[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)

Társadalmi támogatás nélkül a haderő nem ér semmit. Elég az első világháború alatti és utáni orosz kálvariára gondolni. A Prigozsin puccs már megmutatta, hogy az orosz társadalom valószínűleg csak nézné, ha fellógatnák Putyint.
1917-ig nem volt gondjuk ezzel. A belső felbomlást a vezetés gyengesége okozta és ennek következménye lett a haderő felbomlása is. Egy haderő olyan formában van, mint a neki parancsoló államrezon. És ez a fontos, nem a társadalom, nem a gazdaság, hanem az államrezon milyensége határozza meg a haderő milyenségét! Amíg az államrezon intakt, addig tud mozgósítani élőerőt, erőforrást a haderőnek többek közt. Ha megrendül a hatalmi bázis (és nem a társadalom vagy gazdaság milyensége, hanem saját gyengesége miatt), abba bukik bele a haderő is, ami csak az erőt ismeri az engedelmességhez és saját moralitásához, morális tartásához -harcképességéhez!
Ennél egy jóval kisebb kaliberű afgán kaland egy kommunista rendszert már kivéreztetett és megbuktatott Oroszországban.
Nem az okozta, hanem a terror hiánya. A szovjet vezetés gyenge volt ahhoz, hogy a gazdasági nehézségeket (élelmiszerellátás,stb) simán megszorításokkal és a terror fokozásával kezelje. Leginkább mert nem volt terror már akkor! A Szovjetúnió összeomlott, mert már nem a gonosz, hanem a gyengék birodalma volt. Azért vannak a közgazdászok, hogy legyen kiket beleiknél fogva felakasztani a köztereken, ha gazdasági nehézségek vannak, hogy mindenki értse az ünetetet: most kevesebbet esztek, de ez van! De ha elmarad a bűnbak látványos kicsinálása, akkor a rendszer issza meg a levét! Nagy Marcinak például már lógnia kellene nálunk és akkor nem a Tisza erősödne, hanem mindenki értené, hogy Matolcsy vezette félre a jó Orbánt, de már látjuk a hibát és visszatérünk a jó útra, az erőskezű vezetés magoldja: lám, hogy kicsinálták Marcit, hogy börtönbe került Matolcsy fiával együtt!

Ha már bűnbakokkal nem tud egy rendszer leszámolni, akkor mennyire erős lehet! Ha már annyira korrupt, kontraszelektált, agyalágyult, hogy nem tud egy bűnbakot kijelölni análkül, hogy ne saját maga bűnösségére mutasson rá, akkor mennyi életképesség maradt benne! Ki nem gondolkodik még az Orbán- vagy Putyin-rendszer megdöntésén azok után, amit a saját szemével lát a gyengeségéről!

