[BIZTPOL] Magyarország

Status
Not open for further replies.
Ukrajna önmagában szinte jelentéktelen, azáltal lett geopolitikai jelentősége, hogy Ukrajnán keresztül lehet Oroszországot tönkretenni, vagy legalábbis megkísérelni ezt.
"Ukrajna önmagában szinte jelentéktelen, "

Picit vitatkoznék ezzel a megállapítással. Politikailag látszólag, de gazdaságilag szinte lélegeztetőgép Nyugat-Európának. Gazdaságilag Nyugat-Európának és az USA-nak kell. Katonailag az USA-nak. Így mindjárt nem is annyira jelentéktelen.
Természeti kincsek tömkelege, amelyek Ukrajnából szerezhetők be könnyen és olcsón. Máshonnan is be lehet szerezni, csak sokkal drágábban. Piacokra betörni nem olcsó mulatság. No, ez az egyik legfőbb mozgató rugó.
Mezőgazdaságilag katasztrófa az európaiaknak. ha ide fogják értékesíteni a terményeket az eddig megszokott piac helyett. És Afrika ukrán szempontból elesett, mert Dél-Amerikából megoldották.
Ami mezőgazdaságilag nagyon jelentős az a kb. 40 millió hektár jó minőségű szántóföld. Igaz, hogy az erdők faanyagát is számolatlanul viszik nyugati országokba. Tarrvágások tömkelege, most a ződek nem tüntetnek. A természeti kincsek és ez a föld megér akár egy 30 éves háborút is. Volt példa a történelemben már 100 éves háborúra is. Ki bírja tovább????
 
"Ukrajna önmagában szinte jelentéktelen, "

Picit vitatkoznék ezzel a megállapítással. Politikailag látszólag, de gazdaságilag szinte lélegeztetőgép Nyugat-Európának. Gazdaságilag Nyugat-Európának és az USA-nak kell. Katonailag az USA-nak. Így mindjárt nem is annyira jelentéktelen.
Természeti kincsek tömkelege, amelyek Ukrajnából szerezhetők be könnyen és olcsón. Máshonnan is be lehet szerezni, csak sokkal drágábban. Piacokra betörni nem olcsó mulatság. No, ez az egyik legfőbb mozgató rugó.
Mezőgazdaságilag katasztrófa az európaiaknak. ha ide fogják értékesíteni a terményeket az eddig megszokott piac helyett. És Afrika ukrán szempontból elesett, mert Dél-Amerikából megoldották.
Ami mezőgazdaságilag nagyon jelentős az a kb. 40 millió hektár jó minőségű szántóföld. Igaz, hogy az erdők faanyagát is számolatlanul viszik nyugati országokba. Tarrvágások tömkelege, most a ződek nem tüntetnek. A természeti kincsek és ez a föld megér akár egy 30 éves háborút is. Volt példa a történelemben már 100 éves háborúra is. Ki bírja tovább????

Nyugat-Európának nem lélegeztetőgép Ukrajna, inkább fordítva áll a dolog.
 
Baloldali Nyugat kritika egy szocialista, volt Európa parlamenti képviselőtől.


Hegyi Gyula
Nem ilyennek szerettük a Nyugatot

A liberalizmus nemes hagyományaként gyakran hallottuk azt a Voltaire-nek tulajdonított mondást, mely szerint akár a halált is vállalni kell azért, hogy a velünk ellentétes nézeteket vallók is elmondhassák a véleményüket. Ilyen szélsőséges formában ez persze csak jelképes intés a véleményszabadság tiszteletére, de tény, hogy a nyugati demokráciákban a sajtó- és véleményszabadság alapvetően megvolt. Az ukrajnai háború kitörése után az Európai Unió vezetői ezt rúgták fel az összes orosz hírcsatorna és információs forrás betiltásával. Talán nem is annyira a betiltás ténye volt meglepő, hanem az, hogy a tegnap még liberálisnak gondolt értelmiség milyen természetesen fogadja a cenzúrát. Pedig ha egy hatalom rászokik a cenzúrára, később nehezen adja fel önként.

