Egykoron talán még a Top Gunban volt egy fotó is az egyik példányról. BMP alvázon voilt az aknavető és hazai fejlesztés volt. Persze nem kellett.
A magyar haderő lehetséges fejlesztési irányai
- Téma indítója desertfox
- Indítva
-
- Címkék
- haderőkép 2031
Egykoron talán még a Top Gunban volt egy fotó is az egyik példányról. BMP alvázon voilt az aknavető és hazai fejlesztés volt. Persze nem kellett.
Helyén kezeli a helyetet... Ahaa, és mégis milyen helyzetet?
És mire alapozva vágnának ki minket a nyugati szövetségekből? Szarkevergetésért?
Ez itt Európa hiryu, nem a Közel-kelet!
Egyébként meg, ha nem vagyunk tagja egy szövetségnek sem, akkor sehonnan sem tudnak minket kivágni szarkevergetésért. Na ezért nem vágták ki még sehonnan sem a te kis hazádat.
.....
Akkor lehet kilépni, ha nem tetszenek a játékszabályok. .
Aztán amikor az ország államformája a Dunamelléki Oblaszty lesz, lehet örülni, hogy jókibasztunkaNatonaval, eburafakó, Brüsszel noncoronat!!
De fogadni merek, abban az esetben akik a leghangosabban Brüsszelesznek, ők dobbantanának először a mocskos Nyugatra.
1974 tavaszára a nemzetközi együttműködési tárgyalások alapján látható volt, hogy az ötéves terv végével kifut a speciális teherautó gyártása, kérdéses volt a páncélozott jármű gyártásának folytatása, tovább csökkent a tüzérségi lőszerigény, a partnerországok mérsékelték híradás-technikai rendeléseiket. Létfontosságú volt tehát nagy értékű, fajsúlyos haditechnikai termékek gyártásba vétele, különben akár 35%-os termeléscsökkenéssel kellett szembenézni 1980-ig. A Honvédelmi Bizottság a haditechnikai termelés növelése mellett tette le a voksát 1974 májusában, ám a szóba jöhető eszközök (Sztrela rakétakomplexum, BTR harcjármű, Vasziljok aknavető, Gvozgyilca lövegrész) mindegyikéről rövidesen kiderült, hogy adott feltételek mellett gazdaságtalan a hazai előállításuk. Presztízsokokból és a DIGÉP távlati leterhelése érdekében Magyarország mégis elvállalta a két löveggyártási feladatot, biztosítva a szükséges ártámogatást. A Varsói Szerződés-KGST-exportszállításoknál mind ádázabb árviták zajlottak: a magasabb hazai termelési költségek, a kisebb szériaszámok, a szabályozórendszer eltérései miatt a Magyarországon gyártott eszközök eladási árát képtelenségnek tűnt a szovjet árszintre leszorítani, a szövetségesek viszont nem akarták elfogadni a magyar gyártók jogos többletigényeit.
Az 1975. novemberben elfogadott V. ötéves haditechnikai terv bővülő termelést és exportot tűzött célul, az addigi növekedési dinamikát azonban csak az előző tervidőszakot meghaladó beruházásokkal lehetett megalapozni. Nemcsak az új termékek gyártásba vétele igényelt újabb invesztíciót, hanem a kézifegyver- és lőszergyártó kapacitások, illetve a hadivegyipar rekonstrukciójának megkezdése is - mintegy 3,3 milliárd Ft értékben. A hadi híradástechnika további expanzióját immár hazai fejlesztésű, korszerű számítástechnikai és felderítő termékek is segítették, ezek a KGST-n kívül is igen keresettek voltak. Ugyanakkor a hadiipar egyre kevéssé tudott eleget tenni az 1958-as alapelvekben lefektetett elvárásoknak, miszerint az alapvető eszközökből minden tagországnak önellátónak kell lennie. Magyarország legfeljebb gépkarabélyokból és a hozzá való lőszerekből volt erre képes, más gyalogsági fegyverekből és lőszerekből, de főként a rendszerben lévő tüzérségi eszközök lőszereiből nagybani behozatalra szorult. A harmadik világba irányuló szállítások most már nemcsak a kapacitások kitöltése szempontjából kaptak kiemelt szerepet, hanem a dollárbevétel fokozásával hozzájárultak a tőkés külkereskedelmi mérleg javításához is.