Na ez hiányzik mind Oroszországban, mind Magyarországon! Egy erős rendszer. Amikor az utolsó közkatona is arról beszél majd, hogy a rendszer sz@rt sem ér, akkor szűnik meg az a szükséges összetartása az államrezonnak, mai megelőzi az összeomlásokat és drasztikus hatalomváltásokat, polgárháborúkat.
Az elhúzódó háború szépen kivérezteti az ukránokat, a matek nem hazudik, valszeg buknak. De ugyanígy rohad belül az orosz társadalom is. Most a háború elfedi. De utána lesznek kérdések. Több százezer, millió halott, megnyomorított fiatal megérte-e a szétlőtt Bakhmutot vagy Vuledart?? Hol tarthatna az orosz társadalom, ha a háborúra fordított milliárd rubeleket másra költik el?
Egy erősebb hadseregre. Pont ez a háború hozta napvilágra, hogy az orosz állam, rendszer és társadalom intaktsága azon múlik és múlt már el sok szempontbhól, hogy elpazarolták a pénzt a társadalom boldogítására a valódi erőt, hatalmat jelentő hadsereg helyett. Egy erős, nagy és korszerű hadsereg megnyerte volna a háborút és mind politikailag, mind gazdaságilag naggyá tette volna Oroszországot, mert a katonai hatalom gazdasági hatalmat jelent és nem fordítva. A politika és a a hadsereg sikerei teremtik meg a gazdaság fejlődésének alapjait, nem szabad semmit a gazdaságtól, mint csicskaszektortól várni, mert nem szignifikáns tényező az államhatalom szempontjából a nemzetgazdaság. A nemzetgazdaság politikai és katonai sikerek függvénye csupán, így is kell kezelni. Az utolsó Forintot is a politikai és katonai hatalom erősítésére kell költeni, ha jót akarunk magyarul!
Kellemetlen válaszok születhetnek. Az első világháború végén a fegyverszünet aláírasakor sértetlenek voltak a Trianon előtti határok. De a magyar társadalom ráment. És a vége Csonka-Magyarorszag lett
Ez helyes meglátás és erősíti azt, amit írok évek óta: a rothadt orosz államrezon még háborús győzelem esetén is összeomolhat és vereségbe fordíthat minden hiábavaló erőfeszítést. Erős államhatalom és hadsereg az egyetlen realitás, aminek jövője van. És ez ránk is igaz!
Sztem az orosz haderő vezetése már ezerszer kérte a mozgosítást, csak a politika nem meri meglépni. A fronthelyzet miatt ez hiba, de nem tudni hogy reagál rá az orosz társadalom. Vagy mérik és tudják ezért nem lépik meg. Csak erre még az orosz haderő megy rá. Ezen probal Putyin balanszírozni.
Mivel nem mozgósítják a társadalmat, ezért tömegeket hagynak hátra ostobaságokon gondolkodni. A mozgósítás a rendszert erősíteni, hiánya azt gyengíti.
Viszont a Prigozsin puccs után, most újabb veszélyes belső repedés támadhat Oroszországban. A háborúban megerősödtek a regionális kiskirâlyok, akik tamogatják az ukrán katonai akciót. Ha ők regionális p#csméregetésből egymás ellen fordulnak, arra lesz elég erő Moszkvában hogy kezelje? Nem tudom hogy a dagesztáni -csecsen ellentétet mennyire a nyugati média fújja fel és mennyire valós. De sztem a Kaukázusban ha vérbosszút üzen két vezér egymásnak az picit komolyabb, mint amikor a miskolci cigányvajda üzen az érdi Kolompár családnak a tiktokon. Márpedig ez utóbbiban is haltak már meg, hát még a kaukázusi verzióban mennyien tudnak,
Regionális probléma, kis kaukázusi káoszon túl másra most sem képes a csecsen tiktok milícia. Ezt már bizonyították, csicskák azok is, egy kitartott csecsen alacsony harcértékű csikcskái.
A NATO haderő az az USA. Márpedig az ő erőforrásaik minimálisan serültek és messze Oroszország előtt vannak. Ne keverd azzal, hogy az európai vazallusok néha lenullázzák magukat.
Az USA katonai tartalékai és lehetőségei legalább olyan szánalmasak e háború alapján, mint az európai vazallusaié! Ugyanúgy nincs hadiipari kapacitásuk, mint Európának!
Ezt te sem gondolod komolyan. Ami jól ment az a krími akció volt anno, már a donbaszi lázadás is csak egy gyenge iksz. Ami meg a 22-es háborút illeti az totális kudarc. Hogy más is megszenvedi az nem kérdés, de az oroszoknak ez kudarc eddig. Van olyan háború ahol mki veszít.
Ha összeomlik az ukrán haderő, lehet siker a fronton, de bukás otthon.
Így van, egy esetleges mostani ukrajnai orosz hadisiker nem az orosz erőt, hanem a Nyugat gyengeségét fogja bizonyítani, de rövid távon egy rothadt, korrupt és gyenge orosz államrezont éltet tovább az emiatt előbb-utóbb bekövetkező orosz összeomlásig. Egyetlen győztes nyugati mestertervet tudnák elképzelni: ukrán vereség most --> ezzel megmentjük a rothadt Putyin-rezsimet--> az tovább él, rohasztja tovább Oroszországot --> közben a Nyugat összevakarja a tartalékait, elsősorban katonai téren --> majd lecsap a végleg szétrohadt Oroszországra, ami jottányit nem változik az ukrajnai győzelem hamis illúziójaban és megsemmisül a jelenlegi súlyos hátrányait gyorsan ledolgozó Nyugattal szemben tíz év múlva.

De a nyugati fogyatékos szarjancsik - mert nem lehet másképp jellemezni a nyugati vezetéseket- nem tudnak ennyire intelligensek, számítók és aljasok lenni. Ahhoz kevesek.
 
  • Tetszik
Reactions: tarzaan and Pogány
Sztem az orosz haderő vezetése már ezerszer kérte a mozgosítást, csak a politika nem meri meglépni. A fronthelyzet miatt ez hiba, de nem tudni hogy reagál rá az orosz társadalom. Vagy mérik és tudják ezért nem lépik meg. Csak erre még az orosz haderő megy rá. Ezen probal Putyin balanszírozni.

Viszont a Prigozsin puccs után, most újabb veszélyes belső repedés támadhat Oroszországban. A háborúban megerősödtek a regionális kiskirâlyok, akik tamogatják az ukrán katonai akciót. Ha ők regionális p#csméregetésből egymás ellen fordulnak, arra lesz elég erő Moszkvában hogy kezelje? Nem tudom hogy a dagesztáni -csecsen ellentétet mennyire a nyugati média fújja fel és mennyire valós. De sztem a Kaukázusban ha vérbosszút üzen két vezér egymásnak az picit komolyabb, mint amikor a miskolci cigányvajda üzen az érdi Kolompár családnak a tiktokon. Márpedig ez utóbbiban is haltak már meg, hát még a kaukázusi verzióban mennyien tudnak,

A NATO haderő az az USA. Márpedig az ő erőforrásaik minimálisan serültek és messze Oroszország előtt vannak. Ne keverd azzal, hogy az európai vazallusok néha lenullázzák magukat.

