A hajtómű többe kerülne, mint 6M USD.
Szóval ennek kicsit olyan szaga van, mint a PW-220 --> PW-229-es ráncfelvarrásnak.
Azért maradjunk még a példádnál kicsit.
Mert jobban belegondolva ez mégse rossz hasonlat.
A fix szívócsatornájú F-16-osnál a PW220-ashoz képest a PW229-es levegőátfutása csak minimálisan nőtt, kb 105-109 kg/sec-ről 112kg/sec-re. Ha nem is ezek a pontos adatok (katalógusok össze-vissza szórnak), azért a GE129-es 120kg/sec-éhez képest azért jelentős az eltérés.
Olyannyira, hogy míg a PW hajtóműhöz végig ugyanaz a szívócsatorna, addig a GE-hez már nagyobb kellett.
Szóval a PW229-esnél változatlan szívócsatornával, belépő keresztmetszettel és befoglaló méretek mellett a kétáramúsági fokot levitték 0.67-ről 0.36-ra, a nyomásviszonyt felemelték 23-25-ről 34-re, megemelték a gázhőt és a tolóerő 66/108kN-ról felment 83/131kN-ra.
Annyi a különbség, hogy míg a FADEC miatt a PW220-as dinamikus tolóereje 140kN, mert a nagyobb kétáramúsági fok miatt bőven van levegőtömeg táplálni az utánégetést és emiatt annak a tolóereje "száll el" jobban Mach 0.8-0.9-nél kis magaságon, addig a PW229-es tolóereje a nagyobb statikus tolóerő ellenére is "csak" 150kN körül maximalizálódik.
Előnye viszont, hogy a transzszonikus tartományban forszázs nélkül is nagyobb a tolóerő.
És mivel a szívócsatorna mérete nem nőtt, így ezen a sebességen kedvezőbb az alaktényező.
Ehhez képest a GE129-es hajszálra azonos statikus tolóerőparaméterek mellett kisebb sebeségeken gazdaságosabb, transzszonikus tartományban a 0.76-os kétáramúság miatt csak utánégetőn ad le több tolóerőt (de emiatt itt többet is fogyaszt), nagyobb beömlő kell neki, ami rosszabb alaktényezőt eredményez.
De az biztos, hogy a 16-osnak Mach 1.5 felett - szogorúan utánégetővel - nagyobb tolóerőt biztosít. Egy probléma van csak: a felfegyverzett 16-os nem megy ilyen gyorsan. De a forszázs már itt is többet eszik.
Na most, ezt visszafejtve a Gripenre, ha csak modernizáljuk az RM12-est (korábban volt szó az RM12+ típusjelről is), akkor lehetséges az is, hogy valamekkora statikus tolóerő növekménnyel kompenzáljuk az AESA radar, EW rendszer és az egyéb dolgok tömegnövekedését, illetve a Meteor rakéta AIM-120-ashoz képest rosszabb alaktényezőjét, pont ott lesz érdemi karakterisztika javulásunk, ahol a legtöbbet használjuk a típust.
Ha maga a sárkányszerkezet nem lesz nehezebb, úgy, mint az E, akkor utánégető nélkül több feladat lesz megoldható olyan, amihez eddig már kellett a valamekkora forszázs.
Így az is elképzelhető, hogy a gépnek nem csak a Mach 1.3 alatti dinamikája, hanem járulékosan, a szubszonikus fogyasztása is javulhat.
Mert az ilyen extrém alacsony kétáramúsági fokú, nagyot sűrítő, nagyon forró hajtóművek összességében Mach 1.3 alatt jók.
Hogy a Raptor mitől jó e fölött is, annak már a szívócsatornájában kell keresni az okait, illetve, mert a gép mindig aerodinamikailag tisztán repül.