg 400 000 körül alakult, és a az új alkalmazottakat nem a szárazföldi erőkhöz (és még csak nem is a VDV-hez) hanem más típusú csapatokhoz küldték.
A zászlóaljcsoportok ugyanakkor megtartották felszerelésük és erősítéseik összetételét tüzérségi, mérnöki járművek, elektronikus haditechnikai eszközök stb. formájában, de nem rendelkeztek elegendő számú gyalogsággal. A szakértők azt írják, hogy néha a harcjárművekben és páncélozott szállítójárművekben (amelyek az állam szerint legfeljebb 7 gyalogost kellene a csatatérre szállítani) csak magának a járműnek a legénysége volt, és senki sem tudott "kiszállni". A zászlóalj taktikai csoportjainak fő előnye elveszett - a kombinált fegyveres harc önálló lebonyolításának képessége .
A gyalogság hiánya oda vezetett, hogy minden felszerelés rendkívül sebezhetővé vált az ellenséges gyalogsággal szemben, és sok érintett egység elvesztette a harcképességét. A helyzetet az is bonyolította, hogy az utánpótlási egységeknél a technikai állásokat (például a sofőrök állásait) felváltották a hadkötelesek, akiket külföldön nem tudtak bevetni. Ugyanakkor az ellátó egységekben és alakulatokban a teherautók száma észrevehetően alacsonyabb volt, mint a NATO-erőknél.
Az orosz repülés, miután széleskörű szíriai harci tapasztalatot és modern fegyvereket szerzett, döntő eszköznek tűnt egy olyan ellenséggel folytatott háborúban, amely nem rendelkezik ilyen tapasztalattal (és modern fegyverekkel). A szíriai tapasztalatok azonban nagyon sajátosak voltak – szinte egy gyakorlóterep: az ellenségnek nem volt nagy magasságú légvédelme , és csak kis számú emberrel hordozható légvédelmi rendszere volt képes kis magasságban célokat lőni. Az orosz repülőgépek biztonságosan támadhattak közepes magasságból, beleértve a nem irányított hadianyagot is (új célzórendszerek segítségével). Az orosz légierőben (VKS) nem hoztak létre ellen- és visszaszorító rendszert.
Ezekkel a súlyosan növekvő "fájdalmakkal" és az általános felépítéssel, amely csak egy sokkal gyengébb ellenség ellen tette lehetővé a hatékony harcot, az orosz hadsereg Európa harmadik legnagyobb hadseregével közelítette meg a háborút.
W
Wilson
Guest
MÁSODIK RÉSZ
A gyalogság hiánya gyorsan megbosszulta magát, különösen a Kijevtől nyugatra fekvő városi területeken, valamint a fővárostól keletre fekvő csernyihivi, szumi és kijevi régiók erdőiben. A gyalogsági fedezet nélkül maradt felszerelések tömege elveszett . A felszerelések jelentős részét (köztük a drága és ritka légvédelmi rendszereket, irányítási és elektronikus hadviselés eszközeit) ellátási problémák miatt egyszerűen elhagyták. Kiderült, hogy az elit desszant alakulatok nem voltak hatékonyak egy ilyen háborúban: nemcsak gyalogság hiányzott belőlük, hanem kellő mennyiségű nehézfegyver is, főleg tüzérség.
A gosztomeli desszant hadművelet, bár elérte a közvetlen célt, a Kijev külvárosában lévő repülőtér elfoglalását és megtartását a főerők megérkezéséig, óriási veszteségekkel zárult. A repteret nem lehetett utánpótlás és erősítés átadására használni, és az ejtőernyősök sem jártak sikerrel a városi csatákban Kijevtől nyugatra. A harckocsi egységek is súlyos veszteségeket szenvedtek ott (valamint az ukrán fővárostól keletre): különösen szembetűnő volt bennük a gyalogság hiánya - harckocsiezredekben, legfeljebb 500 fős gépesített gyalogos zászlóalj helyett 75 fős századok maradtak. Ennek eredményeként még a területvédelmi dandárok is hatékonynak bizonyultak az orosz hadsereggel szemben északon és északkeleten, megtámadva az orosz alakulatok több száz kilométeren át tartó védtelen utánpótlását.