Ezt te sem gondolod komolyan. Ami jól ment az a krími akció volt anno, már a donbaszi lázadás is csak egy gyenge iksz. Ami meg a 22-es háborút illeti az totális kudarc. Hogy más is megszenvedi az nem kérdés, de az oroszoknak ez kudarc eddig. Van olyan háború ahol mki veszít.
Ha összeomlik az ukrán haderő, lehet siker a fronton, de bukás otthon.
Neked a pohâr mindig fèlig üres. Nekem mindig félig teli. :)
 
1917-ig nem volt gondjuk ezzel. A belső felbomlást a vezetés gyengesége okozta és ennek következménye lett a haderő felbomlása is. Egy haderő olyan formában van, mint a neki parancsoló államrezon. És ez a fontos, nem a társadalom, nem a gazdaság, hanem az államrezon milyensége határozza meg a haderő milyenségét! Amíg az államrezon intakt, addig tud mozgósítani élőerőt, erőforrást a haderőnek többek közt. Ha megrendül a hatalmi bázis (és nem a társadalom vagy gazdaság milyensége, hanem saját gyengesége miatt), abba bukik bele a haderő is, ami csak az erőt ismeri az engedelmességhez és saját moralitásához, morális tartásához -harcképességéhez!

Nem az okozta, hanem a terror hiánya. A szovjet vezetés gyenge volt ahhoz, hogy a gazdasági nehézségeket (élelmiszerellátás,stb) simán megszorításokkal és a terror fokozásával kezelje. Leginkább mert nem volt terror már akkor! A Szovjetúnió összeomlott, mert már nem a gonosz, hanem a gyengék birodalma volt. Azért vannak a közgazdászok, hogy legyen kiket beleiknél fogva felakasztani a köztereken, ha gazdasági nehézségek vannak, hogy mindenki értse az ünetetet: most kevesebbet esztek, de ez van! De ha elmarad a bűnbak látványos kicsinálása, akkor a rendszer issza meg a levét! Nagy Marcinak például már lógnia kellene nálunk és akkor nem a Tisza erősödne, hanem mindenki értené, hogy Matolcsy vezette félre a jó Orbánt, de már látjuk a hibát és visszatérünk a jó útra, az erőskezű vezetés magoldja: lám, hogy kicsinálták Marcit, hogy börtönbe került Matolcsy fiával együtt!

Ha már bűnbakokkal nem tud egy rendszer leszámolni, akkor mennyire erős lehet! Ha már annyira korrupt, kontraszelektált, agyalágyult, hogy nem tud egy bűnbakot kijelölni análkül, hogy ne saját maga bűnösségére mutasson rá, akkor mennyi életképesség maradt benne! Ki nem gondolkodik még az Orbán- vagy Putyin-rendszer megdöntésén azok után, amit a saját szemével lát a gyengeségéről!

Na ez hiányzik mind Oroszországban, mind Magyarországon! Egy erős rendszer. Amikor az utolsó közkatona is arról beszél majd, hogy a rendszer sz@rt sem ér, akkor szűnik meg az a szükséges összetartása az államrezonnak, mai megelőzi az összeomlásokat és drasztikus hatalomváltásokat, polgárháborúkat.

Egy erősebb hadseregre. Pont ez a háború hozta napvilágra, hogy az orosz állam, rendszer és társadalom intaktsága azon múlik és múlt már el sok szempontbhól, hogy elpazarolták a pénzt a társadalom boldogítására a valódi erőt, hatalmat jelentő hadsereg helyett. Egy erős, nagy és korszerű hadsereg megnyerte volna a háborút és mind politikailag, mind gazdaságilag naggyá tette volna Oroszországot, mert a katonai hatalom gazdasági hatalmat jelent és nem fordítva. A politika és a a hadsereg sikerei teremtik meg a gazdaság fejlődésének alapjait, nem szabad semmit a gazdaságtól, mint csicskaszektortól várni, mert nem szignifikáns tényező az államhatalom szempontjából a nemzetgazdaság. A nemzetgazdaság politikai és katonai sikerek függvénye csupán, így is kell kezelni. Az utolsó Forintot is a politikai és katonai hatalom erősítésére kell költeni, ha jót akarunk magyarul!

Ez helyes meglátás és erősíti azt, amit írok évek óta: a rothadt orosz államrezon még háborús győzelem esetén is összeomolhat és vereségbe fordíthat minden hiábavaló erőfeszítést. Erős államhatalom és hadsereg az egyetlen realitás, aminek jövője van. És ez ránk is igaz!

Mivel nem mozgósítják a társadalmat, ezért tömegeket hagynak hátra ostobaságokon gondolkodni. A mozgósítás a rendszert erősíteni, hiánya azt gyengíti.

Regionális probléma, kis kaukázusi káoszon túl másra most sem képes a csecsen tiktok milícia. Ezt már bizonyították, csicskák azok is, egy kitartott csecsen alacsony harcértékű csikcskái.

