Magyar Néphadsereg
- Téma indítója Qualit
- Indítva
Nem tudom mért de nekem nagyon bejönnek ezek a videók.
Édesapám ötvenöcsis volt 50éve, vele néztem végig, érdekes, hogy neki is könnyezik a szeme amikor nézi
A rendszer táposai A költőnek nincs sok fogalma a seregről, de nem is ez a lényeg. Az első kép alatt a képaláírás érdekes volt, ezért megnéztem a hivatkozott archivumot. MTVA Archivum, és hát ott is ez a szöveg. "Eger, 1964. december 7. Sorköteles katonák megtöltik fegyvereiket a Néphadsereg katonai kiképzésén." Hát hacsak nem egy hátultöltős került a kezükbe, akkor nem. A képen éppen a "dobja már szét azt a kurva fegyvert" felütésű gyakorlat látható, amikor is az elméssen helyretoló szerkezetnek (erre volt valami egység az MN-en belül, hogy a leghülyébb neveket találják ki?) nevezett, egykori őrmesterünk átfogalmazásában: "az a baszki ott" behelyezése zajlik, egy rendkívül spontán(nak) beállított felvételen.
Emlegetett őrmester elvtárs a fegyver sztészedését úgy ismertette az érdeklődő hallgatósággal, hogyaszongya: "Ezt a baszást kibasszuk innen, baszki, aztán ezt a másikat is kibasszuk innen, baszki...." Szóval sikerült egy frappáns és lényegretörő előadás keretében megismertetni minket eme lényeges elemével a katonáskodásnak. (Már a káromkodás beszédhelyettesítő megoldására gondolok.)
Emlegetett őrmester elvtárs a fegyver sztészedését úgy ismertette az érdeklődő hallgatósággal, hogyaszongya: "Ezt a baszást kibasszuk innen, baszki, aztán ezt a másikat is kibasszuk innen, baszki...." Szóval sikerült egy frappáns és lényegretörő előadás keretében megismertetni minket eme lényeges elemével a katonáskodásnak. (Már a káromkodás beszédhelyettesítő megoldására gondolok.)
Övön aluli, ehhez már tényleg szatyorban kellett laknia eddig.
Amúgy a cikk elején az anekdotát- bár persze hangulatos - se sikerült normálisan megírni: "egy korrupt rendszerben nincsen kicsit korrupt vagy nagyon korrupt. Legfeljebb a mértékben lehetnek eltérések." ...oké...
Viszont az utolsó képen apró érdekesség:
Az szúrt szemet hogy '86-os kép, mégsem AMD van a bakánál, hanem jobban megnézve egy AK-55 (magyar 47), viszont válltámasz/tus nélkül és gyakorló tárral. Lehet maga a fegyver is már csak gyakorlásra volt?
Hatástalanított gyakorló fegyver.Övön aluli, ehhez már tényleg szatyorban kellett laknia eddig.
Amúgy a cikk elején az anekdotát- bár persze hangulatos - se sikerült normálisan megírni: "egy korrupt rendszerben nincsen kicsit korrupt vagy nagyon korrupt. Legfeljebb a mértékben lehetnek eltérések." ...oké...
Viszont az utolsó képen apró érdekesség:
Az szúrt szemet hogy '86-os kép, mégsem AMD van a bakánál, hanem jobban megnézve egy AK-55 (magyar 47), viszont válltámasz/tus nélkül és gyakorló tárral. Lehet maga a fegyver is már csak gyakorlásra volt?
Hát ha egyszer csak a mértékben volt különbség. Nem kicsit; nagyon.Övön aluli, ehhez már tényleg szatyorban kellett laknia eddig.
Amúgy a cikk elején az anekdotát- bár persze hangulatos - se sikerült normálisan megírni: "egy korrupt rendszerben nincsen kicsit korrupt vagy nagyon korrupt. Legfeljebb a mértékben lehetnek eltérések." ...oké...
