Ez mind szép és jó, de ez az egész úgy indult, hogy mennyi postraumás stresses veterán is lett a gyenge "atélantistáknál", bezzeg az oroszok...Olyan dolgokat feszegetsz, amelyekkel minden országnak szembe kell nézni, amelyik fegyveres harcot visel. Az éles helyzetre egészen egyszerűen nem lehet felkészíteni senkit. Nagyapáim az első VH-ban, apám, apósom és a rokonságból jó páran a másodikban vettek részt. Tetszett nem tetszett, pedig egyik sem volt vérengző típus, mindegyik véleménye egy mondatban volt kifejezhető: vagy te ölöd meg a rád támadót vagy ő öl meg téged. A szuronyrohamokat gyakorolták szalmabábukon, de amikor élőben kellett elviselniük, akkor kinek mi volt a kezében, azzal vagdalkozott. Nagyapáimnál még túl kicsi voltam, hogy a lelki problémáikat is elmondják, csak annyit mondtak, hogy túlélték. Apám és nagybátyáim már felnőttes koromban mesélték, hogy évekig ébredtek fel csuromvizesen és remegve. Viszont abban az időben még nem volt profizmus, vitték őket akár akarták, akár nem.
Az USA-nál már az arab beavatkozások előtt voltak tapasztalatok a harctéri stresszel kapcsolatban ott már a harcoló alakulatok részesültek mindenfajta pszichológiai előkészítésben. Mégis, annak ellenére hogy abszolút túlerőben és technikai fölényben voltak a közvetlen harci érintkezésben résztvevőkről általában két hét alatt leolvadt a "gentleman" máz és átmentek a mindegy milyen áron, csak engem ne lőjenek le, inkább én lövök szét mindenkit. Hiába védték őket azzal, hogy előbb szétbombáztak mindent (a magam praktikus beállítottságával azt mondom teljesen jogosan), mégis abba az idegállapotba kerültek, hogy ami megmozdult arra lőttek. Pont emiatt az idegállapot miatt rotálták amint tehették.
Érdekes módon jelen pillanatban ez csak az orosz katonáknál van barbarizmusnak beállítva, az amerikai és ukrán katonák részéről már hősiesség.
Mert it a fórumon a hozzászólók egy része az ortoszokat isteníti és Európát szardarabbá degradálja.