Kérdés hogy milyen mértékben vesszük át a német struktúrát. Ha egy az egyben akkor lehet hogy már nálunk sem lesz. De gonddolom bennfenteseken kívül ezt még senki sem tudja.
		
		
	 
Teljesen nem vehetjük át, mivel náluk magasabb rendű a szerveződés. Pl.: a dandárok nem rendelkeznek saját önjáró tüzérséggel, csak aknavetőkkel. Viszont a hadosztályoknak vannak komplett tüzérosztályai (a 10.-nek 2, az 1.-nek 1) - ballisztikus, és rakéta tüzérség is. 
A harc szempontjából az a lényeg, hogy fizikailag meglegyen az öszfegyvernemi "mix". Hogy az állománytábla szempontjából milyen struktúrába  van rendelve, az szerintem másodlagos.  (ill. én személy szerint az önállóbb alegységeket jobban szeretem/ném.)
Pl.: a végeredmény szempontjából majdnem mindegy, hogy a lövészszakaszba strukturálisan bele van-e integrálva egy tűztámogató raj (szakaszparancsnok irányítja), vagy század szinten van egy támogató szakasz, és a harc esetén a századparancsnok utasítása szerint rajokra osztva lekerülnek a normál lövész szakaszokhoz. 
Ez egyrészt doktrina, és másrészt felelősség kérdése. Mindkét megoldás működhet, csak egységesnek kell lennie. Mindkettő rugalmas tud lenni, csak másképp.  
De hogy az alapkérdésre visszatérjek. A németeknél a fő irány az, hogy a "nagyágyút" (értsd a komolyabb tűzerőt biztosító eszköz az elsődleges, a többiek támogatják.).
Pl.: náluk ha a gépesített lövészpáncélos szinten nézed, akkor a jármű a fő fegyver, a deszant kíséri, és védi. Ha harckocsik kerülnek a képbe -  márpedig ott alap, hogy a harckocsi századokat felosztják szakaszokra és elosztják a lövészpáncélosok között, - akkor ők az elsődleges manőverező egység, és a lövészpáncélosok támogatják őket.
De ha visszalépünk a rendszerben, akkor ugyan ez látszik pl. a géppuskák szerepénél a lövészrajokban.