AZ ELSŐ INDOKLÁSOK SZERINT AZ OROSZ PROPAGANDÁT AZÉRT KELLETT BETILTANI, HOGY NE ZAVARJA MEG A KORREKT ÉS HITELES NYUGATI TÁJÉKOZTATÁST. DE HAMAR KIDERÜLT, HOGY A NYUGATI (FŐLEG BRIT) PROPAGANDA TELJESEN HAMIS KÉPET AD A HÁBORÚRÓL.

Tizenöt hónapja mindennap bejelenti Oroszország gazdasági és katonai összeomlását, lőszerkészlete kifogyását, Putyin rákját, halálát, hasonmásai fellépését és hasonló álhíreket. Az úgynevezett elemzésekből pontosan az hiányzik, amitől az elemzés elemzés: az okok és a tények tárgyilagos bemutatása. Napjaink egyik legfontosabb geopolitikai változását, a világ legnagyobb területű és legnagyobb lakosságú nukleáris hatalmának katonai szövetségét, annak hosszú távú következményeit lényegében elhazudják a közvélemény előtt.

Magam tizennégy éves korom óta olvasok angolul, cikkeim is jelentek meg brit lapokban. Sohase hittem volna, hogy egyszer az indiai médiához kell fordulnom, ha angol nyelven hiteles tájékoztatást akarok kapni az orosz–ukrán háborúról.

Nemes nyugati érték volt a kollektív büntetés elutasítása, amelyet különösen azok értékeltek, akik Kelet-Európában megélték egész népcsoportok, társadalmi rétegek meghurcolását. Ehhez képest elszomorító az a könyörtelenség, amellyel a nyugati vezetők minden orosz és belorusz sportolót eltiltanák az olimpiától, még zászlójuk és himnuszuk használata nélkül is. Különösen elgondolkodtató, hogy a Nyugattal szemben az úgynevezett globális Dél országai állnak ki a sport politikafelettisége, a béke szelleme és a tisztes versenyzés mellett. Erre a háború után is sokan emlékezni fognak. A belorusz sportolók kitiltása amúgy a Nyugat szempontjából is ostobaság. Az ország nem lépett be a háborúba, és ha a belorusz sportolók az oroszoknál kedvezőbb feltételek mellett versenyezhetnének, akkor ez lélektanilag a belarusz társadalom függetlenségi tudatát erősítené.

A Nyugat a sikerét más okok mellett annak köszönhette, hogy a diktatúrákkal szemben nem rendelte alá a gazdaságát ideológiai jelszavaknak, papírízű teóriáknak. Tavaly február előtt

ALIGHA GONDOLTUK, HOGY AZ OLCSÓ ÉS MÉRSÉKELTEN KÖRNYEZETSZENNYEZŐ ENERGIA HELYETT DRÁGÁBB ÉS A KÖRNYEZETET JOBBAN TERHELŐ ENERGIÁRA KELL ÁTÁLLNUNK IDEOLÓGIAI OKOKBÓL.

Az Európai Unió persze elég gazdag, de azért a gazdaság alapvető törvényszerűségeit hosszabb távon még mi sem írhatjuk felül a háború vörös ködétől elvakítva. Különösen akkor nem, ha nagy szövetségesünk, az USA, és nagy vetélytársaink, India és Kína egyaránt borsos hasznot húznak a brüsszeli szankció-cunamiból.

Az utazás szabadsága, a polgári légi forgalom folyamatos növekedése is a Nyugat rokonszenves vívmányai közé tartozott. Moszkva és London, Budapest és Párizs között a hidegháború évtizedeiben is rendszeresen közlekedtek a keleti és nyugati légitársaságok repülői. A kelet-európai diktatúrák bukásához az idegenforgalom, a kulturális és sportkapcsolatok, az utazás fokozatosan bővülő szabadsága is hozzájárult. Az Ukrajna iránti szolidaritást nem kontinensnyi légterek lassan másfél éve tartó lezárásával, a polgári légi forgalom akadályozásával kellene kifejezni. Bónuszként ráadásul a repülés szabadságának hasznát így olyan országoknak engedjük át, amelyeket amúgy nem tartunk a szabadság bajnokainak.

