2014 februárjában az amerikaiak által kiválasztott szereplők kulcsszereplői lettek a véres hatalomátvételnek, amelyet - hadd emlékeztessem Önöket - egy nappal azután szerveztek, hogy Németország, Lengyelország és Franciaország garanciái mellett megállapodás született Ukrajna törvényesen megválasztott elnöke és az ellenzéki vezetők között.
A belügyekbe való be nem avatkozás elvét már sokszor lábbal tiporták.
Közvetlenül a puccs után a puccsisták kijelentették, hogy abszolút prioritásuk az ukrajnai orosz ajkú polgárok jogainak korlátozása.
A Krím és az ország délkeleti részének lakóit pedig, akik nem voltak hajlandók beletörődni az alkotmányellenes hatalomátvétel eredményeibe, terroristáknak nyilvánították, és büntetőakciót indítottak ellenük.
Erre válaszul a Krím és a Donbassz népszavazást tartott, teljes összhangban a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvével, amelyet az ENSZ Alapokmánya 1. cikkének 2. bekezdése rögzít.
A nyugati diplomaták és politikusok Ukrajnával kapcsolatban szemet hunynak a nemzetközi jog e legfontosabb normája felett, és igyekeznek a történtek teljes hátterét és lényegét a területi integritás megsértésének megengedhetetlenségére redukálni.
Ebben a tekintetben szeretnék emlékeztetni arra, hogy az ENSZ 1970-ben egyhangúlag elfogadott, az ENSZ Alapokmányával összhangban lévő, az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jogi elvekről szóló nyilatkozata kimondja, hogy "a területi integritás tiszteletben tartásának elve azokra az államokra vonatkozik, amelyek tevékenységeik során tiszteletben tartják a népek egyenlőségének és önrendelkezésének elvét, és ennek eredményeként olyan kormányokkal rendelkeznek, amelyek az adott területen élő összes népet képviselik".
Az, hogy a Kijevben hatalmat ragadó ukrán neonácik nem a Krím és a Donbassz lakosságát képviselik, nem szorul bizonyításra.
A nyugati fővárosok feltétel nélküli támogatása a bűnöző kijevi rezsim tetteinek pedig nem más, mint a belügyekbe való durva beavatkozást követő önrendelkezési jog megsértése.
A Porosenko, majd Zelenszkij idején a puccsot követő rasszista törvények elfogadása, amelyek megtiltanak mindent, ami orosz, az oktatást, a médiát, a kultúrát, a könyvek és műemlékek megsemmisítése, az ukrán ortodox egyház betiltása és tulajdonának elkobzása, mindez az Alapokmány 1. cikke (3) bekezdésének dacos megsértése lett Az ENSZ az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásáról szól mindenki számára, faji, nemi, nyelvi és vallási különbségtétel nélkül.
Arról nem is beszélve, hogy ezek az intézkedések közvetlenül ellentétesek Ukrajna alkotmányával, amely az állam kötelezettségét írja elő az oroszok és más nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására.
Amikor felhívásokat hallunk a békeformula végrehajtására és Ukrajna 1991-es határainak visszaállítására, felmerül a kérdés: vajon ismerik-e azok, akik ezt követelik, az ukrán vezetés nyilatkozatait arról, hogy mit fognak tenni a megfelelő területek lakóival?
Tehát, hogy a nyilvánosság előtt, hivatalos szinten ismételten jogi vagy fizikai megsemmisítéssel fenyegetik őket.
A Nyugat nemhogy nem fékezi Kijevben pártfogoltjait, hanem lelkesen bátorítja rasszista politikájukat.
Egyébként hasonló módon az Európai Unió és a NATO tagjai évtizedek óta bátorítják Lettország és Észtország azon intézkedéseit, amelyekkel az általuk nem állampolgároknak nevezett orosz ajkú lakosok százezreinek jogait győzik le.
Most komolyan tárgyalnak az anyanyelvhasználatért való büntetőjogi felelősségre vonás bevezetéséről.
