A vékony derékszíj a kimenőruházat része volt. De viseltük téli időszakban a gyakorlóhoz is, hisz a derékszíj, a mikádóra ment, kívül. A tártáska súlyát nem a derékszíjra kellett helyezni, hanem a tártáska horhevederére, amit a váll tartott. A derékszíjba történő befűzés, a fix rögzítést volt hivatott szolgálni. Ami persze csak elmélet volt, mert lehetetlen volt fixen rögzíteni. Nekem laposkúszáskor, "harchoz" parancsnál, mindíg a hasanra, előre csúszott a tártáska. A gázálarctáska nemkülönben, bár azt is rögzítettem a saját kötőjével, a derekemra. Ami megmaradt fixen, a gyalogsági ásó volt, hátul és a kulacs a jobb oldalon, a tártáska mögött. Külön történet a vv felszerelés, amit a nyakunkon hordtunk ,a fej mögött, összehajtva. Veges volt ez már 87-88-ban, mert ekkoriban már jöttek be az új vv felszerelések. Volt akinek már ilyen volt, az nem a váll fölött, a nyakán rögzítette, hanem az is oldalt volt, ha jól emlékezem. Plusz fejen a Mofém acélsisak, ami több órás viselésekor kikészítette a nyaki izmokat. A gázálarc táskára ment még a vv felszerelés papucsa, ami még nehezebbé tette a "harcjárműre, harcjárműről," parancsok végrehajtását. 11 másodperc volt a normaidő a BMP-1 harcjárműveknél erre, komplett raj esetében. A 88 tavaszi miniszteri szemlén vért izzadtunk, amikor egy minisztériumi, élre vasalt gyakorlós, ránc nélküli bakancsos, feltehetően íróasztal főokos budapesti fhgy., értékelte ezt a műveletünket. Addig gyakoroltatta, ameddig ment 11 mp alatt. Akkor mindent szabályosan kellett végrehajtanunk. Én a rajparancsnoki búvónyíláson közlekedtem ,amire oldalról kellett, a futógörgőre fellépve, egy ugrással fent lenni és bemászni. Kifelé, egy lendületes ugrással le. Hát, minden egyes alkalommal, vagy a tártáska, vagy a gázálarctáska, vagy a vv felszerelés, persze elakadt a búvónyílásba, mondanom sem kell. A végére csak összejött a 11 mp a rajnak és meg volt mindenki elégedve, kivéve minket, a komplett rajt.