És igen, a béke. A Nyugat erejében mindig benne volt a tárgyalás, a megegyezés, a kölcsönös érdekbeszámítás képessége. Ez segítette ki azokból a konfliktusokból, amikor a rációt feladva időlegesen maga is ideológiai kalandokba vagy hódító háborúkba csúszott bele. Mára mindez tragikusan megváltozott. Földünk nyolcmilliárd lakosából hétmilliárd olyan országokban él, amelyek vezető rétege és közvéleménye vagy az azonnali békét követeli az orosz–-ukrán fronton, vagy nem is érdekli a háború. Lassan nincs már olyan nagyobb ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai ország, amely ne állt volna elő béketervvel, közvetítési javaslattal, nem beszélve a Vatikánról, Törökországról és Izraelről. Az Európai Unió és az Egyesült Államok vezetői olyan fölényesen söprik le ezeket a kezdeményezéseket, mintha azok gyarmati törzsek alázatos petíciói lennének. A nyugati vezetők oda-vissza repkednek az úgynevezett Globális Dél fővárosai között, és egyre több nemzetet fenyegetnek meg szankciókkal azért, mert sok évtizedes el nem kötelezett hagyományaik alapján most is semlegesek akarnak maradni.

A vietnámi háború kudarca után a Nyugat felismerte, hogy elvei elfogadtatásághoz a „hearts and minds”, a szív és az értelem megnyerésére van szükség a befolyásolni kívánt országokban. A mai brigád, a Blinkenek, Borrellek, Baerbockok, hogy csak a B betűsöket említsük, éppen ezt felejtették el. Mindenütt szankciókkal fenyegetőznek, követelnek és kioktatnak, vendéglátóik érzelmeivel és hagyományaival mit sem törődve. Eredményt ezzel sehol sem érnek el, de egyre több helyen erősítik azt a hitet, hogy a nem nyugati országok számára nagyon is hasznos lenne egy Moszkva–Peking-centrum megerősödése. Ezt én nem így gondolom, de ennek semmi jelentősége sincs. Az Európai Unió, amely sokáig humanitárius és környezetvédő akciókkal, segélyprogramokkal és udvarias gesztusokkal akarta megnyerni az egykori Harmadik Világ szívét és értelmét, ma dühös háborús blokként próbálja maga mögé sorakoztatni ezeket az országokat. Ráadásul

A LEGTÖBB SZANKCIÓ, TILALOM, CENZÚRA ÉRDEMBEN NEM BEFOLYÁSOLJA A FRONT HELYZETÉT, TÖBBET ÁRT NEKÜNK, MINT AMENNYIT HASZNÁL AZ UKRÁNOKNAK.

Ez a háborús politika minden nap elpusztít valamit abból, ami a Nyugatban jó volt, amiért szerettük és továbbra is szeretni szeretnénk.

A szerző volt szocialista európai parlamenti képviselő.

Gáz, ha majdnem minden szavábal egyezértek??
 
Baloldali Nyugat kritika egy szocialista, volt Európa parlamenti képviselőtől.


Hegyi Gyula
Nem ilyennek szerettük a Nyugatot

A liberalizmus nemes hagyományaként gyakran hallottuk azt a Voltaire-nek tulajdonított mondást, mely szerint akár a halált is vállalni kell azért, hogy a velünk ellentétes nézeteket vallók is elmondhassák a véleményüket. Ilyen szélsőséges formában ez persze csak jelképes intés a véleményszabadság tiszteletére, de tény, hogy a nyugati demokráciákban a sajtó- és véleményszabadság alapvetően megvolt. Az ukrajnai háború kitörése után az Európai Unió vezetői ezt rúgták fel az összes orosz hírcsatorna és információs forrás betiltásával. Talán nem is annyira a betiltás ténye volt meglepő, hanem az, hogy a tegnap még liberálisnak gondolt értelmiség milyen természetesen fogadja a cenzúrát. Pedig ha egy hatalom rászokik a cenzúrára, később nehezen adja fel önként.

AZ ELSŐ INDOKLÁSOK SZERINT AZ OROSZ PROPAGANDÁT AZÉRT KELLETT BETILTANI, HOGY NE ZAVARJA MEG A KORREKT ÉS HITELES NYUGATI TÁJÉKOZTATÁST. DE HAMAR KIDERÜLT, HOGY A NYUGATI (FŐLEG BRIT) PROPAGANDA TELJESEN HAMIS KÉPET AD A HÁBORÚRÓL.