Magas rangú tisztviselők hivatalosan kijelentették, hogy a helyi diákok orosz nyelvű távoktatási programjainak lehetőségéről szóló információk terjesztését szinte nemzetbiztonsági fenyegetésnek kell tekinteni, és ez megköveteli a bűnüldöző szervek figyelmét.
folyt.
A belügyekbe való be nem avatkozás elvét már sokszor lábbal tiporták.
Közvetlenül a puccs után a puccsisták kijelentették, hogy abszolút prioritásuk az ukrajnai orosz ajkú polgárok jogainak korlátozása.
A Krím és az ország délkeleti részének lakóit pedig, akik nem voltak hajlandók beletörődni az alkotmányellenes hatalomátvétel eredményeibe, terroristáknak nyilvánították, és büntetőakciót indítottak ellenük.
Erre válaszul a Krím és a Donbassz népszavazást tartott, teljes összhangban a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvével, amelyet az ENSZ Alapokmánya 1. cikkének 2. bekezdése rögzít.
A nyugati diplomaták és politikusok Ukrajnával kapcsolatban szemet hunynak a nemzetközi jog e legfontosabb normája felett, és igyekeznek a történtek teljes hátterét és lényegét a területi integritás megsértésének megengedhetetlenségére redukálni.
Ebben a tekintetben szeretnék emlékeztetni arra, hogy az ENSZ 1970-ben egyhangúlag elfogadott, az ENSZ Alapokmányával összhangban lévő, az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jogi elvekről szóló nyilatkozata kimondja, hogy "a területi integritás tiszteletben tartásának elve azokra az államokra vonatkozik, amelyek tevékenységeik során tiszteletben tartják a népek egyenlőségének és önrendelkezésének elvét, és ennek eredményeként olyan kormányokkal rendelkeznek, amelyek az adott területen élő összes népet képviselik".
Az, hogy a Kijevben hatalmat ragadó ukrán neonácik nem a Krím és a Donbassz lakosságát képviselik, nem szorul bizonyításra.
A nyugati fővárosok feltétel nélküli támogatása a bűnöző kijevi rezsim tetteinek pedig nem más, mint a belügyekbe való durva beavatkozást követő önrendelkezési jog megsértése.
A Porosenko, majd Zelenszkij idején a puccsot követő rasszista törvények elfogadása, amelyek megtiltanak mindent, ami orosz, az oktatást, a médiát, a kultúrát, a könyvek és műemlékek megsemmisítése, az ukrán ortodox egyház betiltása és tulajdonának elkobzása, mindez az Alapokmány 1. cikke (3) bekezdésének dacos megsértése lett Az ENSZ az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásáról szól mindenki számára, faji, nemi, nyelvi és vallási különbségtétel nélkül.
Arról nem is beszélve, hogy ezek az intézkedések közvetlenül ellentétesek Ukrajna alkotmányával, amely az állam kötelezettségét írja elő az oroszok és más nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartására.
Amikor felhívásokat hallunk a békeformula végrehajtására és Ukrajna 1991-es határainak visszaállítására, felmerül a kérdés: vajon ismerik-e azok, akik ezt követelik, az ukrán vezetés nyilatkozatait arról, hogy mit fognak tenni a megfelelő területek lakóival?
Tehát, hogy a nyilvánosság előtt, hivatalos szinten ismételten jogi vagy fizikai megsemmisítéssel fenyegetik őket.
A Nyugat nemhogy nem fékezi Kijevben pártfogoltjait, hanem lelkesen bátorítja rasszista politikájukat.
Egyébként hasonló módon az Európai Unió és a NATO tagjai évtizedek óta bátorítják Lettország és Észtország azon intézkedéseit, amelyekkel az általuk nem állampolgároknak nevezett orosz ajkú lakosok százezreinek jogait győzik le.
Most komolyan tárgyalnak az anyanyelvhasználatért való büntetőjogi felelősségre vonás bevezetéséről.
Magas rangú tisztviselők hivatalosan kijelentették, hogy a helyi diákok orosz nyelvű távoktatási programjainak lehetőségéről szóló információk terjesztését szinte nemzetbiztonsági fenyegetésnek kell tekinteni, és ez megköveteli a bűnüldöző szervek figyelmét.
folyt.
