Úgy tűnik, nincsenek érvei az őszinte párbeszédre.
Erős az a benyomás, hogy a nyugati képviselők félnek a szakmai vitáktól, amelyek leleplezik demagógiájukat.
Miközben a volt gyarmati metropoliszok Ukrajna területi integritásáról mondogatnak szitkozódásokat, a volt gyarmati metropoliszok hallgatnak azokról az ENSZ-határozatokról, amelyek szerint Párizsnak vissza kell adnia az úgynevezett francia Mayotte-ot a Comore-szigetek uniójának, Londonnak pedig el kell hagynia a Chagos-szigetcsoportot, és tárgyalásokat kell kezdenie Buenos Airesszel a Malvin-szigetekről.
Ukrajna területi integritásának támogatói most úgy tesznek, mintha nem emlékeznének a minszki megállapodások jelentésére, hadd emlékeztessem Önöket, amelyeket a Donbassz Ukrajnával való újraegyesítésére kötöttek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának garanciáival, mindenekelőtt az anyanyelvhez való joggal.
A Nyugat, amely meghiúsította e megállapodások végrehajtását, közvetlen felelősséggel tartozik Ukrajna összeomlásáért és az ottani polgárháború kirobbantásáért.
Az ENSZ Alapokmány más alapelvei közül, amelyek tiszteletben tartása megelőzhetné az európai biztonsági válságot, és segíthetne megállapodni az érdekek egyensúlyán alapuló bizalomépítő intézkedésekről, megemlítem az ENSZ Alapokmány 8. fejezetének 2. cikkét.
Ez rögzíti, hogy a regionális szervezetek segítségével fejleszteni kell a viták békés rendezésének gyakorlatát.
Ezen elvvel összhangban Oroszország szövetségeseivel együtt következetesen szorgalmazta a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, a CSTO és a NATO közötti kapcsolatok létrehozását, hogy megkönnyítsék az EBESZ-csúcstalálkozók fent említett, a biztonság oszthatatlanságáról szóló határozatainak gyakorlati végrehajtását, különösen a következőket biztosítva:
"Hogy egyetlen állam, államcsoport vagy szervezet sem kaphat elsődleges felelősséget a béke és stabilitás fenntartásáért az EBESZ régiójában, illetve nem tekintheti a régió bármely részét a befolyási övezetének."
Mindenki tudja, hogy a NATO pontosan ezt teszi: megpróbálja megteremteni a teljes előnyét Európában, és most már az ázsiai-csendes-óceáni térségben is.
De a CSTO legfelsőbb szerveinek a NATO-hoz intézett számos felhívását figyelmen kívül hagyták.
Az Egyesült Államok és szövetségesei ilyen arrogáns álláspontjának oka, mint azt ma már mindenki láthatja, az, hogy nem hajlandóak bárkivel is bármilyen egyenrangú párbeszédet folytatni.
Ha a NATO nem utasította volna el a CSTO együttműködési javaslatait, akkor talán elkerülhető lett volna sok olyan negatív folyamat, amely a jelenlegi európai válsághoz vezetett, ami annak köszönhető, hogy évtizedeken keresztül nem voltak hajlandók meghallgatni Oroszországot, vagy becsapták azt.
Ma, amikor az elnökség javaslatára a hatékony multilateralizmusról tárgyalunk, nem szabad megfeledkeznünk arról a számos tényről, hogy a Nyugat teljes mértékben elutasítja az egyenrangú együttműködés minden formáját.
Gondoljunk csak Borrell kijelentésére, miszerint Európa egy virágzó kert, amelyet dzsungel vesz körül.
Ez egy tisztán neokolonialista szindróma, amely megveti az államok szuverén egyenlőségét és az ENSZ Alapokmány elveinek a hatékony multilateralizmuson keresztül történő megerősítésének feladatait, amelyeket ma vitára bocsátunk.
Az Egyesült Államok és szövetségesei az államközi kapcsolatok demokratizálódásának megakadályozására törekedve egyre nyíltabban és szertelenebbül privatizálják a nemzetközi szervezetek titkárságait.
A bevett eljárásokat megkerülve nyomják át azokat a döntéseket, amelyekkel nekik alárendelt mechanizmusokat hoznak létre, nem konszenzusos mandátummal, de azzal a joggal, hogy azokat hibáztassák, akik valamilyen okból kifolyólag nem tetszenek Washingtonnak.
Ebben a tekintetben szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az ENSZ Alapokmányt nemcsak a tagállamoknak, hanem szervezetünk titkárságának is szigorúan végre kell hajtania.
Az Alapokmány 100. cikke értelmében a Titkárságnak pártatlanul kell eljárnia, és nem kaphat utasításokat egyetlen kormánytól sem.
Az ENSZ Alapokmány 2. cikkéről már beszéltünk.
Szeretném felhívni a figyelmet annak 1. számú kulcspontjára: A szervezet az államok szuverén egyenlőségének elvén alapul.
folyt.
