Szabó József
Ukrajna
Ahogyan a héják látják...
A tegnapelőtti estémet későbe nyúlóan Ben Hodges tábornokkal töltöttem. Egy terjedelmes, vele készített interjút néztem meg. Maga az interjú remek volt a maga nemében: jól felkészült riporter kiváló kérdésekkel, az interjúalany részéről pedig őszinte válaszokat kaptunk. Nos, ezek a válaszok tették lehetővé azt, hogy villanásnyi bepillantást kapjak egy igazi amerikai héja geopolitikai gondolkodásába. A műsor nagy része Ukrajnával foglalkozott mégpedig annak kapcsán, hogy az amerikai sajtóban - talán nem véletlen időzítéssel – egyidőben jelentek meg írások, valamint interjúk Zaluzsni tábornokkal és Zelenszkij elnökkel. B. Hodges ezekkel is részletesen foglakozott, ám ezen kis szösszenetem apropóját a tábornoknak a háborúhoz való viszonyulása, geostratégiai hozzáállása adta.
Hodges értékelése szerint globális kitekintésben ez nem csak Ukrajna háborúja, itt Európa és Közép-Ázsia biztonságáról van szó. Amennyiben Oroszország sikeres lesz ebben a háborúban iráni és észak-koreai szövetségépítéssel és talán némi (de nem az orosz elvárások szerinti) kínai támogatással, akkor az USA-nak globális kontextusba kell helyezni ezt a kérdést és nem tekintheti regionális, pláne nem helyi konfliktusnak. Ráadásul Kína is éber szemekkel figyeli, hogy a Nyugat, a NATO, az USA mit tud tenni és képes-e egyáltalán érdekeit vagy a számára fontos értékeket, vagyis a szabályokon alapuló világrendet megvédeni. Mert ha nem, akkor Kína is hamar fel tudja fogni ezt a helyzetet. És akkor a nagy kérdés, hogy a Nyugat akarja-e átállítani a teljes gazdaságát hadiipari termékek gyártására. Oly mértékben, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot, hogy Izrael legyőzze a Hamaszt, hogy Iránt elrettentse a szomszédjai elleni agressziótól, és Kínával szemben is olyan képességeket demonstráljon, hogy Pekingnek eszébe se jusson szörnyen hibás helyzetértékelések alapján a dél-csendes-óceáni szigetek bekebelezése, vagy az USA szövetségeseinek fenyegetése vagy Tajvan elfoglalása.
Az orosz-ukrán háborúnak tehát ezek a tétjei. Az egy szörnyű gondolat szerinte, hogy Ukrajnát kedvező tárgyalási pozícióba kell hozni. Oroszországot egyszerűen le kell győzni. És Oroszországnak is át kell mennie azon a megtisztulási folyamaton, amin a náci Németország vagy Japán átment, különben Putyin után is csak egy másik Putyint fog kitermelni az erőszakos és erőszakra épülő orosz társadalom. Ha most nem győzik le Oroszországot, akkor ez a mostani alkalom egy elvesztegetett lehetőség lenne.
Érdekes és sokatmondó volt az e gondolatmenet nyomán feltett kérdés: tehát akkor nem csak egy feltartóztatási politikára van szükség, hanem egy olyan stratégiára és vízióra is, hogy milyen Oroszországot akar az USA látni beleértve a rendszer megváltozását is. Feltartóztatási stratégiája, vagy társadalomátalakító stratégiája van-e a Nyugatnak?