Viszont az utolsó képen apró érdekesség:
Az szúrt szemet hogy '86-os kép, mégsem AMD van a bakánál, hanem jobban megnézve egy AK-55 (magyar 47), viszont válltámasz/tus nélkül és gyakorló tárral. Lehet maga a fegyver is már csak gyakorlásra volt?
Különben igen, az egy hatástalanított gyakorló fegyver. Bár nekünk AMD volt, de nálunk is volt gyakorló belőle. Ja és nálunk a gyakorlópályához rohambili is dukált.
Hát, 1990-ben is csak a t-34-ek miatt voltunk 850 felett, a kivonasukkal valami 500 körüli maradt a t55/t54 és t72 összesen. Több száz t34 volt rendszerben, teljesen feleslegesen. (Sőt, rengeteg egységnél a 85mm-es lövegek alkottak a tüzérséget, nem csak a páncéltörő osztályt)Énnemtom, de rendben, duzzogva kiegyezünk azzal a 849 Leopárddal (az annyi mint 19 zl meg a resztli).
Elvégre nem akarunk mi senkit veszélyeztetni.
Szerintem azért annyira nem volt akkor rossz a helyzet! T-54/55-ből volt jócskán annyi, hogy kijött belőle a 850db.
Csak T-55AM-ből volt 250 körül, ha jól emlékszem.
Persze hogy mennyi volt üzemképes, az megint egy más kérdés.
Akkor keress az akkori haderorol leírások, minden egységre lehet találni a nyolcvanas évekből. Ez a téma minden félévben feljon, én mindig linkelem a doksit erről, mindenki csodálkozik. Telefonon nincsen türelmem most megkeresni, de holnap megkeresem neked.
A Tankok tankja. – A T-55 harckocsi legendája III/3.rész
Minden idők legnagyobb hatású harckocsija kétségtelenül a T-54/55 széria, nem csak a legyártott mennyiség, a számtalan alkalmazó hadsereg, ...
tenydaralo.blogspot.com
"A honvédség 1417db harckocsival rendelkezett, többsége Csehszlovák és Lengyel gyártmány.
Ebből 582db volt végletesen elavult és "leélt" T-34 és T-54/T-55. Kivonásuk kívánatos volt az alacsony harcértékhez képest magas fentartási költségek miatt.
553db újabb T-55 és T-55A volt a hadrendben, ezek állapota rendkívül vegyes volt, többségükkel a legnagyobb probléma a járművek korából adódó megnövekedett karbantartás-igény volt, amelyet az MH nem tudott 1989 utáni csökkentett költségvetéséből kikazdálkodni. Különösen a motorok és a stabilizátorok voltak "megkopottak".
Korszerűnek a 138db T-72M és 144db T-55AM volt tekinthető (jóindulattal) 1990-1995 időszakában, amelyhez még 100db leszuperált Fehérorosz T-72M
érkezett be. Bár a T-72M tulajdonképpen egy exportra szánt, lebutított T-72A amely tűzvezetés és védettség terén is jelentősen elmaradt a T-72B adottságaitól mégis minimálisan kielégítette a kor követelményeit, akárcsak a T-55AM"
Szia,
Az alabbibol idezve:
"1980-ban a T–34 típusú harckocsik mennyisége 172 db volt, ez a szám 1985-re 118 db-ra, majd 93 db-ra 246csökkent. 1989. január 1-jén még 93 db-bal rendelkezett az MN a
harckocsitípusból."
"az időszakban 158 db250 T–54M harckocsival rendelkezett a hadsereg."