Tizenöt hónapja mindennap bejelenti Oroszország gazdasági és katonai összeomlását, lőszerkészlete kifogyását, Putyin rákját, halálát, hasonmásai fellépését és hasonló álhíreket. Az úgynevezett elemzésekből pontosan az hiányzik, amitől az elemzés elemzés: az okok és a tények tárgyilagos bemutatása. Napjaink egyik legfontosabb geopolitikai változását, a világ legnagyobb területű és legnagyobb lakosságú nukleáris hatalmának katonai szövetségét, annak hosszú távú következményeit lényegében elhazudják a közvélemény előtt.

Magam tizennégy éves korom óta olvasok angolul, cikkeim is jelentek meg brit lapokban. Sohase hittem volna, hogy egyszer az indiai médiához kell fordulnom, ha angol nyelven hiteles tájékoztatást akarok kapni az orosz–ukrán háborúról.

Nemes nyugati érték volt a kollektív büntetés elutasítása, amelyet különösen azok értékeltek, akik Kelet-Európában megélték egész népcsoportok, társadalmi rétegek meghurcolását. Ehhez képest elszomorító az a könyörtelenség, amellyel a nyugati vezetők minden orosz és belorusz sportolót eltiltanák az olimpiától, még zászlójuk és himnuszuk használata nélkül is. Különösen elgondolkodtató, hogy a Nyugattal szemben az úgynevezett globális Dél országai állnak ki a sport politikafelettisége, a béke szelleme és a tisztes versenyzés mellett. Erre a háború után is sokan emlékezni fognak. A belorusz sportolók kitiltása amúgy a Nyugat szempontjából is ostobaság. Az ország nem lépett be a háborúba, és ha a belorusz sportolók az oroszoknál kedvezőbb feltételek mellett versenyezhetnének, akkor ez lélektanilag a belarusz társadalom függetlenségi tudatát erősítené.

A Nyugat a sikerét más okok mellett annak köszönhette, hogy a diktatúrákkal szemben nem rendelte alá a gazdaságát ideológiai jelszavaknak, papírízű teóriáknak. Tavaly február előtt

ALIGHA GONDOLTUK, HOGY AZ OLCSÓ ÉS MÉRSÉKELTEN KÖRNYEZETSZENNYEZŐ ENERGIA HELYETT DRÁGÁBB ÉS A KÖRNYEZETET JOBBAN TERHELŐ ENERGIÁRA KELL ÁTÁLLNUNK IDEOLÓGIAI OKOKBÓL.

Az Európai Unió persze elég gazdag, de azért a gazdaság alapvető törvényszerűségeit hosszabb távon még mi sem írhatjuk felül a háború vörös ködétől elvakítva. Különösen akkor nem, ha nagy szövetségesünk, az USA, és nagy vetélytársaink, India és Kína egyaránt borsos hasznot húznak a brüsszeli szankció-cunamiból.

Az utazás szabadsága, a polgári légi forgalom folyamatos növekedése is a Nyugat rokonszenves vívmányai közé tartozott. Moszkva és London, Budapest és Párizs között a hidegháború évtizedeiben is rendszeresen közlekedtek a keleti és nyugati légitársaságok repülői. A kelet-európai diktatúrák bukásához az idegenforgalom, a kulturális és sportkapcsolatok, az utazás fokozatosan bővülő szabadsága is hozzájárult. Az Ukrajna iránti szolidaritást nem kontinensnyi légterek lassan másfél éve tartó lezárásával, a polgári légi forgalom akadályozásával kellene kifejezni. Bónuszként ráadásul a repülés szabadságának hasznát így olyan országoknak engedjük át, amelyeket amúgy nem tartunk a szabadság bajnokainak.

