Egy Szu-27 családbeli géppel a földközeli bemutatózás kb 250 és 700km/h közötti tartományban van, a nagy állásszögű dinamikus figurákat jellemzően 400-450km/h környékéről indítják.
Ezek jó átlaggal megvannak 4.5 - 5g-ből, a húzott fordulóknál ez felmegy 8g-re is akár. Egy nyolcperces bemutató így egészen baráti, mind a sárkánynak, mind a pilótának egyaránt.
A manőverek dinamikája jellemzően a Hornet-ére hasonlít. Viszont a gépek szinte soha nem távolodnak el a nézőktől.
A tolóerővektoros gépeknél már a teljes bemutatórepülésre vett időtartam alatt több a manőver, de ezek sebességtartománya kisebb, így a túlterhelések is az 5g körül szórnak, csak szinte folyamatosan egymást érik.
A Szu-57-esnél ez már máshogy van, az egy gyorsabb gép és vektorálni is tud, így a bemutatórepülése során már a 6-7g a jellemző és van 9-10g-s elem is.
De ettől még tény, hogy az orosz pilóták jellemzően nem száguldoznak hosszú egyeneseket, utánégetővel zajongva, úgyis zajos a műsoruk eléggé.
Akinek ez nem elég és inkább az F-15-ös repüléseit szerette, de látna ilyet egy Szuhojtól is, annak itt van ez a videó 2009-ből, amikor Szergej Bogdan először mutatta be a Szu-35BM-et a MAKSz-on. A TVC még le volt tiltva, az FbW-n még voltak limitációk, de az új hajtóművek többlet ereje már adott volt. Így Bogdan is inkább száguldozott és gyorsabbra, nagyobb túlterhelésűre vette a figurákat:
De egy nappal később már a jobb idős programja több függőleges figurát tartalmazott, melyek jobban “ették” a sebességet:
Azt se feledjük viszont, hogy ezek jóval termetesebb gépek, így optikailag is lassabbnak tűnnek. Viszont az erőtlenség nem a legjobb szó rájuk