"T-55 ... 218 db-bal rendelkezett az MN a harckocsiból"
"T-55A ... 1989-ben 921 db (ebből 99 db T–55AM) volt a néphadsereg tulajdonában"
"1983 év végéig 31 db T–72 harckocsit szereztünk be, ezt 1984-ben 30 db, 1985-ben 44 db, 1986-ban 28 db és 1987-ben 5 db beszerzése követte. Így alakult ki a 138 db-os, rendszerváltozás előtti legnagyobb mennyiség a típusból. 1996-ban vásárolt a Magyar Honvédség még 100 db használt, felújított több típusváltozatú T–72M és T–72M1 harckocsit Fehéroroszországból, ezek a harckocsik 1997-ben érkeztek be az országba."
Tehat 1990-ben az 1528 harckocsibol csak 93 db volt T-34, a maradek 1435 legalabb T-54 volt, sot, ha a T-54-eseket es a szuk ertelemben vett (A nelkuli) T-55-oket nem szamoljuk, akkor is 1059 harkocsi marad.
Arra lennék majd kíváncsi úgy 30 év múlva (sajnos azt már biztosan nem érem meg), hogy akkor hogyan fognak visszaemlékezni a mostani Magyar Honvédségre. Az a sokat kritizált, alulfinanszírozott gyenge morállal rendelkező, Olaszország lerohanására készülő MN mégis sokkal ütőképesebb volt abban az időben, mint a jelenlegi most.
A honi légvédelmi rakéta alakulatoknál folyamatos készültség volt és tisztként nem mehettem addig haza, amíg nem volt rendben a technikám. Kezdő tisztként 24 órás szolgálat után nem lehetett pihenőre hazamenni, mert kevesen voltunk és amikor délután felszálltam a haza vivő buszra, leszállítottak, mert elromlott a technikám, amit éjjel 1/2-re javítottam meg. A kezem néha odafagyott a fémhez, de kesztyűben nem lehetett javítani. Reggel 1/2 8-kor már bent kellett újra lennem a laktanyában. Volt, hogy a harcálláspontra, ami kb. 800m-re volt az EÁP-tól, 3/4 óra alatt jutottam el, akkora hófúvás volt. Na ilyen volt a katona tiszti élet nálunk és a jugó balhé erre még rá tett legalább egy lapáttal. A gyakorló I. fokok már elmaradtak, csak éles I. fokok voltak és nem lehetett tudni, hogy mennyi ideig fognak majd tartani. Volt olyan nap, hogy 14, azaz tizennégy első fokot rendeltek el. A szolgálati pótlék 200 Ft volt, de amikor élesben kitelepültünk, akkor még az se járt. Amikor két hét múlva vissza települtünk szombat délben, kaptunk pihenőt vasárnap reggelig, a technikát aznap beüzemeltük és hétfő reggel II. fokú készültségbe léptünk. Voltak alkatrészek, amelyekből nem rendelkeztünk elég tartalékkal, ilyenkor a "kiskapukat" megtalálva szereztünk, de a technikának menni kellett. Igen, volt olyan, hogy éles mozgósításkor derült ki, hogy az "M" zárolt Kraz járművünknek nem volt első hídja, de 1 órán belül "beszereztük". Főleg a gépjármű akkumulátorok voltak problémásak, sohasem volt elég. Bármit be tudtunk "szerezni", csak megfelelő mennyiségű pálinka kellett hozzá. A "Fehérnemű hadművelet" című film talán ismerős. Voltak nem kevesen alul motiváltak, de voltak túl motiváltak is. Valaki szakmai bolond volt. Előfordult olyan (átálláskor), hogy a teljes irányító rendszer tiszti és tiszthelyettesi állománya napokig javított, pár órát pihenve, mert átállás után azonnal készültségbe kellett lépni és a komplexumnak harckésznek kellett lenni.
Utólag mennyire más visszaemlékezni ilyenekre, akkor pedig mekkora "szopás" volt. De amikor valamit sikerült jól, vagy kiválóan megoldani, akkor azért büszkeséggel töltött el. Olaszországba azért sikerült elmenni, csak pár évvel később és civil utazóként. Volt szakasztársam most Olaszországban dolgozik katona tisztként informatikai vonalon és azt mondja, ott minden sokkal jobban megy, mint itthon. 33 év után is még mindig mi vagyunk az egyik utolsók. Szomorú.
