Azokban az években a hozzáértőbbek akiket az EU csatlakozásról kérdeztek, általában a fejüket csóválták és olyasmiket mormogtak, hogy azért nem ártana egy felzárkózási időszak, mert ez eléggé fejest ugrás a mély vízbe. Viszont az euforikus hangulat és az optimista elvárások miatt háttérbe szorultak ezek a hangok. A kérdés viszont az, hogy ha netalán meghallgatták volna őket és nincs csatlakozás, hanem kivárás, az ország politikai elitje képes lett-e volna véghezvinni azt a rengeteg reformot és fejlesztést ami után már egészen más feltételek mellett lehetett volna csatlakozni? Nagy a gyanúm, hogy nem.
Ha megnézed azokat a kelet-európai országokat akik nincsenek bent az EU-ban, sokkal rosszabb helyzetben vannak. Ha nem más, már az EU területén történő szabad munkavállalás lehetősége, mennyi emberen segített. Azt nem is számolva, hogy a hazaküldött pénz a költségvetés gyarapítja.
Az, hogy a politikai elit lenyúlja a (jövőt) felzárkózásra szánt pénzeket, csak ők tehetnek.