A befolyási övezetekért való mostani háborúban a fellazítás eszköze is lehet az orbáni nemzetegyesítő politika.
Közhely, hogy a Kreml számára felértékelődött az orbáni Magyarország. A miért?-re különféle magyarázatok születtek:
–
Orbán Viktort faltörő kosként használja
Vlagyimir Putyin orosz elnök az
Európai Unió egységének felbomlasztásához – hangzik az egyik feltételezés.
– A
Kreml zavart akar okozni az Oroszország határai, illetve azokhoz közel, a Baltikumtól Lengyelországon, Ukrajnán, Románián, Törökországon, Szírián, Grúzián át Afganisztánig telepített, vagy időről időre odavezényelt amerikai
(NATO)csapatok, illetve kiképzők hátában – mondják mások figyelmen kívül hagyva az az apró tényt, hogy Magyarország is a
NATO-tagja.
–
Putyin Budapestre exportálja hatalomgyakorlási módszereit, s azok elterjesztését kívánja elérni legalább Kelet-Európában – állítják egyesek. Ám az orbáni rendszer m,ég a lakosság nagy része számára sem vonzó, ha figyelembe vesszük, hogy a szavazók nem elhanyagolható része csupán azért adta voksát a
Fideszre, mert az évek óta zajló migránsozó kampányban felkorbácsolták a félelemérzetét. Ráadásul meglehetősen nagy tömegeket presszionálhattak egzisztenciális kiszolgáltatottságukkal visszaélve a kisebb-nagyobb településeken.
A orosz vezetés szándékaival kapcsolatos fenti három magyarázat jobbára találgatásokon alapul, hiszen annak
nincs nyilvánosan meghirdetett stratégiája a posztszovjet térség kezelésével kapcsolatban. Orosz közéleti televíziós vitaműsorokban hovatovább azt is kétségbe vonják, hogy egyáltalán létezik-e ilyen koncepció. Esetleg azzal tompítják ezt a kijelentést, hogy ha létezik, megvalósítása a volt Szovjetunióból kiszakadt egykori tagállamokra való befolyásban nem igazán érzékelhető.
Április 15-én, vasárnap este azonban az oroszországi állami televízió A
Hét Hírei (Vesztyi Nyedeli) című műsor fontos adalékkal szolgált a
Miért értékelődött fel Magyarország a Kreml számára? – kérdés megválaszolásához. Az adás egyik riportjának
Orbán Viktor választási győzelme volt a kiindulópontja. A
kétórás műsor 1 óra 23 perc 35-ik másodpercében a
Vengerszkij mir (Magyar világ / béke*) címmel sugárzott, gazdag összeállítás egy három, részből álló blokk része volt. Mindegyik részben előkerült a szeparatizmus kérdése valamilyen formában. Ugyanakkor a
Fidesz által teremtett helyzet
alkalmat kínált az Európai Unióbírálatára is. Az orosz állami média talán legbefolyásosabb személyisége,
Dmitrij Kiszeljov szerint:
„Egyértelmű jelzés ez az európai szövetségieknek: Magyarország a függetlenségi politika mellett áll ki. Következésképp, Budapest megújuló erővel lép fel az Európai Unió migrációs politikájával szemben. Annál inkább, hiszen Magyarországnak van kit befogadnia külföldről: történetesen a magyarokat”.
Mire jó Putyinnak Orbán?
Brutálisan nő az országon a nyugati politikai és pénzügyi nyomás, mindez párosul az oroszok egyre növekvő igényével a változásra. Nem jó jel, hogy Putyin egy stagnáló gazdaságot ural, miközben nincsen kijelölt utódja. A hagyományos orosz befolyási övezetnek számító Közép-Ázsiában Moszkva mára elvesztette vezető gazdasági pozícióját, miközben Kína növeli a hatalmi jelenlétét.
A gazdasági bajokat csak fokozzák, hogy Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter tegnap újabb orosz cégek elleni szankciókat jelentett, amelyek kapcsolatban állnak a szír vegyifegyver-programmal. A pénzpiacokon is nagy a nyugati nyomás: az április negyedikei isztambuli
hármas csúcstalálkozó óta kéz-a-kézben szakad mind az orosz rubel, mind a török líra, mind pedig az iráni riál. Washington egyébként is növeli a politikai nyomást Moszkvára azzal, hogy szélesíti katonai együttműködését Ukrajnával, Grúziával és Moldovával. Noha a Moszkva-Peking katonai tengely egyelőre stabil, Kína fölemelkedése ettől függetlenül fejtörést okoz a Kreml számára. A hagyományos orosz befolyási övezetnek számító Közép-Ázsiában Moszkva mára elvesztette vezető gazdasági pozícióját, miközben Kína növeli a hatalmi jelenlétét is: friss jelentések szerint Peking már
részt vesz az afgán-tadzsik határ és a Nagorno-kelet Tadzsikisztán régió biztonságának szavatolásában. Valóban, a Moszkva által életre hívott Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, miközben a stagnáló orosz gazdaság beszorult az erőteljes nyugat-európai és a kínai gazdaság közé.
Gyűlnek a viharfelhők Putyin feje felett