A honi légvédelmi rakéta alakulatoknál folyamatos készültség volt és tisztként nem mehettem addig haza, amíg nem volt rendben a technikám. Kezdő tisztként 24 órás szolgálat után nem lehetett pihenőre hazamenni, mert kevesen voltunk és amikor délután felszálltam a haza vivő buszra, leszállítottak, mert elromlott a technikám, amit éjjel 1/2-re javítottam meg. A kezem néha odafagyott a fémhez, de kesztyűben nem lehetett javítani. Reggel 1/2 8-kor már bent kellett újra lennem a laktanyában. Volt, hogy a harcálláspontra, ami kb. 800m-re volt az EÁP-tól, 3/4 óra alatt jutottam el, akkora hófúvás volt. Na ilyen volt a katona tiszti élet nálunk és a jugó balhé erre még rá tett legalább egy lapáttal. A gyakorló I. fokok már elmaradtak, csak éles I. fokok voltak és nem lehetett tudni, hogy mennyi ideig fognak majd tartani. Volt olyan nap, hogy 14, azaz tizennégy első fokot rendeltek el. A szolgálati pótlék 200 Ft volt, de amikor élesben kitelepültünk, akkor még az se járt. Amikor két hét múlva vissza települtünk szombat délben, kaptunk pihenőt vasárnap reggelig, a technikát aznap beüzemeltük és hétfő reggel II. fokú készültségbe léptünk. Voltak alkatrészek, amelyekből nem rendelkeztünk elég tartalékkal, ilyenkor a "kiskapukat" megtalálva szereztünk, de a technikának menni kellett. Igen, volt olyan, hogy éles mozgósításkor derült ki, hogy az "M" zárolt Kraz járművünknek nem volt első hídja, de 1 órán belül "beszereztük". Főleg a gépjármű akkumulátorok voltak problémásak, sohasem volt elég. Bármit be tudtunk "szerezni", csak megfelelő mennyiségű pálinka kellett hozzá. A "Fehérnemű hadművelet" című film talán ismerős. Voltak nem kevesen alul motiváltak, de voltak túl motiváltak is. Valaki szakmai bolond volt. Előfordult olyan (átálláskor), hogy a teljes irányító rendszer tiszti és tiszthelyettesi állománya napokig javított, pár órát pihenve, mert átállás után azonnal készültségbe kellett lépni és a komplexumnak harckésznek kellett lenni.
Utólag mennyire más visszaemlékezni ilyenekre, akkor pedig mekkora "szopás" volt. De amikor valamit sikerült jól, vagy kiválóan megoldani, akkor azért büszkeséggel töltött el. Olaszországba azért sikerült elmenni, csak pár évvel később és civil utazóként. Volt szakasztársam most Olaszországban dolgozik katona tisztként informatikai vonalon és azt mondja, ott minden sokkal jobban megy, mint itthon. 33 év után is még mindig mi vagyunk az egyik utolsók. Szomorú.
Na, akkor ez bizonyíték arra miként torzít az emlékezet. Legalábbis az enyém.
Átfutottam gyorsan a típus ismertetős részt. Elképesztő mennyiségek voltak különböző lövegekből, harjcárművekből. Elképesztő tűzerő volt.
Amit furcsállok hogy sok honvédségi raktáras fotóm volt (talán van is még) összegyűjtve a 2000-es évek végéről, de sehol sem láttam ezeket a mennyiségeket.
Hogy tűntették el fű alatt ezt a több ezer, vagy több millió tonna acélt?
P
Pogány
Guest
Nem volt fű alatt az. Amikor iskolába vonatoztam Bp-re tizenévesen, a Szemeretelep megálló(Ferihegy tájéka) egy szemét/roncstelep mellett volt. Egy idő után halmokban álltak ott a szétvágott gépek, kerekek, lánctalpak. Szóval simán ment a vasba.
