Ez azért érdekes...... Kicsit hasonló "szinvonalú" megoldás, mitn amikor a szuper Hornet fegyv.függesztőit szögben tervezték fel a gépre, s ezzel egy csomó + képességet tettek tönkre az alap Hornet-hez képest..... Mondjuk a Szuhoj orr szekción azért tudtak könnyíteni, mert ugye kikerült a kacsa szárny és a mozgató mechanizmusa, ami súlyban nem lehet kevés. Amin még gondolkodtam, az a tengerészeti Szu 33, amin viszont a síugrósáncos technika miatt komoly szerepe lehette a kacsa szárnynak, még ha tömeg növekedéssel is járt, s ott ugye maradtak az "alap" radarnál. Azt nem tudom hogy a szu 33 modernizációnál változtattak-e a radar típuson, de lehet hogy sanszosan nem, csak pár képességgel egészítették ki. Elég kusza....
Abban a bizonyos kacsaszárnyban a tömegnövekedés elhagyagolható a felhajtóerő nyomsáközéppontra kifejtett hatásához képest.
Amúgy azt is meg kell nézni, hogy a Szu-35Sz a kacsaszárnyi nélkül vajon rosszabbúl repül-e, mint a Szu-35 (Szu-27M, T-10M) kacsaszárnyakkal?
Mert ugye, mind a két sárkány 18 tonna feletti szerkezeti tömegű, csak az egyiken kacsaszárny van (nagyobb össz-felhajtóerőtermelő felület) és eredeti, nem vektorálós hajtóművekkel van szerelve, míg a másikon nincs kacsaszárny és a hajtóművek együtt közel négy tonnával nagyobb fékpadi tolóerőt adnak, vektorálással megtoldva.
A Szu-33-as modernizációja... hát az nem volt. A Szu-33M egy program volt, ami érdeklődés hiányában elhasalt, illetve a MiG-29KR/KUBR rendszeresítése(?) kiütötte. Elviekben egyetlen példányt alakítottak át a KnAAPO-nál, be is repülték, de nem lett folytatás. Zsuk-MSz radar, AL-31FM-1-es hajtóművek és egyéb nyalánkságok jellemezték, de beszédes, hogy pl a hajtóművek tekinttetében a jelenlegi, még épp létező kicsínyke Szu-33-as flottához nem az MMPP Szaljut AL-31FM-1-esét rendelték meg, hanem inkább újra gyártásba vetették az NPO Szaturn-nal az eredeti AL-31F-3Sz-t. Ez utóbbi nekem azért furcsa, mert egyfelől az AL-31FM-1 installálásanem igényel komolyabb módosítást a sárkányon és 135kN fékpadon a tolóerő, míg az AL-31F-3Sz tolóereje csak 128kN, de ezt még úgy érték el, hogy felemelték a gázhőt, cserébe feleződött az élettartam. A jó öreg nyolcvanas évekbeli kényszermegoldás. Azt mondanom se kell, hogy az AL-31FM-1-es élettartama még a nem gázhőemelt Al-31F-nél is jóval nagyobb.
Az AL-31F-3Sz egyetlen előnye, hogy korrózióvédett. Na bumm.
A Szu-33-asnál a kacsaszárnyra részint azért is volt szükség, mert nem az orr lett nehezebb, hanem a leszálláskor kitérített hatalmas mechanizáció bólintó nyomatékát lehet így kompenzálni. Cserébe ugye ott vannak a járulékos előnyök, mint az aerodinamikai állásszögkontroll és az alapból nagyobb állásszög limit. A két rendszer együtt jelentős leszállósebesség csökkentést adott. A T-10K program csak azért kapta meg a T-10M kacsaszárnyait, mert a fentebb említett bólintónyomaték a T-10M Barsz radar tömegével azonos hatással járt.
Az meg külön előny, hogy az összes T-10-es közül a legnagyobb szárnyfelülete a T-10K vonalnak van. (pontosítás, az egyetlen példányos Szu-27KUB szárnyfelülete a legnagyobb az eleve két méterrel(!) mégnagyobb fesztáv miatt).