Bocs az offért, de ez ide kívánkozik!
igaziigaz!
Csak egy gyors sztori a magyar katonákról. Aki hiszi, elhiszi, aki nem, nem. Imádott Nagyapám mesélte személyes élményeit. (Bárcsak jobban figyeltem volna rá, már sok lényeges részlet a köd homályába vész) Gépesített felderítőknél volt elsővonalas felderítő. Megjárta Don-t, meg a román frontot. (már nem emlékszem pontosan, de biztos, hogy harcolt a románok ellen is.) Soha nem esett fogságba, soha nem tette le a fegyvert, saját lábán jött haza. A ruszkik eldobált fegyvereivel harcolt, mert ahhoz mindig találtak lőszert, a sajátjukba nem volt. Egyszer egy német páncélos egységet (???) -nem emlékszem pontosan milyen erőt képviseltek- vertek vissza tévedésből a Botond gépkocsikkal meg a sok orosz szarral, amit találtak a fronton az út szélén. Amikor kiderült, hogy baráti tűz alatt tartották a Wehrmacht egységeit, azt hitték, hogy mindenkit kivégeznek a csapatából. Ehhez képest gálavacsorára hívták meg a magyarokat a németek és mindegyiket kitüntették, mert állítólag őket még soha nem késztette senki visszavonulásra. A gépesített felderítők meg egy hétig tolták hátra a német páncélosokat támogatás és ellátmány nélkül. Román katonával nem is találkoztak, amerre mentek, a románok mind pucoltak. Egy öreg székely bácsi mesélte, hogy amikor a románok megtudták, hogy jönnek a magyarok, felhúzták a teherautógumikból vágott "bakancsukat" és futottak mint a nyulak. Tele volt az erdő meg a mező a húsz centis abroncs nyomokkal. Szét röhögték magukat a románokon. Nagyon sok mindent mesélt még, kár, hogy elvitte magával a sírba a történetei nagy részét, párra még emlékszem, de nekem is kopik már sajnos. :/