Ez kb a MNH 10-20% korul lehetett igaz, a tobbi egy rosszul kikepzett, osszevissza hamisitott-hazudozott, teljesen inkompetens alkoholistak es szemelyisegzavarosok meg munkakerulok gyulekezete volt. Hala istennek, hogy megszunt az a semmit nem ero, de eszement osszegeket felemeszto mocsar.Arra lennék majd kíváncsi úgy 30 év múlva (sajnos azt már biztosan nem érem meg), hogy akkor hogyan fognak visszaemlékezni a mostani Magyar Honvédségre. Az a sokat kritizált, alulfinanszírozott gyenge morállal rendelkező, Olaszország lerohanására készülő MN mégis sokkal ütőképesebb volt abban az időben, mint a jelenlegi most.
A honi légvédelmi rakéta alakulatoknál folyamatos készültség volt és tisztként nem mehettem addig haza, amíg nem volt rendben a technikám. Kezdő tisztként 24 órás szolgálat után nem lehetett pihenőre hazamenni, mert kevesen voltunk és amikor délután felszálltam a haza vivő buszra, leszállítottak, mert elromlott a technikám, amit éjjel 1/2-re javítottam meg. A kezem néha odafagyott a fémhez, de kesztyűben nem lehetett javítani. Reggel 1/2 8-kor már bent kellett újra lennem a laktanyában. Volt, hogy a harcálláspontra, ami kb. 800m-re volt az EÁP-tól, 3/4 óra alatt jutottam el, akkora hófúvás volt. Na ilyen volt a katona tiszti élet nálunk és a jugó balhé erre még rá tett legalább egy lapáttal. A gyakorló I. fokok már elmaradtak, csak éles I. fokok voltak és nem lehetett tudni, hogy mennyi ideig fognak majd tartani. Volt olyan nap, hogy 14, azaz tizennégy első fokot rendeltek el. A szolgálati pótlék 200 Ft volt, de amikor élesben kitelepültünk, akkor még az se járt. Amikor két hét múlva vissza települtünk szombat délben, kaptunk pihenőt vasárnap reggelig, a technikát aznap beüzemeltük és hétfő reggel II. fokú készültségbe léptünk. Voltak alkatrészek, amelyekből nem rendelkeztünk elég tartalékkal, ilyenkor a "kiskapukat" megtalálva szereztünk, de a technikának menni kellett. Igen, volt olyan, hogy éles mozgósításkor derült ki, hogy az "M" zárolt Kraz járművünknek nem volt első hídja, de 1 órán belül "beszereztük". Főleg a gépjármű akkumulátorok voltak problémásak, sohasem volt elég. Bármit be tudtunk "szerezni", csak megfelelő mennyiségű pálinka kellett hozzá. A "Fehérnemű hadművelet" című film talán ismerős. Voltak nem kevesen alul motiváltak, de voltak túl motiváltak is. Valaki szakmai bolond volt. Előfordult olyan (átálláskor), hogy a teljes irányító rendszer tiszti és tiszthelyettesi állománya napokig javított, pár órát pihenve, mert átállás után azonnal készültségbe kellett lépni és a komplexumnak harckésznek kellett lenni.
Utólag mennyire más visszaemlékezni ilyenekre, akkor pedig mekkora "szopás" volt. De amikor valamit sikerült jól, vagy kiválóan megoldani, akkor azért büszkeséggel töltött el. Olaszországba azért sikerült elmenni, csak pár évvel később és civil utazóként. Volt szakasztársam most Olaszországban dolgozik katona tisztként informatikai vonalon és azt mondja, ott minden sokkal jobban megy, mint itthon. 33 év után is még mindig mi vagyunk az egyik utolsók. Szomorú.
