Értem én mit mondasz. A földi lokátorom hatótávolsága véges. A griffé nem. Gondolj bele, hogy gondolom. Adott egy griff, előtte 50 km-re a drón. Mindkettő a cél felé repül. A drón indít, a griff rávezet. Mivel szinte egy vonalban vannak a rakéta kapja az adatokat a géptől.
És ha lelövik a drónt? Márpedig a drón önálló célleküzdésre nem alkalmas. Cél felderítésre sem. Ő van elöl, védekezni nem tud, a Gripen nem tudja fedezni, mert messze van. Lelövik a drónt és volt helyzeti előny, nincs helyzeti előny. A célokat végül csak a Gripennek kell leküzdeni.
Nem véletlen, hogy inkább a rakéták és radarok hatótávolságát fejlesztik.
Magyar viszonylatban inkább sok Sz-400-as kellene, mert fajlagosan az olcsóbb és valódi békeidős képesség, amivel meg lehet előzni egy háborút, politikai alkut képezhet, komoly erők lekötésére alkalmas.
A kétes képességű, egylövető Gripen-hosszabító drónok vagy működnek vagy nem, vagy célbajut a rakétájuk vagy nem, a kiképzési forrást lekötik, a kifejlesztésük drága.
A drón csapásmérésre való.
Amúgy meg, ha kizárólag háborús végszükség esetén alkalmazható fegyverrendszert akarsz, akkor Iszkander kell. Precíziós csapásmérés, amit pár percen belül lehet 3-400 km-en belül realizálni. Ha légvédelem védi, akkor a felderítése is rizikó, míg a működésbe lépéséig szinte észrevétlenné álcázható, működésbe lépése után a harcászati előny már realizálódik is. A rendszer rakétája elleni védekezés arányaiban drágább, mint maga a rendszer költsége. Tehát az Sz-400-ashoz, vagy az azokat, illetve az Iszkandereket védő Pancírokhoz hasonlóan a puszta létük ismerete ad védelmet, illetve képez elrettentést.
Végezetül, ne feledjük, egy légvédelmi elfogóvadász célja nem a célpont eredményes megsemmisítése, hanem a feladata meghiúsítása. Akár a megsemmisítése árán is.