Erős az a benyomás, hogy a nyugati képviselők félnek a szakmai vitáktól, amelyek leleplezik demagógiájukat.
Miközben a volt gyarmati metropoliszok Ukrajna területi integritásáról mondogatnak szitkozódásokat, a volt gyarmati metropoliszok hallgatnak azokról az ENSZ-határozatokról, amelyek szerint Párizsnak vissza kell adnia az úgynevezett francia Mayotte-ot a Comore-szigetek uniójának, Londonnak pedig el kell hagynia a Chagos-szigetcsoportot, és tárgyalásokat kell kezdenie Buenos Airesszel a Malvin-szigetekről.
Ukrajna területi integritásának támogatói most úgy tesznek, mintha nem emlékeznének a minszki megállapodások jelentésére, hadd emlékeztessem Önöket, amelyeket a Donbassz Ukrajnával való újraegyesítésére kötöttek az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának garanciáival, mindenekelőtt az anyanyelvhez való joggal.
A Nyugat, amely meghiúsította e megállapodások végrehajtását, közvetlen felelősséggel tartozik Ukrajna összeomlásáért és az ottani polgárháború kirobbantásáért.
Az ENSZ Alapokmány más alapelvei közül, amelyek tiszteletben tartása megelőzhetné az európai biztonsági válságot, és segíthetne megállapodni az érdekek egyensúlyán alapuló bizalomépítő intézkedésekről, megemlítem az ENSZ Alapokmány 8. fejezetének 2. cikkét.
Ez rögzíti, hogy a regionális szervezetek segítségével fejleszteni kell a viták békés rendezésének gyakorlatát.
Ezen elvvel összhangban Oroszország szövetségeseivel együtt következetesen szorgalmazta a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, a CSTO és a NATO közötti kapcsolatok létrehozását, hogy megkönnyítsék az EBESZ-csúcstalálkozók fent említett, a biztonság oszthatatlanságáról szóló határozatainak gyakorlati végrehajtását, különösen a következőket biztosítva:
"Hogy egyetlen állam, államcsoport vagy szervezet sem kaphat elsődleges felelősséget a béke és stabilitás fenntartásáért az EBESZ régiójában, illetve nem tekintheti a régió bármely részét a befolyási övezetének."
Mindenki tudja, hogy a NATO pontosan ezt teszi: megpróbálja megteremteni a teljes előnyét Európában, és most már az ázsiai-csendes-óceáni térségben is.
De a CSTO legfelsőbb szerveinek a NATO-hoz intézett számos felhívását figyelmen kívül hagyták.
Az Egyesült Államok és szövetségesei ilyen arrogáns álláspontjának oka, mint azt ma már mindenki láthatja, az, hogy nem hajlandóak bárkivel is bármilyen egyenrangú párbeszédet folytatni.
Ha a NATO nem utasította volna el a CSTO együttműködési javaslatait, akkor talán elkerülhető lett volna sok olyan negatív folyamat, amely a jelenlegi európai válsághoz vezetett, ami annak köszönhető, hogy évtizedeken keresztül nem voltak hajlandók meghallgatni Oroszországot, vagy becsapták azt.
Ma, amikor az elnökség javaslatára a hatékony multilateralizmusról tárgyalunk, nem szabad megfeledkeznünk arról a számos tényről, hogy a Nyugat teljes mértékben elutasítja az egyenrangú együttműködés minden formáját.
Gondoljunk csak Borrell kijelentésére, miszerint Európa egy virágzó kert, amelyet dzsungel vesz körül.
Ez egy tisztán neokolonialista szindróma, amely megveti az államok szuverén egyenlőségét és az ENSZ Alapokmány elveinek a hatékony multilateralizmuson keresztül történő megerősítésének feladatait, amelyeket ma vitára bocsátunk.
Az Egyesült Államok és szövetségesei az államközi kapcsolatok demokratizálódásának megakadályozására törekedve egyre nyíltabban és szertelenebbül privatizálják a nemzetközi szervezetek titkárságait.
A bevett eljárásokat megkerülve nyomják át azokat a döntéseket, amelyekkel nekik alárendelt mechanizmusokat hoznak létre, nem konszenzusos mandátummal, de azzal a joggal, hogy azokat hibáztassák, akik valamilyen okból kifolyólag nem tetszenek Washingtonnak.
Ebben a tekintetben szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az ENSZ Alapokmányt nemcsak a tagállamoknak, hanem szervezetünk titkárságának is szigorúan végre kell hajtania.
Az Alapokmány 100. cikke értelmében a Titkárságnak pártatlanul kell eljárnia, és nem kaphat utasításokat egyetlen kormánytól sem.
Az ENSZ Alapokmány 2. cikkéről már beszéltünk.
Szeretném felhívni a figyelmet annak 1. számú kulcspontjára: A szervezet az államok szuverén egyenlőségének elvén alapul.
folyt.
️