Délen az orosz invázió a háború első napjainak szinte minden célját elérte: a Krím-félsziget kijáratait védő ukrán dandárok tulajdonképpen vereséget szenvedtek; különösen nem volt elegendő számú légvédelmi rendszerük (a parancsnokság szerint a légvédelmet a háború előtt Kijevbe küldték), ezért súlyos veszteségeket szenvedtek a légicsapások miatt. Elfoglalták a Dnyeperen átívelő hidakat Hersonnál és Novaja Kahovkánál délnyugaton; Mariupolt délkeleten körülvették.
Március közepén azonban az orosz csapatoknál a gyalogság hiánya a délre is hatással volt: súlyos veszteségeket szenvedtek el, amikor Voznyesenszk közelében megpróbáltak átkelni a Déli Bugon; a Nikolaev és Odessza elleni támadást leállították. Délkeleten nagy orosz erők rekedtek Mariupolban két hónapig.
Az orosz légierő Herson és Melitopol térségében elért első sikerei után kiderült, hogy a nagy magasságú légvédelemmel telített más helyeken az orosz légierő előnye nem teljesen működik . Március elején az orosz légierő viszonylag súlyos veszteségeket szenvedett Csernyigov, Harkov, Szumi és Nyikolajev közelében. Ezt követően az ellenség közvetlen hatországában, közepes magasságból végrehajtott akciói valójában abbamaradtak. Valószínűleg az ukrán légvédelmet segítették a NATO technikai hírszerzési és célkijelölési adatai (amelyek AVACS repülőgépeket használtak Ukrajna határai közelében).
Azóta az orosz légierő főként alacsony magasságból (valamint az ukrán is) üzemel az érintkezési vonalon. Ennek eredményeként az orosz hadsereg továbbra sem tud hatékonyan fellépni az ukrán haderő számára a tartalékok átadásával szemben, és a nagy hatótávolságú tüzérség tüzének.
A márciusi veszteségek és vereségek után az orosz parancsnokság úgy döntött, hogy Donbass elfoglalására összpontosít. A kijevi távozás mindenekelőtt politikai vereség volt: Kijev (és az őt támogató Nyugat) hitt abban, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút, és kedvezőtlen feltételekkel leállította a béketárgyalásokat.
Az orosz hadművelet ötlete egyszerű volt: miután Kijevből, Csernigovból és Szumiból kivonták az erőket, a frontvonal csökken, ami lehetővé teszi a csapatok és a tűz sűrűségének növelését. Ez elméletileg előnyt jelent az orosz hadseregnek, amely sokkal több tüzérséggel rendelkezik. Emellett a keleti gyalogság hiányát a DNR és az LNR mozgósított lakóinak erősítésével lehet kompenzálni. A kínálat itt is "barátságos" területre épülhet. Ugyanakkor az orosz parancsnokság, amint fentebb olvastuk, Kijev közeléből erőit a Donbászba helyezte át, nem tudta megakadályozni, hogy az ukrán hadsereg parancsnoksága is ezt tegye.
Ennek eredményeként a donbászi hadművelet az ukrán védelem tüzérséggel történő „áttörésére” redukálódott. Az új hídfők létrehozására tett kísérletek a Szeverszkij-Donyecen (az elsőt Izyum közelében hozták létre még márciusban) kudarcot vallottak. Ez azt tükrözi, hogy az orosz hadsereg jelenlegi formájában (és egy ilyen ellenféllel szemben) képtelen harci műveleteket végrehajtani különböző típusú csapatok és megerősítő eszközök felhasználásával. Az ellenség által megszállt partra vízakadályon való átkelés az ilyen harci műveletek egyik legnehezebb fajtája: ehhez a gyalogság, a harckocsi és a mérnöki egységek, a repülés, a felderítés és a tüzérség közötti koordináció szükséges.
Az orosz csapatok kísérletei a folyón való átkelésre május első tíz napjában Szeverszk és Liszicsanszk térségében (egy nagy ukrán csoport bekerítése érdekében Liszicsanszkban és Szeverodonyeckben) katasztrófával végződtek - legalább egy zászlóalj taktikai vereségével. Az ukránok Harkovtól keletre tett kísérletei a Szeverszkij-Donyec átkelésére (az izyumi orosz csoportosulás hátuljának megtámadása céljából) eddig zsákutcába jutottak: Stary Saltov térségében hídfőállás jött létre, de lehetetlen előlépni belőle.
A háború szakaszai
Az első szakasz: az orosz hadsereg győzelme délen és vereség északon
Az orosz parancsnokság tervét nyilvánvalóan a politikai vezetés és a politikai célok diktálták:- Döntő támadás az ellenség fővárosi politikai központja ellen.