Az 1950-es évek elején kiépített lőpor, és robbanóanyag-gyártó üzemek műszaki elavulása az 1970-es évek második felére olyan mértékűvé vált, hogy azok már nem feleltek meg a hatályos munka- és balesetvédelmi előírásoknak, a veszélyes kézi munkavégzésre már a külön pótlékokkal is alig lehetett munkaerőt találni, a kieső gépek pótlására egyre kevéssé volt mód (azokat már nem gyártották stb.). A Nehézipari Minisztérium ezért átfogó modernizációt javasolt, ennek milliárdos forrásigénye azonban messze meghaladta az ágazat lehetőségeit. A gyalogsági- és tüzérségilőszer-gyártóknál sem volt sokkal jobb a helyzet: a KGM vállalatai hiába tartották karban a lehető leggondosabban az „M”-lcapacitások gépparkját, ellenőrizték rendszeresen a hidegtartalékok leszerelt gépsorait és dokumentációit, azok felett ugyancsak eljárt az idő. A megkezdett felújításoknál a Szovjetunióra egyre kevéssé lehetett számítani a technológia és a gépek beszerzésénél: több esetben a magyar igényt sokszorosan meghaladó gyártósorokat tudott csak felajánlani, vagy ha vontatott tárgyalások után született is megegyezés, elhúzódtak a szállítások. így Magyarország ezeknél a beruházásoknál is arra kényszerült, hogy Nyugatról, dollárért szerezze be a korszerű technológiákat - legyen szó robbanóanyag-gyártásról (Északmagyarországi Vegyiművek), számítástechnikáról (Mech-labor), műszerekről (MOM - giro-teodolit) vagy fegyvergyártásról (FÉG).
A folyamatos állami támogatással fenntartható, ugyanakkor egyre kevésbé hadra fogható, elavult mozgósítási kapacitások megtartása körül 1973 után 1977-ben újultak ki ismét a szakmai viták. Már az Országos Tervhivatal is radikális kon-cepcionális váltást javasolt, különösen annak fényében, hogy a Varsói Szerződés új átfegyverzési programja nyomán számos olyan eszköz kerül ki a rendszerből, amelynek gyártási képességéhez addig mereven ragaszkodott a katonai vezetés. A Honvédelmi Bizottság 1977. augusztusi határozatában ugyan nem szüntette meg a kapacitásrögzítés rendszerét, de leszögezte: csak olyan rekonstrukció engedélyezhetek, amelyek javítják az adott kapacitás gazdaságos kihasználását, illetve az új kapacitásokat csak a békeidőszaki és exportigényekre szabad méretezni. Az új szempontok alapján került sor 1977-1978 fordulóján a gyalogsági lőszergyártás ismételt felülvizsgálatára, de a félmilliárd Ft-ot meghaladó felújítási igényt maga a KGM is értelmetlennek tartotta, így inkább a meglévő gépparkkal javasolta előre legyártatni a hadsereg „M”-igényét.
Az egyetlen hazai löveggyárnál nem a megrendelések hiánya, hanem éppen ellenkezőleg, a túlvállalás vezetett a vállalat pénzügyi megroggyanásához. A DIGÉP válságos helyzetbe kerülését a rossz vállalatvezetői döntések, az eltaktikázott nemzetközi megállapodások és az árproblémák együttesen okozták. A műszaki vezetők javaslata ellenére Diósgyőr vállalta két eltérő jellegű fegyver egyidejű gyártását (Vasziljok, illetve Gvozgyika lövegrész) úgy, hogy közben a dollárbevétel fokozása érdekében változatlanul gyártásban maradt a korábbi fő terméke (Sz-60-as). Már a dokumentáció átadásától sorozatos csúszások voltak, majd a gyártásbevezetés technológiai és szervezési problémák miatt késett. Az automata aknavető, majd a lövegrész kiviteléhez hiába kapott a vállalat állami szubvenciót, adósságspirálba sodródott, és csak sorozatos banki engedményekkel lehetett szanálni az üzemet.
