A pár évvel ezelőtt átvett nyolc darab Szu-30SzM-el a Vityazi gond nélkül kiadhatta a szokásos négy, vagy akár az ötgépes formációt, de még a hatgépesre is akadt példa. Mint ismeretes, a bemutatócsapat 2003-ban kapott öt darab korábbi Szu-35-öst (Szu-27M), hogy azzal folytassa tovább tevékenységét. Az indok a Szu-35-ös promózása volt, hiszen indultak vele az akkori brazil vadászrepülőgép tenderen. Azért csak ötöt, mert az összesen megépült 17 darabból csak ennyit tudtak erre a célra nélkülözni.
Az addig szinte kizárólag hatgépes formációban repülő Vityazi átvette ugyan a gépeket, de a merőben eltérő kabinkialakítás, a 30 fokra hátradöntött katapultülés, a jóval nagyobb felszállótömeg miatt a pilóták jelezték, hogy inkább maradnának a jól megszokott Szu-27P és Szu-27UB gépeknél. A brazilok még az első körben elvetették a nagy orosz gép vásárlását, így a Szu-35-ös akkori története véget is ért. A gépeket a Vityazi bázisán, Kubinkában lekonzerválták és a használható alkatrészeket a Szu-27-esek üzemeltetéséhez kiszedték.
Viszont valamiért nem álltak vissza hatgépesre. Így olcsóbb volt. A Szu-30SzM gépek beérkezésével viszont újra felmerült, hogy a csapat hat géppel fog visszatérni, de inkább maradtak a négy, illetve ötgépes felállásban.
Tavaly azonban újabb típussal bővült a csapat, kaptak négy darab Szu-35Sz-t is. A 8+4 gépes flotta esetében adta magát az ötlet, hogy a 12 gép esetén igencsak egyszerűen lehetne egy hat gépes (4+2) formációt összeállítani, aminek így megvolna egyből a tartaléka is. Ebben az esetben a középső gyémánt alakzatot adná a négy Szu-30SzM és a két szólista lehetne a két Szu-35Sz. Az egyik legújabb fotó tanúsága szerint viszont bár tényleg úgy néz ki, hogy 17 év után visszaálltak a hatos alakzatra, a tavalyi szerzeményekkel együtt ez 3+3 gépes összeállítás lett. Tehát a három darab Szu-30SzM-re marad a földön öt darab tartalék, míg a három darab Szu-35Sz-re csak egy. Ők tudják miért, de nyílván jó okuk van rá így logisztikázni a gépeiket: