Szinte minden folyékony üzemanyagot használó indító fokozat használ turbopumpát, még a problémás hidrogénnél is megoldották, szóval már rég nem az üzemanyag szivattyúk a szűk keresztmetszet. Ha csak ez lenne a gond a koncepcióval már lenne ilyen rakéta.
Sokkal valószínűbb a vezetékezés bonyolultsága, ezáltal a gyártás és a költségek növekedése egyszerűen nem hoz annyit, hogy megérné.
Természetesen nem csak a szivattyúra gondoltam, hanem a komplett rendszerre, csövestül, szelepestül.
Milyen bonyolult csőrendszerre gondolsz?
Egy szelep, 1 cső, meg egy szivattyú. Ez utóbbi kivehetö, ha a boosterek saját pumpáját használnák. Azért ezt már az atmoszférikus repülésben is alkalmazzák egy ideje, póttartály/nedves pillon néven.
Eltekintve az indokolatlan bonyolultságtól, mitől lenne hatékonyabb egy ilyen rendszer? Alacsonyabb magasságban és kisebb sebbességnél oldanának a szélső fokozatok, és ok hogy több nafta van a core-ban, de többet is kell dolgoznia, hogy behozza a hátrányt egy normál 3egyforma booster verzihoz képest.
Egyrészt ezzel a módszerrel mind a central stage, mind a boosterek 100% mehetnek. Ugyanakkor hamarabb lehet leoldani a boostereket. Pedig ez szempont, mert ha nem lenne, akkor pl. a Falcon Heavynek a boostereinek ugyan akkor kellett volna leválniuk, mint central stagenek. Pedig nagyon nem így volt.
A SpaceX visszatérő boosteres koncepciója esetén meg kimondottan hasznos lenne, mert az alacsonyabb visszatérés miatt kevesebb sebességről kell lelassítani. Magyarán több üzemanyag maradna gyorsításra, és kevesebb kellene a visszatérésre.
A felső légkörben tulajdonképpen már feleslegesek a boosterek. De amíg mennek, addig minden hajtómű 100%-on mehet.