Plusz vannak ám nüanszok itt is. Egyik oldalt ahogy a VW TSI motorok, úgy a Grad csövei is szeretnek koksz lerakódásokat termelni, csak ebben az esetben a rakétahajtóanyag miatt. Kéne pucolni, de erre a macerás folyamatra persze nem minden esetben van idő, így felhalmozódhat akkora mennyiség, ami már a betöltést nehezíti. Másrészt a Grad rakétái elektromos indításúak, szóval nem az lesz, hogy vered és egyszer csak eldurran. Plusz ott látod a védőlemezt is a rakéta seggén, ami megint csak megakadályozza ezt.
Amikor október végén voltam 19-ben Leningrádban (otthon folyton így hívjuk) akkor is már folyamatosan esett a hó, plusz volt néha -5-10 fok is. Csukcsföldet meg nem kell mondjam, hülyegyerek lemászott a 6 órás repülőút után vászonnadrágban a lépcsőn és a -12 fokban befagyott a segge
Avgyejevka Marjinka mellett a Donyeck körüli ukrán védelmi vonalak központja, amit már 2014 óta erősítenek meg és építenek ki. Az ottani kokszkombinát egy szteroidos Azovsztal, amit igazán csak a most tömegesen elterjedő 1500 kilós UMPK malacokkal lehet eredményesen szétkapni, plusz mellettük szépen szállnak az LMUR rakéták a helikről. Frontális támadás az szimpla öngyilkosság lenne az ottani betonerőddel szemben és a hadvezetés számára Avgyejevka mindeddig kisebb jelentőséggel bírt a többi frontszakaszhoz képest, pont a bekerítés szükségessége miatt. Az ukrán tüzérséget az orosz counter artillery szépen kordában tartotta, főleg mióta szállnak a Lancetek.
Most viszont Kohn és Juszuf elvitték a rivaldafényt, Tarasz meg saját magát heréli éppen sokadik hónapja az ellentámadással, szóval lehet már a mindkét fél által eddig elhanyagolt frontszakaszok esetében meglepetéseket hozni. Nem lesz könnyű vagy rövid, de mindenképp érdekes.