Az USA katonai tartalékai és lehetőségei legalább olyan szánalmasak e háború alapján, mint az európai vazallusaié! Ugyanúgy nincs hadiipari kapacitásuk, mint Európának!

Így van, egy esetleges mostani ukrajnai orosz hadisiker nem az orosz erőt, hanem a Nyugat gyengeségét fogja bizonyítani, de rövid távon egy rothadt, korrupt és gyenge orosz államrezont éltet tovább az emiatt előbb-utóbb bekövetkező orosz összeomlásig. Egyetlen győztes nyugati mestertervet tudnák elképzelni: ukrán vereség most --> ezzel megmentjük a rothadt Putyin-rezsimet--> az tovább él, rohasztja tovább Oroszországot --> közben a Nyugat összevakarja a tartalékait, elsősorban katonai téren --> majd lecsap a végleg szétrohadt Oroszországra, ami jottányit nem változik az ukrajnai győzelem hamis illúziójaban és megsemmisül a jelenlegi súlyos hátrányait gyorsan ledolgozó Nyugattal szemben tíz év múlva.

De a nyugati fogyatékos szarjancsik - mert nem lehet másképp jellemezni a nyugati vezetéseket- nem tudnak ennyire intelligensek, számítók és aljasok lenni. Ahhoz kevesek.
Az utolsó bekezdéssel vitatkoznék. A szarjancsik mögött egy évezredek óta ezt a játékot űző, minden korszakra ugyanezt a folyamatot rászabó tervezőgárda áll.
 
Célzottan likvidálod-e az ellenséged vezetését. Ezt Netanjahu a Hamasz, Hezbollah esetében megteszi. Sőt Iranban is hullanak el érdekes körülmények közt.
A mai haifai rakétázás, a Bibi ház elleni csapás éppenséggel nem arról szól, hogy a Hezbollah lefejezve, kaput.
Gáza kétharmada hamaszos, Libanon egyharmada hezbollahos. Bárkit is lőnek ki, lesz aki a helyére áll.
A legfelső vezetés hiánya alacsonyabb szintre helyezi az ellenállást, de az nem szűnik meg. A területi egységek működnek.
 
Nem tudom hogy a dagesztáni -csecsen ellentétet mennyire a nyugati média fújja fel és mennyire valós. De sztem a Kaukázusban ha vérbosszút üzen két vezér egymásnak az picit komolyabb, mint amikor a miskolci cigányvajda üzen az érdi Kolompár családnak a tiktokon.
Neked és @dudi nak is válaszolva röviden: egyszerűen a Kaukázus így működik. Korábban Ingusétiával voltak a csecseneknek problémájuk és területi követelésük egészen pár évvel ezelőttig, amíg az ingusét kormány nem egyezett bele területek átadásába amit a helyi lakosság nem nézett szívesen (lásd az alábbi bald and bankrupt videót), de aztán elcsitult. Előbbinek az volt a háttere, hogy a szovjet időkben Ingusétia és Csecsenföld egy autonóm SzSzK-ba (kösz Sztálin) tartozott, ami a csecsen önállóság kikiáltásának pillanatában megszűnt létezni.
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
Másrészt kifejezetten a csecsen-dagesztáni szembenállást tekintve ezek a népek még az orosz uralom kezdete előtt is brutális módon utálták egymást, egyszerűen a hegyi népi jellegükből adódóan (nyugger második tétele: ahogy a szigetlakó, úgy a hegyi népek is elbaszottak), ami tovább öröklődött a cári és szovjet időkön át egészen mostanáig. Nem fogok antropológiai leírást mellékelni, mert az a világot betöltené, de elég csak onnan kiinduljunk, hogy míg a csecsenek a tejpen (klánon) kívüli házasságot preferálják, addig Dagesztánban pont az ellentéte, a tejpen belüli (avagy belterjes) házasság dívik. Arról nem is beszélve, hogy igazán dagesztáni etnicitásról nem is beszélhetünk, mivel ott az avarokon, azerieken és lezgineken át a hegyi zsidókig minden megtalálható. Kvázi a dagesztáni is egy szovjet időkből megmaradt adminisztratív fogalom, míg a csecseneknél a nacionalizmusnak van alapja
Nem az okozta, hanem a terror hiánya. A szovjet vezetés gyenge volt ahhoz, hogy a gazdasági nehézségeket (élelmiszerellátás,stb) simán megszorításokkal és a terror fokozásával kezelje.
Igazából a Szovjetunió nem Afganisztán, nem a Buran, nem a Reagan-féle Csillagháborús terv és semelyik gazdasági behatás miatt bomlott fel, hanem azért, mert az azt uraló elit nem akarta a Szovjetuniót államként fenntartani. Kvázi az történt, hogy a regionális kiskirályok érdekei összeértek abban a tekintetben, hogy Kravcsuktól Landsbergisen és Suskevicsen, plusz kifejezetten Alijeven át Jelcinig a helyi SzSzK vezetők inkább a saját pecsenyéjüket akarták a saját tagköztársaságaikban sütögetni, minthogy hallgassanak a Gorbacsovtól érkező félhalk tanácsokra. Míg Jelcin úgy gondolta, hogy majd az összes másik pénzzel kitömött SzSzK térden kúszva fog az Orosz SzSzK-hoz visszatérni könyörögni, hogy légyszi, addig a külső SzSzK-k meg ugyanezt gondolták fordítva. Amint pedig az elit nem hisz az elmében és államban, az az állam bizony szétesik. A sors furcsa fintora e téren, hogy míg visítottak a közép-ázsaiak az orosz elnyomást emlegetve, nélkülük most se áramuk, se iparuk, se vasútjuk nem lenne. Miközben a lakosságuk döntő hányada az oroszokhoz megy vendégmunkásnak, utolsó urukhájként köpködve az államalkotó népre, hogy ők mennyire gecik és mennyire elnyomóak
 
