A katonai vezetés 1990 óta máig felelős a politika és lakosság irányába jól kommunikált koncepciók, fenyegetések és stratégiák teljes hiányáért és a felelős gazdálkodásért mind a készletekkel, lehetőségekkel és állománnyal.
Ma is ugyanúgy mint 1990 óta bármikor.
Ez talán annak az öröksége, hogy egy bábállam tisztikara vedlett át és soha nem voltak úgy nevelve, hogy a hazának kellene megfelelni. Karrierizmus, korrupció és valamifajta szellemi kilátástalanság jellemezte őket és ezt őrökítik máig. Megfelelés max a szovjetek és bábjaik helyébe lépett helyi politikusok irányában van bennük, akiket ugyanolyan hévvel szolgálnak ki és gyártják a magyarázatot arra, amit megszabnak nekik.
A magyar katonatisztnek valahogy nem szakmája a háború, az idegen katonák tömeges legyilkolása, az idegen katonai és stratégiai infrastruktúra elpusztítása. Ezért nem is fogalmaz meg nyíltan koncepciókat, mert nem része a saját etikájának és a társadalmi közbeszédnek sem, hogy ezért tartjuk őt. Így nem lehet, eltartott kisujjal, egy a társadalomtól a bábállam évtizedei miatt idegennek tartott katonaság (a katona az megszálló, vagy azok segédcsapata) a hazával azonos érdekeit artikulálni. Pláne, hogy máig akkora titok a létezésük és annak miértje harminc évre, de inkább örökre, mint a szovjet időkben.
Ennek a következménye szerintem minden balfaszság a mai napig.
Ma is ugyanúgy mint 1990 óta bármikor.
Ez talán annak az öröksége, hogy egy bábállam tisztikara vedlett át és soha nem voltak úgy nevelve, hogy a hazának kellene megfelelni. Karrierizmus, korrupció és valamifajta szellemi kilátástalanság jellemezte őket és ezt őrökítik máig. Megfelelés max a szovjetek és bábjaik helyébe lépett helyi politikusok irányában van bennük, akiket ugyanolyan hévvel szolgálnak ki és gyártják a magyarázatot arra, amit megszabnak nekik.
A magyar katonatisztnek valahogy nem szakmája a háború, az idegen katonák tömeges legyilkolása, az idegen katonai és stratégiai infrastruktúra elpusztítása. Ezért nem is fogalmaz meg nyíltan koncepciókat, mert nem része a saját etikájának és a társadalmi közbeszédnek sem, hogy ezért tartjuk őt. Így nem lehet, eltartott kisujjal, egy a társadalomtól a bábállam évtizedei miatt idegennek tartott katonaság (a katona az megszálló, vagy azok segédcsapata) a hazával azonos érdekeit artikulálni. Pláne, hogy máig akkora titok a létezésük és annak miértje harminc évre, de inkább örökre, mint a szovjet időkben.
Ennek a következménye szerintem minden balfaszság a mai napig.