És igen, a béke. A Nyugat erejében mindig benne volt a tárgyalás, a megegyezés, a kölcsönös érdekbeszámítás képessége. Ez segítette ki azokból a konfliktusokból, amikor a rációt feladva időlegesen maga is ideológiai kalandokba vagy hódító háborúkba csúszott bele. Mára mindez tragikusan megváltozott. Földünk nyolcmilliárd lakosából hétmilliárd olyan országokban él, amelyek vezető rétege és közvéleménye vagy az azonnali békét követeli az orosz–-ukrán fronton, vagy nem is érdekli a háború. Lassan nincs már olyan nagyobb ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai ország, amely ne állt volna elő béketervvel, közvetítési javaslattal, nem beszélve a Vatikánról, Törökországról és Izraelről. Az Európai Unió és az Egyesült Államok vezetői olyan fölényesen söprik le ezeket a kezdeményezéseket, mintha azok gyarmati törzsek alázatos petíciói lennének. A nyugati vezetők oda-vissza repkednek az úgynevezett Globális Dél fővárosai között, és egyre több nemzetet fenyegetnek meg szankciókkal azért, mert sok évtizedes el nem kötelezett hagyományaik alapján most is semlegesek akarnak maradni.

A vietnámi háború kudarca után a Nyugat felismerte, hogy elvei elfogadtatásághoz a „hearts and minds”, a szív és az értelem megnyerésére van szükség a befolyásolni kívánt országokban. A mai brigád, a Blinkenek, Borrellek, Baerbockok, hogy csak a B betűsöket említsük, éppen ezt felejtették el. Mindenütt szankciókkal fenyegetőznek, követelnek és kioktatnak, vendéglátóik érzelmeivel és hagyományaival mit sem törődve. Eredményt ezzel sehol sem érnek el, de egyre több helyen erősítik azt a hitet, hogy a nem nyugati országok számára nagyon is hasznos lenne egy Moszkva–Peking-centrum megerősödése. Ezt én nem így gondolom, de ennek semmi jelentősége sincs. Az Európai Unió, amely sokáig humanitárius és környezetvédő akciókkal, segélyprogramokkal és udvarias gesztusokkal akarta megnyerni az egykori Harmadik Világ szívét és értelmét, ma dühös háborús blokként próbálja maga mögé sorakoztatni ezeket az országokat. Ráadásul

A LEGTÖBB SZANKCIÓ, TILALOM, CENZÚRA ÉRDEMBEN NEM BEFOLYÁSOLJA A FRONT HELYZETÉT, TÖBBET ÁRT NEKÜNK, MINT AMENNYIT HASZNÁL AZ UKRÁNOKNAK.

Ez a háborús politika minden nap elpusztít valamit abból, ami a Nyugatban jó volt, amiért szerettük és továbbra is szeretni szeretnénk.

A szerző volt szocialista európai parlamenti képviselő.

Gáz, ha majdnem minden szavábal egyezértek??
Vadain kívül mindenki változik. Hegyi is. Nem gáz.
 
Szerb, magyar, összecsapás Koszovóban. Sok a magyar megsérült katona, többen súlyosan.

Már csak ez hiányzott.
Ez az ára a buzgómócsingoskodásunknak.
El nem tudom képzelni, hogy milyen érdekünk lehet ebben a balkáni koszfészekben.
aprítsák csak egymást.
Mindazt, amit eddig a kormány szívós megalázkodással elért, azt most sikerült porig rombolni.
És örülhetünk, ha a magyar katonák ennyivel megússzák.

Már régen ki kellett volna vonni a csapatainkat, sőt eleve nem is szabadott volna küldeni senkit sem.[/B]
 
El nem tudom képzelni, hogy milyen érdekünk lehet ebben a balkáni koszfészekben.

Épp a szerbekkel haverkodunk most, Koszovóban ott, meg épp az alábán érdekeket kellene védeni. Degenerált külpolitikánk van nagyon. Amikor haverkodni kezdtünk a szerbekkel ,azonnal haza kellett volna onnan jönni. Vagy, ne haverok a szerbek, de akkor nincs déli kőolajvezeték. Ugye milyen geopolitikai helyzetben vagyunk, egy letolt gatyában álló haderővel a birtokunkban ?
 
Már csak ez hiányzott.
Ez az ára a buzgómócsingoskodásunknak.
El nem tudom képzelni, hogy milyen érdekünk lehet ebben a balkáni koszfészekben.
aprítsák csak egymást.
Mindazt, amit eddig a kormány szívós megalázkodással elért, azt most sikerült porig rombolni.
És örülhetünk, ha a magyar katonák ennyivel megússzák.