Igazából a Szovjetunió nem Afganisztán, nem a Buran, nem a Reagan-féle Csillagháborús terv és semelyik gazdasági behatás miatt bomlott fel, hanem azért, mert az azt uraló elit nem akarta a Szovjetuniót államként fenntartani. Kvázi az történt, hogy a regionális kiskirályok érdekei összeértek abban a tekintetben, hogy Kravcsuktól Landsbergisen és Suskevicsen, plusz kifejezetten Alijeven át Jelcinig a helyi SzSzK vezetők inkább a saját pecsenyéjüket akarták a saját tagköztársaságaikban sütögetni, minthogy hallgassanak a Gorbacsovtól érkező félhalk tanácsokra. Míg Jelcin úgy gondolta, hogy majd az összes másik pénzzel kitömött SzSzK térden kúszva fog az Orosz SzSzK-hoz visszatérni könyörögni, hogy légyszi, addig a külső SzSzK-k meg ugyanezt gondolták fordítva. Amint pedig az elit nem hisz az elmében és államban, az az állam bizony szétesik. A sors furcsa fintora e téren, hogy míg visítottak a közép-ázsaiak az orosz elnyomást emlegetve, nélkülük most se áramuk, se iparuk, se vasútjuk nem lenne. Miközben a lakosságuk döntő hányada az oroszokhoz megy vendégmunkásnak, utolsó urukhájként köpködve az államalkotó népre, hogy ők mennyire gecik és mennyire elnyomóak
Így van, ezért hazaárulás bármilyen decentralzáció, bármilyen helyi önkormányzatiság. Erős központi hatalom a maximalizált centralizációra épül, amit csak speciális területeken szakíthat meg látszólag minden valós politikai tartalom nélküi, pusztán szakmai önállóság. Ez utóbbi amúgy szükséges is, a szakmai kérdések fölött nem diszponálhat politika, de nincsenek társadalmi jellegű szakmai kérdések, a szakmaiság energiapolitikában, öntözési rendszerek kiépítésében és hasonlókban kell megnyilvánuljon, nem oktatásban, vagy más politikai kérdésben, mert az széteséshez vezet. Az erős, intakt államrezon nem engedheti meg magának, hogy ne kézivezéreljen mindent, ami csak politikai tartalmú. Különben saját maga alatt és az állama alatt vágja a fát.

Egyszerűen fogalmazva: centralizáció = egészség, míg decentralizáció = dögvész. Nem véletlen, hogy az életre kelni akaró brüsszel is centralizálja nyílt és lopakodó módon egyaránt az EU-t, mert ösztönösen érzi, hogy a szubszidaritás, a decentralizáltság, a tagállamok puszta léte a SZU történetét és bukását eleveníti fel. Csak egy a nemzetállamokat, de egyáltalán: a tagállamokat felszámoló EU-nak van életképes jövője, minden más forgatókönyv az EU bukását jelenti, ami számunkra a nemzetállam keretei között az egyetlen reális végkimenetel, hiszen nem akarhatjuk a nemzetállamunk pusztulását, a szuverenitásunkból jottányit sem engedhetünk, azt a keveset is vissza kell vennünk, amit eddig átengedtünk brüsszelnek! Ahogy a SZU-nak pusztulnia kellett, hogy létezhessen Észtország, Kazahsztán vagy Ukrajna, úgy kell pusztulnia az EU-nak is, hogy fel se merüljön Magyarország, Olaszország vagy éppen Lengyelország felszámolásának lehetősége!

A magyar elit valóságtagadó elmebajba hajló kétségbeesése, hogy keresse a középutat a feloldhatatlan és halálos konflktusban a teljes valóságvesztéssel járó illuzionizmus tünete. Vagy Magyarország vagy az EU él túl, ez az egyetlen valóság. Ugyanazt kell tennünk EU-n belüli politikai testként, amit a szovjet tagköztársaságok vezetői tettek a nyolcvanas évektő: bomlasztani, pusztítani a moszkovita központot (brüsszel) és közben minden erővel erősíteni a saját nacionalizmust, szeparatizmust, helyi -a központéval ellentétes- kulturális sajátosságokat, azokra konfliktusok sorát építve! Ily módon felkészíteni a lakosságot az elkerülhetetlen szakításra, amire minden esély megvan, mert a centrális húzóerők annyira ellentétben állnak a lokális érdekhalmazokkal, hogy a feloldhatatlan konfliktusuk ígyis-úgyis metszésponthoz fog vezetni. Arra kell csak figyelni, hogy az EU felbomlását legalább olyan békésen vezéreljék le a helyi elitek, mint ahogy a SZU felbomlása lezajlott!
 