Hodges úgy látja, hogy társadalomátalakító stratégiája az USA-nak egész biztosan nincs. Az USA döntéshozók talán abban reménykednek, hogy mindezt Ukrajna majd megoldja helyettük. Ami stratégia van és talán ez áll leginkább közelebb a feltartóztatás politikájához, hogy limitálják Oroszország képességeit arra, hogy NATO tagállamokat támadjon meg. Ez azonban nagyon rossz hír Grúzia, Moldova vagy Ukrajna számára, de ugyancsak rossz hír Szíria számára is, továbbá mindazon országok számára, amelyek Oroszország befolyási övezetébe esnek. Nem tartja véletlennek az izraeli történéseket sem. Oroszország legfontosabb szövetségese, Irán ugyanis orosz nyomásra teszi azt, amit abban a régióban tesz. Figyelmet és erőforrásokat von el Ukrajnától. Vagyis Irán megfékezése is Oroszország legyőzésével kezdődik. Aztán a nagy, orosz sötét alagút végén meg a reménytelenség van egyetlen várakozással, hogy a Nyugat feladja törekvéseit. Épp ezért a Nyugatnak nagyon határozottnak kell lenni Ukrajna támogatásában, hogy Oroszországot legyőzze, hogy a Putyin körüli emberek is rájöjjenek arra, hogy mindent elveszítettek, amit a Nyugaton vagy a Nyugattól szereztek meg.
Aggódik az iránt, ha a háború úgy érne véget, hogy Oroszország bármit is megtudna tartani a hódításából, beleértve a Krímet is, vagy hogy Oroszországnak meghagynák azt a katonai erőt, amely képessé tenné az országot egy újabb támadás indítására, vagy olyan képességei maradjanak, amely lehetetlenné tenné Ukrajna számra a fekete-tengeri kikötőinek a használatát. Ukrajna jövője szempontjából ez tragédia lenne, mint ahogy az is, hogy Oroszország legyőzése nélkül nem lesznek olyan külföldi beruházók, akik Ukrajna újjáépítésébe, jövőjébe fektetnének be.
Ja, igen… A végén azért felvillantotta azt is, hogy Zelenszkij elnöknek meddig ér a póráza. Azt mondta ugyanis Zelenszkij elnök Time magazinban megjelent interjúja kapcsán, hogy Zelenszkij kesernyésre sikeredett hangvételét nem úgy kell értékelni, hogy feladná a háborút. Ha mégis így tenne, akkor nagyon hamar az elnöki palotán kívül találná magát.
Nos – teszem hozzá én -, ez is az amerikai geopolitika része ám.
Mit gondolok én erről a látásmódról?
Legfőképpen azt, hogy nem hiszem, hogy a világnak szüksége lenne olyan típusú geopolitikai és geostratégiai gondolkodásra, mint amilyet B. Hodges tábornok képvisel. Teljesen figyelmen kívül hagyja, pontosabban nem értékeli a kellő helyén, hogy Oroszország atomhatalom, hogy Oroszországnak is vannak geopolitikai érdekei és olyan képességei, hogy érvényre tudja juttatni ezen érdekeket - még akkor is, ha messze nem olyan erős, mint az USA. Hodges nézetei amennyiben a reálpolitika szintjére emelkednének, nukleáris háborút jelentenének - mert persze, szerinte nem is kell foglalkozni az orosz vörös vonalakkal (egy megjegyzés ide: az orosz vörös vonalakra vonatkozó nézet az interjú korábbi részében hangzott el). Az orosz nukleáris elrettentési doktrína tételesen tartalmazza azt, hogy Oroszország atomfegyvert alkalmaz, amennyiben az állam léte veszélybe kerül. Vajon ez olyan vörös vonal-e, amelyet Hodges szerint figyelmen kívül kellene hagyni? Oroszország legyőzése nem reális opció, mivel ebben az esetben is az oroszok a nukleáris elrettentési doktrínájuk téziseit léptetik életbe, amely egy ilyen esetre azt mondja, hogy a nukleáris fegyver garantálja azt, hogy katonai konfliktus esetén a háború befejezésére Oroszország számára elfogadható feltételekkel kerüljön sor. Vajon ez is egy olyan vörös vonal, amit figyelmen kívül kellene hagyni? Én pontosan értem Hodges tábornok gondolatmenetét. Csak éppen látom a benne rejlő és a világra veszélyt jelentő általa elfedni kívánt rétegeket is.
Szabó József fent van a Facebookon. A Facebookhoz csatlakozva tarthatod a kapcsolatot Szabó József nevű ismerősöddel és másokkal, akiket már ismersz. A Facebook a megosztás örömét adja, így teszi a...
www.facebook.com
