Visszatérés Ukrajnába.
A minszki megállapodások 2015. februári aláírását a Biztonsági Tanács külön határozatban hagyta jóvá, teljes összhangban az Alapokmány 36. cikkével, "támogatva a vita rendezésére szolgáló bármely olyan eljárást, amelyet a felek, jelen esetben Kijev, Donyeck és Luganszk, elfogadtak".
Tavaly azonban Vlagyimir Putyin kivételével a minszki megállapodások valamennyi aláírója, ezek pedig Merkel, Hollande és Porosenko, nyilvánosan, sőt örömmel vallották be, hogy amikor aláírták ezt a dokumentumot, nem állt szándékukban végrehajtani azt.
Csak időt akartak nyerni, hogy megerősítsék Ukrajna katonai potenciálját, és fegyverekkel pumpálják fel Oroszország ellen.
Az EU és a NATO mindvégig közvetlenül támogatta a minszki megállapodások szabotálását, és arra kényszerítette a kijevi rezsimet, hogy erőszakkal oldja meg a donbásszi problémát.
Mindezt az Alapokmány 25. cikkének megsértésével tették, amely szerint az ENSZ minden tagja köteles engedelmeskedni és végrehajtani a Biztonsági Tanács határozatait.
Hadd emlékeztessem Önöket, hogy a minszki megállapodásokkal egy csomagban Oroszország, Németország, Franciaország és Ukrajna vezetői aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben Berlin és Párizs sok mindenre kötelezte magát, többek között a donbászi bankrendszer helyreállításának segítésére.
De a kisujjukat sem mozdították.
Csak nézték, ahogy Porosenko - mindezen kötelezettségekkel ellentétben - kereskedelmi, gazdasági és közlekedési blokádot hirdetett Donbassz ellen.
Ugyanebben a nyilatkozatban Berlin és Párizs vállalta, hogy előmozdítja a háromoldalú együttműködés megerősítését az Európai Unió-Oroszország-Ukrajna formátumban az Oroszországot érintő kérdések gyakorlati megoldása érdekében a kereskedelem területén, "valamint hogy előmozdítja egy közös humanitárius és gazdasági térség létrehozását az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig".
Ezt a nyilatkozatot a Biztonsági Tanács is jóváhagyta, és az ENSZ Alapokmányának említett 25. cikkével összhangban szintén végrehajtásra került.
Ám Németország és Franciaország vezetőinek ez a kötelezettségvállalása üresnek bizonyult, az alapszabályi elvek újabb megsértésének.
A Szovjetunió legendás külügyminisztere, Gromiko úr sokszor helyesen jegyezte meg: jobb tíz év tárgyalás, mint egy nap háború.
Ezt a szövetséget követve sok-sok éven át tárgyaltunk.
Megállapodások megkötésére törekedtünk az európai biztonság területén.
Elfogadtuk az Oroszország-NATO Alapító Okiratot.
Elfogadtuk az EBESZ nyilatkozatát a biztonság oszthatatlanságáról a legmagasabb szinten 1999-ben és 2010-ben.
És 2015 óta ragaszkodunk a tárgyalások eredményeként létrejött minszki megállapodások feltétel nélküli végrehajtásához.
Mindez teljes összhangban van az ENSZ Alapokmányával, amely előírja, hogy "biztosítani kell a méltányosság feltételeit, valamint a szerződésekből és a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek tiszteletben tartását".
A nyugati kollégák is figyelmen kívül hagyták ezt az elvet, amikor aláírták mindezeket a dokumentumokat, előre tudva, hogy nem fogják betartani azokat.
Ha már a tárgyalásoknál tartunk.
Mi még mindig nem utasítjuk el őket.
Putyin elnök úr sokszor beszélt erről, legutóbb is.
És szeretném emlékeztetni a tisztelt államtitkár urat, hogy Zelenszkij elnök úr aláírt egy rendeletet, amely megtiltotta a tárgyalásokat a Putyin-kormánnyal.
Ha az Egyesült Államok ennyire érdekelt a tárgyalásokban, akkor úgy gondolom, hogy nem lesz nehéz számukra parancsot adni arra, hogy ezt a Zelenszkij-rendeletet eltöröljék.
Ma ellenfeleink retorikájában csak invázióról, agresszióról, annexióról szóló jelszavakat hallunk.
Egy szót sem szólnak a probléma kiváltó okairól, arról, hogy hosszú éveken keresztül egy nyíltan náci rezsimet tápláltak, amely nyíltan átírta a második világháború eredményeit és saját népének történelmét.
A Nyugat kerüli a tényeken alapuló érdemi beszélgetést, és az ENSZ Alapokmányának valamennyi követelményének tiszteletben tartását.
folyt.