Így van, ezért hazaárulás bármilyen decentralzáció, bármilyen helyi önkormányzatiság. Erős központi hatalom a maximalizált centralizációra épül, amit csak speciális területeken szakíthat meg látszólag minden valós politikai tartalom nélküi, pusztán szakmai önállóság. Ez utóbbi amúgy szükséges is, a szakmai kérdések fölött nem diszponálhat politika, de nincsenek társadalmi jellegű szakmai kérdések, a szakmaiság energiapolitikában, öntözési rendszerek kiépítésében és hasonlókban kell megnyilvánuljon, nem oktatásban, vagy más politikai kérdésben, mert az széteséshez vezet. Az erős, intakt államrezon nem engedheti meg magának, hogy ne kézivezéreljen mindent, ami csak politikai tartalmú. Különben saját maga alatt és az állama alatt vágja a fát.

Egyszerűen fogalmazva: centralizáció = egészség, míg decentralizáció = dögvész. Nem véletlen, hogy az életre kelni akaró brüsszel is centralizálja nyílt és lopakodó módon egyaránt az EU-t, mert ösztönösen érzi, hogy a szubszidaritás, a decentralizáltság, a tagállamok puszta léte a SZU történetét és bukását eleveníti fel. Csak egy a nemzetállamokat, de egyáltalán: a tagállamokat felszámoló EU-nak van életképes jövője, minden más forgatókönyv az EU bukását jelenti, ami számunkra a nemzetállam keretei között az egyetlen reális végkimenetel, hiszen nem akarhatjuk a nemzetállamunk pusztulását, a szuverenitásunkból jottányit sem engedhetünk, azt a keveset is vissza kell vennünk, amit eddig átengedtünk brüsszelnek! Ahogy a SZU-nak pusztulnia kellett, hogy létezhessen Észtország, Kazahsztán vagy Ukrajna, úgy kell pusztulnia az EU-nak is, hogy fel se merüljön Magyarország, Olaszország vagy éppen Lengyelország felszámolásának lehetősége!
Te beteg vagy.
 
Eza te hülyeséged, nem a tanulság. a SZU-t az omlasztotta össze, hogy tarthatatlan volt az a társadalmi és gazdasági téboly ami ott folyt.
Nem. Ténylegesen nem. Csak nem tudsz semmit a tagállami etnikai szeparatizmus léptékéről. Én a régészeti/történelemtudományi szakirodalom kapcsán találkoztam össze azzal, hogy az üzbég, kazah vagy türkmén nacionalizmusok hogy kezdték kisajátítani a régészeti hagyományokat a tagállami történetírás keretei között és hogy próbáltak a jobb érzésű -egyre inkább orosz- kutatók az ilyen alaptalan nacionalista irodalommal szembeszállni a nyolcvanas években. Mellékesnek tűnik, de a társadalomtudományokon a Párt rajta tartotta a szemét és ott érvényesítette a hatalmát, csakhogy itt értettem meg, hogy a nyolcvanas években nem volt központi párthatalom már a Szovjetúnió területe fölött és a helyi SzSzK-k etnikai, klán vagy éppen politikai klikk alapján szerveződő kommunista pártjai váltak a hatalom origójává. Egy Üzbég Tudományos Akadémia beleszarhatott a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának a szájába, mert a szovjet egység védelmében nem lehetett az üzbég SzSzK Szovjet Szocialista Pártjának a helyi érdekeit sérteni. A "szovjet egység" ekkorm már csak közmegegyezéses illúzióként létezett, arról volt szó, hogy a központ nem bántja a partikularizmust, cserébe az fenntartja a nagy illúziót. Ja, meg küldi a pénzt. Kb. mint a mostani orosz-csecsen viszony. Lényegében a nyolcvanas évekre a Szovjetúnió felbomlott, Gorbacsov idején már csak egyfajta közmegegyezés tartotta össze. A területén kirobbanó etnikai konfliktusok már azt mutatták, hogy ezt a felbomlást olyan mértékben felismerték a perifériákon, hogy simán belekezdtek a helyi háborúikba anélkül, hogy a nagy egység illúzióját még átélő központba érzékelték volna ennek jelentőségét. Moszkva még azt hitte, hogy helyi zavarok vannak szumgatiban, de Baku már a saját háborúját vívta.

Mindig érdemes olyan apróságokra odafigyelmi, amik látletetet tudnak felmutatni egy egységében nem érzékelhető, átlátható jelenségről. Az első tünetek, vagy jellemző tünetek, amik olyan történetet beszélnek el, amiről a nagy egész története nem mesél, vagy akkor még nem mesél, mert az azt felépítő nagy illúziók még részben életképesek, vagy hatalmas történelmi roncsként még sodródnak az idő árjával, miközben az életképes részek már a saját életüket élik, az egyedül lehetséges életet.

