Egy évtizede olyan helyen dolgoztam, ahol megkérdezték a véleményünket a hogyan továbbról.
Az én javaslatom egy redundáns humánerőforrás gazdálkodási rendszer kialakítása volt.
Ez azt jelenti, hogy a várható szükségleteknél mindig egy kicsit több embert kell a rendszernek biztosítani, elsősorban a tiszt és altiszt képzésnek. A lemorzsolódást is figyelembe véve kell a beiskolázási keretszámokat meghatározni és közölni kell a jelöltekkel, hogy nem mindenki kerülhet aktív állományba végzés után (tiszteknél), vagy altiszti állományba (legénységi altisztjelölteknél).
Ez egy mesterséges versenyhelyzetet teremtene, aki pedig nem kíván aktív szolgálatú katona lenni az választhatná az önkéntes tartalékos rendszert vagy a polgári életet (a képzési költségek egy részének visszafizetését követően)
Így egy három komponensű haderő struktúra jönne létre.
1. Aktív állomány ht és önkéntes legénységből.
2. Önkéntes tartalékos tiszt (4 évig képzett), altiszt (1-2 évig képzett, de többet szolgált), és az önkéntes tartalékos legénység. Ezeket évente pár hétre behínám, amúgy bármikor, amikor akarják aktív állományba kerülhetnének, majd megint a civil életforma. Részükre készenléti dijjat fizetnék, munkaadójuknak járulékkedvezményt biztosítanék.
3. Kiképzett tisztek és altisztek, akik leszereltek, semmilyen katonai szolgálati kötelezettségük nincs, de háborúban behívhatóak, mint mindenki más. Ezek semmilyen anyagi juttatást nem kapnának. A hadkötelezettség alapján behívandó katonákkal képeznek egy kategóriát.
A három szolgálati forma között rugalmasan lehetne váltani. Így az egyén és az MH érdekeinek legjobban összehangolhatóak, az állomány motivációjának megfelelően választhat szolgálati formát.