- Az Azovi-tenger partjának elfoglalása, egy szárazföldi folyosó a Krím felé; Mariupol bekerítése és elfoglalása; a Dnyeper és a Déli Bug átkelőinek elfogása.
- Harkov elfoglalása.
A gyalogság hiánya gyorsan megbosszulta magát, különösen a Kijevtől nyugatra fekvő városi területeken, valamint a fővárostól keletre fekvő csernyihivi, szumi és kijevi régiók erdőiben. A gyalogsági fedezet nélkül maradt felszerelések tömege elveszett . A felszerelések jelentős részét (köztük a drága és ritka légvédelmi rendszereket, irányítási és elektronikus hadviselés eszközeit) ellátási problémák miatt egyszerűen elhagyták. Kiderült, hogy az elit desszant alakulatok nem voltak hatékonyak egy ilyen háborúban: nemcsak gyalogság hiányzott belőlük, hanem kellő mennyiségű nehézfegyver is, főleg tüzérség.
A gosztomeli desszant hadművelet, bár elérte a közvetlen célt, a Kijev külvárosában lévő repülőtér elfoglalását és megtartását a főerők megérkezéséig, óriási veszteségekkel zárult. A repteret nem lehetett utánpótlás és erősítés átadására használni, és az ejtőernyősök sem jártak sikerrel a városi csatákban Kijevtől nyugatra. A harckocsi egységek is súlyos veszteségeket szenvedtek ott (valamint az ukrán fővárostól keletre): különösen szembetűnő volt bennük a gyalogság hiánya - harckocsiezredekben, legfeljebb 500 fős gépesített gyalogos zászlóalj helyett 75 fős századok maradtak. Ennek eredményeként még a területvédelmi dandárok is hatékonynak bizonyultak az orosz hadsereggel szemben északon és északkeleten, megtámadva az orosz alakulatok több száz kilométeren át tartó védtelen utánpótlását.
Délen az orosz invázió a háború első napjainak szinte minden célját elérte: a Krím-félsziget kijáratait védő ukrán dandárok tulajdonképpen vereséget szenvedtek; különösen nem volt elegendő számú légvédelmi rendszerük (a parancsnokság szerint a légvédelmet a háború előtt Kijevbe küldték), ezért súlyos veszteségeket szenvedtek a légicsapások miatt. Elfoglalták a Dnyeperen átívelő hidakat Hersonnál és Novaja Kahovkánál délnyugaton; Mariupolt délkeleten körülvették.
Március közepén azonban az orosz csapatoknál a gyalogság hiánya a délre is hatással volt: súlyos veszteségeket szenvedtek el, amikor Voznyesenszk közelében megpróbáltak átkelni a Déli Bugon; a Nikolaev és Odessza elleni támadást leállították. Délkeleten nagy orosz erők rekedtek Mariupolban két hónapig.
Az orosz légierő Herson és Melitopol térségében elért első sikerei után kiderült, hogy a nagy magasságú légvédelemmel telített más helyeken az orosz légierő előnye nem teljesen működik . Március elején az orosz légierő viszonylag súlyos veszteségeket szenvedett Csernyigov, Harkov, Szumi és Nyikolajev közelében. Ezt követően az ellenség közvetlen hatországában, közepes magasságból végrehajtott akciói valójában abbamaradtak. Valószínűleg az ukrán légvédelmet segítették a NATO technikai hírszerzési és célkijelölési adatai (amelyek AVACS repülőgépeket használtak Ukrajna határai közelében).
Azóta az orosz légierő főként alacsony magasságból (valamint az ukrán is) üzemel az érintkezési vonalon. Ennek eredményeként az orosz hadsereg továbbra sem tud hatékonyan fellépni az ukrán haderő számára a tartalékok átadásával szemben, és a nagy hatótávolságú tüzérség tüzének.
A márciusi veszteségek és vereségek után az orosz parancsnokság úgy döntött, hogy Donbass elfoglalására összpontosít. A kijevi távozás mindenekelőtt politikai vereség volt: Kijev (és az őt támogató Nyugat) hitt abban, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút, és kedvezőtlen feltételekkel leállította a béketárgyalásokat.