A Szovjetúnió összeomlását nem a gazdasági okok okozták, azok nem játszottak semmilyen lényegi szerepet a birodalom bukásában. Társadalmiak igen, de nagyon nem úgy, ahogy te hiszed azt. A kommunista eliten belüli konfliktusok vezettek a SZU bukásához. Ezek a konfliktusok generálták azt a gyengeséget, ami miatt a Szvojetúnió a végóráiban nem tudott erős államként funkcionálni és centrális erőkifejtéssel az állami léte ellen irányuló tényezőket felszámolni.
 
Nem. Ténylegesen nem. Csak nem tudsz semmit a tagállami etnikai szeparatizmus léptékéről. Én a régészeti/történelemtudományi szakirodalom kapcsán találkoztam össze azzal, hogy az üzbég, kazah vagy türkmén nacionalizmusok hogy kezdték kisajátítani a régészeti hagyományokat a tagállami történetírás keretei között és hogy próbáltak a jobb érzésű -egyre inkább orosz- kutatók az ilyen alaptalan nacionalista irodalommal szembeszállni a nyolcvanas években. Mellékesnek tűnik, de a társadalomtudományokon a Párt rajta tartotta a szemét és ott érvényesítette a hatalmát, csakhogy itt értettem meg, hogy a nyolcvanas években nem volt központi párthatalom már a Szovjetúnió területe fölött és a helyi SzSzK-k etnikai, klán vagy éppen politikai klikk alapján szerveződő kommunista pártjai váltak a hatalom origójává. Lényegében a nyolcvanas évekre a Szovjetúnió felbomlott, Gorbacsov idején már csak egyfajta közmegegyezés tartotta össze. A területén kirobbanó etnikai konfliktusok már azt mutatták, hogy ezt a felbomlást olyan mértékben felismerték a perifériákon, hogy simán belekezdtek a helyi háborúikba anélkül, hogy a nagy egység illúzióját még átélő központba érzékelték volna ennek jelentőségét.

Mindig érdemes olyan apróságokra odafigyelmi, amik látletetet tudnak felmutatni egy egységében nem érzékelhető, átlátható jelenségről. Az első tünetek, vagy jellemző tünetek, amik olyan történetet beszélnek el, amiről a nagy egész története nem mesél, vagy akkor még nem mesél, mert az azt felépítő nagy illúziók még részben életképesek, vagy hatalmas történelmi roncsként még sodródnak az idő árjával, miközben az életképes részek már a saját életüket élik, az egyedül lehetséges életet.

A Szovjetúnió összeomlását nem a gazdasági okok okozták, azok nem játszottak semmilyen lényegi szerepet a birodalom bukásában. Társadalmiak igen, de nagyon nem úgy, ahogy te hiszed azt. A kommunista eliten belüli konfliktusok vezettek a SZU bukásához. Ezek a konfliktusok generálták azt a gyengeséget, ami miatt a Szvojetúnió a végóráiban nem tudott erős államként funkcionálni és centrális erőkifejtéssel az állami léte ellen irányuló tényezőket felszámolni.
Értsd meg, hogy az egész SZU egy társadalmi téboly volt ami próbálta 1000 különböző népre erőszakkal ráerőltetni az alpból beteg és megvalósíthatatlan kommunizmust mint társadalmi berendezkedést. A rendszerbe fundamentálisan volt kódiolva a bukás, ami csak azért tartott ilyen sokáig, mert véreskezű diktátorok milliók halála árán tartotta fennt azt a rákos daganatot amit Szovejtuniónak neveztek.
 
  • Tetszik
Reactions: Halfdan
Értsd meg, hogy az egész SZU egy társadalmi téboly volt ami próbálta 1000 különböző népre erőszakkal ráerőltetni az alpból beteg és megvalósíthatatlan kommunizmust mint társadalmi berendezkedést.
Ezt a ráerőszakolást sikerrel megtette emberöltőkön át. Nem volt ezzel probléma addig, amíg abba nem hagyta. Abbahagyta a hatvanas-hetvenes években és akkor megindult egy olyan erjedés, ami a birodalom ellen hatott.
A rendszerbe fundamentálisan volt kódiolva a bukás
A szovjet kommunista rendszer örökké élhetett volna és legyőzhette volna a Nyugatot is, ha Sztálint egy újabb Sztálin követ, aki kinevel egy újabb Sztálint. Vagy létrehoznak egy sztálintalan, de sztálini államrezont, ami még tartósabb módon, az erőskezű zsarnok nélkül is fenn tudja tartani a centralizációt, ami a birodalom létének alapja volt.