http://lazarbibi.hu/index.php?optio...50:a-magyar-kozep-gepipar&catid=23&Itemid=125
versus:
http://www.haditechnikaiintezet.hu/fejlesztes/onjaro-automata-aknaveto-autonom-tuzvezeto-rendszerrel
Az 1975. novemberben elfogadott V. ötéves haditechnikai terv bővülő termelést és exportot tűzött célul, az addigi növekedési dinamikát azonban csak az előző tervidőszakot meghaladó beruházásokkal lehetett megalapozni. Nemcsak az új termékek gyártásba vétele igényelt újabb invesztíciót, hanem a kézifegyver- és lőszergyártó kapacitások, illetve a hadivegyipar rekonstrukciójának megkezdése is - mintegy 3,3 milliárd Ft értékben. A hadi híradástechnika további expanzióját immár hazai fejlesztésű, korszerű számítástechnikai és felderítő termékek is segítették, ezek a KGST-n kívül is igen keresettek voltak. Ugyanakkor a hadiipar egyre kevéssé tudott eleget tenni az 1958-as alapelvekben lefektetett elvárásoknak, miszerint az alapvető eszközökből minden tagországnak önellátónak kell lennie. Magyarország legfeljebb gépkarabélyokból és a hozzá való lőszerekből volt erre képes, más gyalogsági fegyverekből és lőszerekből, de főként a rendszerben lévő tüzérségi eszközök lőszereiből nagybani behozatalra szorult. A harmadik világba irányuló szállítások most már nemcsak a kapacitások kitöltése szempontjából kaptak kiemelt szerepet, hanem a dollárbevétel fokozásával hozzájárultak a tőkés külkereskedelmi mérleg javításához is.
Az 1950-es évek elején kiépített lőpor, és robbanóanyag-gyártó üzemek műszaki elavulása az 1970-es évek második felére olyan mértékűvé vált, hogy azok már nem feleltek meg a hatályos munka- és balesetvédelmi előírásoknak, a veszélyes kézi munkavégzésre már a külön pótlékokkal is alig lehetett munkaerőt találni, a kieső gépek pótlására egyre kevéssé volt mód (azokat már nem gyártották stb.). A Nehézipari Minisztérium ezért átfogó modernizációt javasolt, ennek milliárdos forrásigénye azonban messze meghaladta az ágazat lehetőségeit. A gyalogsági- és tüzérségilőszer-gyártóknál sem volt sokkal jobb a helyzet: a KGM vállalatai hiába tartották karban a lehető leggondosabban az „M”-lcapacitások gépparkját, ellenőrizték rendszeresen a hidegtartalékok leszerelt gépsorait és dokumentációit, azok felett ugyancsak eljárt az idő. A megkezdett felújításoknál a Szovjetunióra egyre kevéssé lehetett számítani a technológia és a gépek beszerzésénél: több esetben a magyar igényt sokszorosan meghaladó gyártósorokat tudott csak felajánlani, vagy ha vontatott tárgyalások után született is megegyezés, elhúzódtak a szállítások. így Magyarország ezeknél a beruházásoknál is arra kényszerült, hogy Nyugatról, dollárért szerezze be a korszerű technológiákat - legyen szó robbanóanyag-gyártásról (Északmagyarországi Vegyiművek), számítástechnikáról (Mech-labor), műszerekről (MOM - giro-teodolit) vagy fegyvergyártásról (FÉG).
A folyamatos állami támogatással fenntartható, ugyanakkor egyre kevésbé hadra fogható, elavult mozgósítási kapacitások megtartása körül 1973 után 1977-ben újultak ki ismét a szakmai viták. Már az Országos Tervhivatal is radikális kon-cepcionális váltást javasolt, különösen annak fényében, hogy a Varsói Szerződés új átfegyverzési programja nyomán számos olyan eszköz kerül ki a rendszerből, amelynek gyártási képességéhez addig mereven ragaszkodott a katonai vezetés. A Honvédelmi Bizottság 1977. augusztusi határozatában ugyan nem szüntette meg a kapacitásrögzítés rendszerét, de leszögezte: csak olyan rekonstrukció engedélyezhetek, amelyek javítják az adott kapacitás gazdaságos kihasználását, illetve az új kapacitásokat csak a békeidőszaki és exportigényekre szabad méretezni. Az új szempontok alapján került sor 1977-1978 fordulóján a gyalogsági lőszergyártás ismételt felülvizsgálatára, de a félmilliárd Ft-ot meghaladó felújítási igényt maga a KGM is értelmetlennek tartotta, így inkább a meglévő gépparkkal javasolta előre legyártatni a hadsereg „M”-igényét.