A minszki megállapodások 2015. februári aláírását a Biztonsági Tanács külön határozatban hagyta jóvá, teljes összhangban az Alapokmány 36. cikkével, "támogatva a vita rendezésére szolgáló bármely olyan eljárást, amelyet a felek, jelen esetben Kijev, Donyeck és Luganszk, elfogadtak".
Tavaly azonban Vlagyimir Putyin kivételével a minszki megállapodások valamennyi aláírója, ezek pedig Merkel, Hollande és Porosenko, nyilvánosan, sőt örömmel vallották be, hogy amikor aláírták ezt a dokumentumot, nem állt szándékukban végrehajtani azt.
Csak időt akartak nyerni, hogy megerősítsék Ukrajna katonai potenciálját, és fegyverekkel pumpálják fel Oroszország ellen.
Az EU és a NATO mindvégig közvetlenül támogatta a minszki megállapodások szabotálását, és arra kényszerítette a kijevi rezsimet, hogy erőszakkal oldja meg a donbásszi problémát.
Mindezt az Alapokmány 25. cikkének megsértésével tették, amely szerint az ENSZ minden tagja köteles engedelmeskedni és végrehajtani a Biztonsági Tanács határozatait.
Hadd emlékeztessem Önöket, hogy a minszki megállapodásokkal egy csomagban Oroszország, Németország, Franciaország és Ukrajna vezetői aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben Berlin és Párizs sok mindenre kötelezte magát, többek között a donbászi bankrendszer helyreállításának segítésére.
De a kisujjukat sem mozdították.
Csak nézték, ahogy Porosenko - mindezen kötelezettségekkel ellentétben - kereskedelmi, gazdasági és közlekedési blokádot hirdetett Donbassz ellen.
Ugyanebben a nyilatkozatban Berlin és Párizs vállalta, hogy előmozdítja a háromoldalú együttműködés megerősítését az Európai Unió-Oroszország-Ukrajna formátumban az Oroszországot érintő kérdések gyakorlati megoldása érdekében a kereskedelem területén, "valamint hogy előmozdítja egy közös humanitárius és gazdasági térség létrehozását az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig".
Ezt a nyilatkozatot a Biztonsági Tanács is jóváhagyta, és az ENSZ Alapokmányának említett 25. cikkével összhangban szintén végrehajtásra került.
Ám Németország és Franciaország vezetőinek ez a kötelezettségvállalása üresnek bizonyult, az alapszabályi elvek újabb megsértésének.
A Szovjetunió legendás külügyminisztere, Gromiko úr sokszor helyesen jegyezte meg: jobb tíz év tárgyalás, mint egy nap háború.
Ezt a szövetséget követve sok-sok éven át tárgyaltunk.
Megállapodások megkötésére törekedtünk az európai biztonság területén.
Elfogadtuk az Oroszország-NATO Alapító Okiratot.
Elfogadtuk az EBESZ nyilatkozatát a biztonság oszthatatlanságáról a legmagasabb szinten 1999-ben és 2010-ben.
És 2015 óta ragaszkodunk a tárgyalások eredményeként létrejött minszki megállapodások feltétel nélküli végrehajtásához.
Mindez teljes összhangban van az ENSZ Alapokmányával, amely előírja, hogy "biztosítani kell a méltányosság feltételeit, valamint a szerződésekből és a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek tiszteletben tartását".
A nyugati kollégák is figyelmen kívül hagyták ezt az elvet, amikor aláírták mindezeket a dokumentumokat, előre tudva, hogy nem fogják betartani azokat.
Ha már a tárgyalásoknál tartunk.
Mi még mindig nem utasítjuk el őket.
Putyin elnök úr sokszor beszélt erről, legutóbb is.
És szeretném emlékeztetni a tisztelt államtitkár urat, hogy Zelenszkij elnök úr aláírt egy rendeletet, amely megtiltotta a tárgyalásokat a Putyin-kormánnyal.
Ha az Egyesült Államok ennyire érdekelt a tárgyalásokban, akkor úgy gondolom, hogy nem lesz nehéz számukra parancsot adni arra, hogy ezt a Zelenszkij-rendeletet eltöröljék.
Ma ellenfeleink retorikájában csak invázióról, agresszióról, annexióról szóló jelszavakat hallunk.
Egy szót sem szólnak a probléma kiváltó okairól, arról, hogy hosszú éveken keresztül egy nyíltan náci rezsimet tápláltak, amely nyíltan átírta a második világháború eredményeit és saját népének történelmét.
A Nyugat kerüli a tényeken alapuló érdemi beszélgetést, és az ENSZ Alapokmányának valamennyi követelményének tiszteletben tartását.
folyt.