A sztálini Szovjetúnió volt a világtörténelem egyik legsikeresebb államalakulata Dzsingisz kán birodalma mellett. De nem a leg tartósabb, az állami intézményrendszer megalapozatlansága volt ennek az oka, az, hogy eurázsiának nincs megfelelő államelméleti hagyománya egy tartós zsarnokság kiépítéséhez, ami a Nyugaton megvan. Ami késik, persze nem múlik, a nyugati államelmélet fejlődését két tényező: a feudális anarchia és a véget nem érő valláshábhorúk őrülete alapozta meg, amivel szemben az uralkodói- majd állami abszolutizmus, tehát a szuverenitás elmélete és gyakorlata jelentette az alternatívát, a békét, a fejlődést ami az államrezon tartósságán és sikerességén alapul.
 
Ezt a ráerőszakolást sikerrel megtette emberöltőkön át. Nem volt ezzel probléma addig, amíg abba nem hagyta. Abbahagyta a hatvanas-hetvenes években és akkor megindult egy olyan erjedés, ami a birodalom ellen hatott.

A szovjet kommunista rendszer örökké élhetett volna és legyőzhette volna a Nyugatot is, ha Sztálint egy újabb Sztálin követ, aki kinevel egy újabb Sztálint. Vagy létrehoznak egy sztálintalan, de sztálini államrezont, ami még tartósabb módon, az erőskezű zsarnok nélkül is fenn tudja tartani a centralizációt, ami a birodalom létének alapja volt.

A sztálini Szovjetúnió volt a világtörténelem egyik legsikeresebb államalakulata Dzsingisz kán birodalma mellett. De nem a leg tartósabb, az állami intézményrendszer megalapozatlansága volt ennek az oka, az, hogy eurázsiának nincs megfelelő államelméleti hagyománya egy tartós zsarnokság kiépítéséhez, ami a Nyugaton megvan. Ami késik, persze nem múlik, a nyugati államelmélet fejlődését két tényező: a feudális anarchia és a véget nem érő valláshábhorúk őrülete alapozta meg, amivel szemben az uralkodói- majd állami abszolutizmus, tehát a szuverenitás elmélete és gyakorlata jelentette az alternatívát, a békét, a fejlődést ami az államrezon tartósságán és sikerességén alapul.
Valóban, a diktatúrák elleni lázadás nem akkor következik, be, amikor legerősebb a terror, hanem amikor enyhül.

Kínának van államelméleti hagyománya egy tartós zsarnokság kiépítéséhez, ezt is csinálják.
 
Valóban, a diktatúrák elleni lázadás nem akkor következik, be, amikor legerősebb a terror, hanem amikor enyhül.

Kínának van államelméleti hagyománya egy tartós zsarnokság kiépítéséhez, ezt is csinálják.
És mennyire elegánsan! Kína kapcsán jóval kevésbé érzékeled a zsarnokságot, mint amennyire az nagyon is felháborítóan rádnehezedik az itt az EU-ban, pedig itt még nincs is úniós államrezon, csak annak megteremtésére irányuló kísérlet! A jóisten mentsen meg minket az EU-tól, mint államtól, mert Kína ahhoz képest az anarchikus szabadság vad földje lesz!

Ha csak arra gondolok, hogy milyen enyhe beavatkozás és elegáns megoldás a kínai társadalmi pontrendszer a woke az egész társadalmat átszövő és gúzsba kötő durva egzisztenciális terrorjához képest a nyugati országokban, akkor már most látom, hogy lassan adoptálnunk kell kínai megoldásokat a szabadságunk védelmében a woke-nyugati zsarnoksággal szembeni védekezés megalapozása érdekében. Inkább a szuverén állam társadalmának saját szempontjain alapuló pontrendszere uralkodjon, mint egy a Nyugat idegen, apelláta nélküli woke elnyomása, ami csak elpuszítani akar mindent, ami magyar, míg egy saját társadalmi értékrendszer kipontozásával megvédhetnénk a kinyilvánított pontokba beárazott magyarságunkat és szabadságunkat!

Választásunk nem lesz, ha nem fejlődünk és nem építjük ki a saját intézményeinket, akkor idegen intézmények fognak elnyomni minket! Csak a fejlődő államrezon életképes, ezért kell a keleti módszereket saját szabadságunkká adoptálnunk és nemzeti szempontjaink szerint csatasorba állítanunk a nyugati és teljes mértékben létünk ellen irányuló szándékokkal szemben!

Oroszország is ezt teszi most számos téren nyugatlanítva az orosz társadalmat, felismerve, hogy nyugati intézményeket, szokásokat, beidegződéseket nem futtathat tovább az orosz állam társadalmi, intézményi platformján, ha jót akar magának! Csak a monolit módon korruptá vált, "befagyott" orosz elit nagyon nehezen mozdul, változik, reagál. Ez a rothadás az, amiről feljebb is írtam az orosz állam fő gyengesége kapcsán, amit a háború napról-napra erodál és ezért lenne érdeke ma a Nyugatnak az orosz "győzelem", mert fenntartaná az Oroszországot gyengítő orosz elit hatalmát és időt adna a gyenge Nyugatnak a megerősödésre, miközben az orosz állam tovább rothad.