Az egyetlen hazai löveggyárnál nem a megrendelések hiánya, hanem éppen ellenkezőleg, a túlvállalás vezetett a vállalat pénzügyi megroggyanásához. A DIGÉP válságos helyzetbe kerülését a rossz vállalatvezetői döntések, az eltaktikázott nemzetközi megállapodások és az árproblémák együttesen okozták. A műszaki vezetők javaslata ellenére Diósgyőr vállalta két eltérő jellegű fegyver egyidejű gyártását (Vasziljok, illetve Gvozgyika lövegrész) úgy, hogy közben a dollárbevétel fokozása érdekében változatlanul gyártásban maradt a korábbi fő terméke (Sz-60-as). Már a dokumentáció átadásától sorozatos csúszások voltak, majd a gyártásbevezetés technológiai és szervezési problémák miatt késett. Az automata aknavető, majd a lövegrész kiviteléhez hiába kapott a vállalat állami szubvenciót, adósságspirálba sodródott, és csak sorozatos banki engedményekkel lehetett szanálni az üzemet.
http://lazarbibi.hu/index.php?optio...50:a-magyar-kozep-gepipar&catid=23&Itemid=125
versus:
http://www.haditechnikaiintezet.hu/fejlesztes/onjaro-automata-aknaveto-autonom-tuzvezeto-rendszerrel
Mondjuk a juncker, schulz, timmermans, merkel sorból indultam ki, ami a 23081 hsz-ben lett lefektetve.
ezekből legalább három szerintem porlasztva fossa le a külszolgálatainkat, meg a bázisokat.
Nekik inkább az eurojel előtti karaktersor az érdekes, de lehet, hogy tévedek.
De hogy ne csak melléugassak:
Van valakinek bármilyen tapasztalata önjáró aknavető konstruálásban?
Csak azért kérdezem, hogy lehetséges lenne-e a háromtengelyes komondorból pl. egy 120mm-es aknavetőhordozó járművet létrehozni úgy elviekben?
Ha jól emlékszem volt róla cikk a haditechnikában,elvileg magyar fejlesztés volt.
Ha Te ennyire utálsz, gyülölsz mindent ami MAGYAR, mit keresel még itt?!!!
Mondjuk a juncker, schulz, timmermans, merkel sorból indultam ki, ami a 23081 hsz-ben lett lefektetve.
ezekből legalább három szerintem porlasztva fossa le a külszolgálatainkat, meg a bázisokat.
Nekik inkább az eurojel előtti karaktersor az érdekes, de lehet, hogy tévedek.
De hogy ne csak melléugassak:
Van valakinek bármilyen tapasztalata önjáró aknavető konstruálásban?
Csak azért kérdezem, hogy lehetséges lenne-e a háromtengelyes komondorból pl. egy 120mm-es aknavetőhordozó járművet létrehozni úgy elviekben?
PandurII-nél megoldott:
http://patriota.info/onjaro-aknavetovel-rukkolt-elo-a-tatra/
Jövőre 1000 milliárd megy fejlesztésre, az államtitkár szerint.
Na kíváncsi leszek miket veszünk.
https://www.hrportal.hu/c/no-a-katonak-illetmenye-2018-ban-20171228.html
Na kíváncsi leszek miket veszünk.
https://www.hrportal.hu/c/no-a-katonak-illetmenye-2018-ban-20171228.html
Ei. Zrt úgy láccikbeindul.
2010-ben az EI Zrt létszáma 1979 fő volt. Borbíró Zolit nevezték ki főcsővezetőnek, Az ügyészségi szóvivő gengszter szervezetekről beszélt, Hende állítólag elzárta a pénzcsapokat. Azóta bővült a cég 3600 fő őrző védővel 2500 objektum üzemelővel, hortobágyi talajkutató részleggel. A folyamat a mai napig nem állt meg, bekebelezte a kisgömbőc a szimulációs központot, átvette a hatalmat egy csapatvezetési rendszerrel kapcsolatos kutatás felett, stb. 2017-ben csak az őrzésért és üzemeltetésért 50 milliárdot tervezett a HM EI Zrt-nek átutalni.
2010-ben az EI Zrt létszáma 1979 fő volt. Borbíró Zolit nevezték ki főcsővezetőnek, Az ügyészségi szóvivő gengszter szervezetekről beszélt, Hende állítólag elzárta a pénzcsapokat. Azóta bővült a cég 3600 fő őrző védővel 2500 objektum üzemelővel, hortobágyi talajkutató részleggel. A folyamat a mai napig nem állt meg, bekebelezte a kisgömbőc a szimulációs központot, átvette a hatalmat egy csapatvezetési rendszerrel kapcsolatos kutatás felett, stb. 2017-ben csak az őrzésért és üzemeltetésért 50 milliárdot tervezett a HM EI Zrt-nek átutalni.
T
Törölt tag
Guest
Remélem a Carl-Gustaf M4 lesz...
