Hmeimim és Al Bab között kb. 180 km a távolság. Ha állandóan járőröznének a Szu-25-ösök akkor 2-3 tonna fegyverzettel és 2 póttartállyal max fél órát tölthetnének Al Bab körzetében úgy, hogy egy gyors támadásra maradjon üzemanyag készlet és hazaúton is legyen kis tartalékuk. Ehhez az oda-visszaút időigényét és az újbóli feltöltés időtartamát is figyelembe véve még magas hadrafoghatóság mellett is a tartalékokkal együtt kb 4-5-ször annyi gép kell, mint amennyi épp a célkörzetben tartózkodik és még így is nagyon durván meg lennének terhelve a gépek és a pilóták egyaránt. Tehát 4 db Szu-25 ehhez nagyon kevés, de még 12 darab esetén is csak jellemzően egy géppár lenne azonnali beavatkozásra kész, célkörzetben járőröző.
Ha viszont nincs állandó járőrözés (rendkívül valószínű, hogy nem lesz), akkor még készültségben várakozva is a riasztástól számított kb fél óra mire Al Babhoz érnek a Szu-25-ösök. De ha a riasztáskor választják ki, függesztik fel a feladatnak megfelelő fegyvert és tervezik meg a bevetést, akkor lehet 40-60 perc is. A Hmeimim - Kuweires távolság csak 30 km-el kevesebb, azaz kb. 5 perc repülési idő a különbség. Hogy ez mennyire nevezhető közvetlen légi támogatásnak, arról el lehetne elmélkedni. Az orosz légierő eddig sem rohant oda minden kósza rádióüzenetre, hanem megválogatták hogy mit és mikor éri meg nekik bombázni még az olcsó, buta bombákat használva is.
Szerintem azért megy a Szu-25 század, mert ez a legolcsóbban üzemeltethető típus és ezek közül 1-2 elvesztése fáj a legkevésbé. Nem pedig azért, mert ez egy csatagép és folyamatosan ott körözne a harcok felett. Az oroszok szerintem ár/érték arányban gondolkodnak. Megvárják míg elég "zsíros" célpont adódik és csak azt bombázzák. Ehhez a célnak megfelelő legolcsóbb eszközt használják úgy hordozó gép, mint fegyverzet terén. Egy nagyobb támadáshoz inkább tüzérség fogja adni a támogatást, mint a légierő.
"direkt CAS-t kapna" :közvetlen légi támogatást a támadó csapatoknak.