A háború második szakasza. Tüzérségi patthelyzet
A Donbassért áprilisban kezdődött csata sorozatos hadműveleteket (és mindkét oldalról) eredményezett a Szeverszkij-Donyec folyó kikényszerítésére , valamint az orosz hadsereg kísérletei arra, hogy áttörjék a 8 éven át előkészített ukrán állásokat Donyeck környékén, ill. Luhanszk.Az orosz hadművelet ötlete egyszerű volt: miután Kijevből, Csernigovból és Szumiból kivonták az erőket, a frontvonal csökken, ami lehetővé teszi a csapatok és a tűz sűrűségének növelését. Ez elméletileg előnyt jelent az orosz hadseregnek, amely sokkal több tüzérséggel rendelkezik. Emellett a keleti gyalogság hiányát a DNR és az LNR mozgósított lakóinak erősítésével lehet kompenzálni. A kínálat itt is "barátságos" területre épülhet. Ugyanakkor az orosz parancsnokság, amint fentebb olvastuk, Kijev közeléből erőit a Donbászba helyezte át, nem tudta megakadályozni, hogy az ukrán hadsereg parancsnoksága is ezt tegye.
Ennek eredményeként a donbászi hadművelet az ukrán védelem tüzérséggel történő „áttörésére” redukálódott. Az új hídfők létrehozására tett kísérletek a Szeverszkij-Donyecen (az elsőt Izyum közelében hozták létre még márciusban) kudarcot vallottak. Ez azt tükrözi, hogy az orosz hadsereg jelenlegi formájában (és egy ilyen ellenféllel szemben) képtelen harci műveleteket végrehajtani különböző típusú csapatok és megerősítő eszközök felhasználásával. Az ellenség által megszállt partra vízakadályon való átkelés az ilyen harci műveletek egyik legnehezebb fajtája: ehhez a gyalogság, a harckocsi és a mérnöki egységek, a repülés, a felderítés és a tüzérség közötti koordináció szükséges.
Az orosz csapatok kísérletei a folyón való átkelésre május első tíz napjában Szeverszk és Liszicsanszk térségében (egy nagy ukrán csoport bekerítése érdekében Liszicsanszkban és Szeverodonyeckben) katasztrófával végződtek - legalább egy zászlóalj taktikai vereségével. Az ukránok Harkovtól keletre tett kísérletei a Szeverszkij-Donyec átkelésére (az izyumi orosz csoportosulás hátuljának megtámadása céljából) eddig zsákutcába jutottak: Stary Saltov térségében hídfőállás jött létre, de lehetetlen előlépni belőle.
W
Wilson
Guest
A kudarcokat az okozza, hogy mindkét fél tüzérségét használta a drónok célkijelölésével együtt. A „tüzérségi patthelyzet” jelenségéről (a drónok által végzett felderítés és a pontos tüzérségi tűz még viszonylag alacsony csapatsűrűség mellett is megnehezíti az előrehaladást) itt írtunk már .
Az azóta eltelt hetekben a helyzet nem változott: az orosz tüzérség súlyos veszteségeket okozva rombolja le az ukrán hadsereg állásait, majd ez a helyzet tükröződik. Az orosz hadsereg nem tud mélyen behatolni az ukrán védelembe, mert fél az ukrán tüzérségi tűztől. A helyzet egyre inkább hasonlít a " Lancester Rules " klasszikus feladatához , amely a "koptató" háborút írja le:
Ebben a tekintetben érthető az ukrán parancsnokság reménye az amerikai HIMARS MLRS rakétarendszerek szállítására vonatkozóan . Elméletileg, még "hagyományos" rakéták használata esetén is, a HIMARS képes felülmúlni a legnagyobb hatótávolságú orosz rendszereket. Az amerikai fegyverek hatótávolságában a Smerch és a Tornado rendszerekhez hasonlíthatóak - körülbelül 70 kilométer -, de pontosabbak és jobbak az újratöltési sebességben. A HIMARS rendelkezik egy további lehetőséggel is: a rendszer 300, sőt 500 kilométeres hatótávolságú MGM-140 (ATACMS) taktikai ballisztikus rakétákat is használhat. Vagyis hatótávolság és pontosság tekintetében az orosz Iskander-M-hez hasonlíthatók (de kisebb teljesítményű robbanófejük van).
Úgy tűnik azonban, hogy az ATACMS-szállítmányokat nem hagyták jóvá az amerikai hatóságok, mert attól tartanak, hogy az ukrán erők Oroszország mélyén lévő célpontok ellen fogják bevetni azokat. Az ilyen csapások nyilvánvalóan beláthatatlan mértékű eszkalációhoz vezethetnek (akár az orosz taktikai nukleáris fegyverek használatáig ).
