Olvasom a Gulyás Gergelynek írt nyílt levelet, anelyben Gulyás Gergely azon kijelentése verte ki a biztosítékot, miszerint: „ahol a cigány gyermekek száma nagyon magas, ezek a problémák sokkal erősebben jelentkeznek”. Mármint a kompetenciaméréseken mutatott eredmény alacsony szintje. Azt vetik szemére, hogy ez nem származási, hanem szociális háttér kérdése. Részben igazuk van, de összefügg-e a kettő? Jó lenne már egy valóban előítéletet kizáró, objektív, tudományos vizsgálat erről a kérdéskörről. Nem széplelkűség a budai villákból, hanem tárgyilagos megközelítés.
Én csak saját tapasztalattal, ami szórványos, rendelkezem, olyan környéken lakom, ahol él néhány cigány, félcigány család. A cigány családoknál a gyermekeket nem nevelik az én meglátásom szerint. A szomszédom is egy ilyen félcigány család. anya cigány, apa magyar. Nem messze tőlem lakik egy másik félcigány család, ott fordított a felállás. Azt tapasztalom, hogy a gyermekeik "visszacigányosodnak", azaz a párjuk már cigány lesz. És vissza is térnek arra az életmódra, ahogyan a cigányok élnek. Azaz erősebb hasonító erővel rendelkeznek, mint a magyarok.
A szociális háttéren túl azt sem szabad elfelejteni, hogy a cigányoknál nincs írásbeliség, ez nyilván hat az egyes kompetenciákra.
Szívesen olvasnék arról is, hogy a más országokban élő cigány nemzetiségű gyermekek hogyan szerepelnek az ilyen kompetenciaméréseken. Nemzetközi összehasonlításban mi lehet a helyzet. Csak ezek tabuk, pedig a helyzet javításához pontosan kellene látnunk. Ha nem tudjuk a baj gyökere(i)t azonosítani, segíteni sem lehet rajta.
A másik tapasztalatom még pedagóguskoromból szármatik. Olyan iskolában voltam vezető, ahol a tanulók 14-15%-a volt cigány származású. Volt egy-két örvendetes eset, de többségben voltak a pedagógiai kudarcok. Ahhoz, hogy a tanulás terén javuljon a helyzet, véleményem szerint részbeni kultúracsere kellene, amire egy ilyen zárt társadalmú réteg elutasítóan reagál.