Már régen ki kellett volna vonni a csapatainkat, sőt eleve nem is szabadott volna küldeni senkit sem.[/B]

Jah, mindenhonnan elhúzni, ahol kicsit is langyos lesz a pite... Amúgy évekkel ezelőtt ki lett jelentve, hogy a KFor a prioritásunk, az az érdekünk, hogy a Balkánon nyugi legyen.

Amúgy van külön szerb-koszovó topik, próbáljuk már egy helyre rakni az infókat, főleg így, hogy ebben a balhéban eléggé érdekeltek vagyunk
 
Legyenek ők távol Magyarországtól.
a tárgyban az ajánlott irodalom:
a törvényt ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a magyar parlament
 
  • Szomorú
  • Tetszik
Reactions: Pogány and fip7
a tárgyban az ajánlott irodalom:
a törvényt ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a magyar parlament
Bármikor hatályon kívül helyezhető.

Azóta már azt hiszem sok víz lement a Dunán.
 
Itt nem ez a lényeg, ez egy szerb albán harc. Épp ott vagyunk, szerencsétlenségünkre. Mert valamikor, valami degenerált politikus meghirdette, hogy nekünk részt kell venni a balkáni béketeremtésben. Azt már nem kalkulálta bele, hogy keményebb történések is lehetnek ott közben. Nem elég csak ott lenni.

Akarunk valamilyen szintű térségbeli, régiós befolyást és tekintélyt vagy nem? Nyilván ez úgy nem fog menni hogy nem vagyunk a helyszínen.

Zavaros még, hogy pontosan mi történt, jó lenne tudni a részleteket.

Amúgy politikailag nem jön a magyar kormánynak jól az, hogy mondjuk a magyar vezette KFOR fogja leverni a helyi szerb mozgolódást, de hát ez van ha ilyen arcokkal haverkodsz mint a szerbek...
 
Akarunk valamilyen szintű térségbeli, régiós befolyást és tekintélyt vagy nem? Nyilván ez úgy nem fog menni hogy nem vagyunk a helyszínen.

Zavaros még, hogy pontosan mi történt, jó lenne tudni a részleteket.

Amúgy politikailag nem jön a magyar kormánynak jól az, hogy mondjuk a magyar vezette KFOR fogja leverni a helyi szerb mozgolódást, de hát ez van ha ilyen arcokkal haverkodsz mint a szerbek...
A kfor semmit nem fog leverni. Nem azért van ott.
 
  • Tetszik
Reactions: Kim Philby
Bármikor hatályon kívül helyezhető.

Azóta már azt hiszem sok víz lement a Dunán.

  • 2019-ben kötötték meg
  • 10 évig (2029) nem lehet felmondani
  • Ha letelik a 10 év és felmondja valaki, 1 további évig akkor is él még tovább
  • Ha nem mondja fel senki, akkor automatikusan meghosszabodik

"E Megállapodás egy kezdeti tíz (10) éves időtartamra jön létre. A Megállapodás e kezdeti időtartamot követően is hatályban marad, azonban bármelyik fél felmondhatja egy (1) éves határidővel diplomáciai csatornákon a másik félhez eljuttatott írásbeli jegyzék útján."

2019. évi LI. törvény - Nemzeti Jogszabálytár

2019. évi LI. törvény a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a védelmi együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről
njt.hu
njt.hu
 
Még a végén elmegyek majd szavazni Szanyiékra, ha indítanak mifelénk valakit.
Ellenzékitől még nem hallottam ilyen értelmes és logikus álláspontot.
próbálj vele párbeszédet folytatni, és kicsit is mást gondolni valamiről... volt szerencsém személyes "párbeszédbe" kerülni vele, kamm egy kedves türelmes vitapartnerét egyenlő félnek tekintő úriember hozzá képest.

Képes volt a szanyi (sic!) kampányidőszakban egy potenciális választóval nyilvános felületen olyan bunkózást letolni, hogy csak néztem. Saját véleménye pedig annyi, hogy mindig népszerűt kell mondani, amúgy tolja tovább az amiért anno az msz(m)p-t "szerettük", csak GYF nélkül.
 
Status
Not open for further replies.