Az azóta eltelt hetekben a helyzet nem változott: az orosz tüzérség súlyos veszteségeket okozva rombolja le az ukrán hadsereg állásait, majd ez a helyzet tükröződik. Az orosz hadsereg nem tud mélyen behatolni az ukrán védelembe, mert fél az ukrán tüzérségi tűztől. A helyzet egyre inkább hasonlít a " Lancester Rules " klasszikus feladatához , amely a "koptató" háborút írja le:
- A részben mozgósított ukrán hadsereg számbeli előnnyel rendelkezik.
- Ahhoz, hogy megnyerje a tüzérségi csapásokra, erődök elleni támadásokra és áttörésekre vagy átkelésre tett kísérletekre redukált háborút, az orosz hadseregnek négyzetes fölényben kell lennie a hatékonyságban (vagyis a veszteségekben). Tehát ha az ukrán hadsereg létszámban másfélszeres előnnyel rendelkezik, akkor az orosz hadseregnek (hogy esélye legyen a győzelemre) 2,25-tel több veszteséget kell okoznia neki, mint amennyit elvisel.
- A szabályok ismerete természetesen nem engedi megjósolni a csata és a háború kimenetelét: sem a felek létszámának, sem a veszteségek arányát nem ismerjük. Csak az világos, hogy ha az orosz hadsereg messze túllépi a „hatékonysága” küszöbét, akkor képes lesz átlépni a pusztító háborúba; ha a hatékonysága messze a küszöb alatt van, akkor maga is "összetörik$.
- Az egyetlen elérhető eszköz az orosz csapatok „hatékonyságának” növelésére a tüzérség koncentrált alkalmazása, amit most látunk. A kiváló tűzerő alternatívája a mozgósítás, amely kiegyenlíti a seregek méretét.
- Az ukrán parancsnokság ennek megfelelően megpróbálhatja tovább növelni a hadsereg méretét és/vagy saját „hatékonyságát”. A "hatékonyság" növelésének leginkább elérhető eszköze ugyanaz - a tüzérség, vagy inkább a tüzérségi rendszerek nyugati országok általi ellátása.
- A legújabb nyugati segélyprogramok a tüzérségre koncentrálódnak: a leszállított és beígért tüzérségi rendszerek száma megközelítette a kétszázat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy az ukrán hadsereg radikálisan csökkentse a lemaradást az oroszhoz képest a Donbass-i tűz általános hatékonyságában.
Ebben a tekintetben érthető az ukrán parancsnokság reménye az amerikai HIMARS MLRS rakétarendszerek szállítására vonatkozóan . Elméletileg, még "hagyományos" rakéták használata esetén is, a HIMARS képes felülmúlni a legnagyobb hatótávolságú orosz rendszereket. Az amerikai fegyverek hatótávolságában a Smerch és a Tornado rendszerekhez hasonlíthatóak - körülbelül 70 kilométer -, de pontosabbak és jobbak az újratöltési sebességben. A HIMARS rendelkezik egy további lehetőséggel is: a rendszer 300, sőt 500 kilométeres hatótávolságú MGM-140 (ATACMS) taktikai ballisztikus rakétákat is használhat. Vagyis hatótávolság és pontosság tekintetében az orosz Iskander-M-hez hasonlíthatók (de kisebb teljesítményű robbanófejük van).
Úgy tűnik azonban, hogy az ATACMS-szállítmányokat nem hagyták jóvá az amerikai hatóságok, mert attól tartanak, hogy az ukrán erők Oroszország mélyén lévő célpontok ellen fogják bevetni azokat. Az ilyen csapások nyilvánvalóan beláthatatlan mértékű eszkalációhoz vezethetnek (akár az orosz taktikai nukleáris fegyverek használatáig ).
Azt a tudást inkább ne fitogtasd gazdasági téren,ami neked van,mert az a nulla felé konvergál. Mégis,ki a francnak képzeli magát a felvilágosult nyugat,hogy a ruszkik szállítsanak,de azért mi még a macskáikat is szankciózzuk. Tudom,hogy a reális gondolkodást nem várja el a megbízód. Mindenki megérzi a szankciókat,de jelenleg az EU tart a szakadék felé nem a ruszkik.Szemezgess az Eurostat-ról.
W
Wilson
Guest
Ez aztán igazán veretes hozzászólás volt,sokat emelt a fórum színvonalán...
A szanciók tekintetében meg fokozottan érvényes a következő mondás ..
"Este kell megszámolni a bárányokat"
W
Wilson
Guest