Édes Istenem hát mi folyik itt. Először is igen, Lavrov nyilatkozata elhangzott, mint politikai (nem gazdasági) legvégső eshetőség, de a szövegkörnyezetből lett kivágva. Ma este jön ki a teljes Szolovjov műsor, utána tudunk bővebb képet kapni. Másodszor a Majdan óta eltelt már 7 év és a viszony csak egyre rosszabb lett, amit csak tetéztek a mostani Navalnij-üggyel. Borrel meg veszprémiesen mondva házhoz ment a lófaszért, hogy Lavrov mellett ő majd találkozik szegényelnyomottellenzéki Navalnijjal a börtönben. Diplomáciailag ez olyan mintha vendégségbe menve nyíltan le akarnád varrni a házigazda feleségét, avagy itt a lompost az asszony helyett a belpolitikába próbálták becsempészni. Fordított esetben meg az orosz beavatkozás démoni jelzőit köpködnék válogatott médiumok és politikusok az arcunkba 0-24-ben. De ha mi csináljuk az más, vi nye pányimájetye, étá drugóje. Amúgy ez a szakítás szerintem kimerülne az ET tagság ismételt felfüggesztésével (akik hamar megint jönnének tagdíjért könyörögni, mert fizetésképtelenné válnának) illetve a kétoldali tárgyalások időleges befagyasztásával. Inkább intés ez mint várható lépés, hogy az Unió eszméljen már fel a Bidennel ismét beköszöntött nagy atlantista eufóriájából és lássa mégis hol van, milyen környezetben.
Az EU meg elsőként tanuljon már meg a hétköznapokban egyáltalán rendesen működni, ahol a gyorsított jogalkotás nem egy három hónapos periódus és a senki által meg nem választott bürokraták döntsenek a fejünk felett, többek közt szétcseszve az egyik legkompetitívebb iparágat, illetve a sötétződségben az energetikát és kérdőjelesen a vakcinabeszerzést. Pont a Tanács az, ami valamekkora balanszot tud adni a többi EU szervezettel szemben. Elméleti síkon nagyon szép meg nagyon jó a neoliberális institucionalizmus elméletrendszere alapján az overflowing keretein belül a sikeres területeken túl (Gazdasági és Monetáris Unió az EK esetében) újabb részekre kiterjeszteni az együttműködést, csak a gyakorlati megvalósítás meg az ellenkezőjét mutatja. Annyiban igazak a korábban leírtak, hogy a tradicionális jobb-baloldali megosztottság helyébe egyre inkább a globalizmus illetve a szuverenitást középpontba helyező erőterek lépnek. Első az államokat elavult képződményeknek tartva az állami kompetenciákat és magát az állami szuverenitást delegálná szupranacionális entitásokba, kvázi üres vázzá degradálva a westfaliai rendszer óta a nemzetközi politikai élet legfontosabb szereplőjeként létező államot magát. Westfalia nélkül nem lenne modern szuverenitáskoncepció, nem lenne az az ismert nemzetközi közeg amit láthatunk. A második ezekkel a központosítási törekvésekkel száll szembe a nemzeti szuverenitás alapjain. Ehhez még kapcsolódik a különböző mindenki által máshogy értelmezett emberi jogokkal összefüggő ideológiai keresztes háborúk sora liberális síkon a válogatott kisebbségek állítólagos elnyomásával (bár pl a tényleges jogsértések elleni Minority Safepack véletlen nem hatáskör) konzervatív síkon pedig a tradicionális modellt megvédeni kívánók tábora. Az identitás harc is ezt példázza, avagy ahogy itt is kijött az előbb a globalista irány a mostani nemzetet ismét elavult koncepciónak tekintő entitás helyett az állampolgárt (de inkább lenne helyesebb az alattvaló) a szupranacionális szervezet tagjaként azonosítja (európai vagyok utána esetleg magyar) míg a másik az államhoz/nemzethez tartozást hangsúlyozza ki (magyar vagyok utána esetleg európai). Maga a demokráciának a fogalma is világszerte eltérően értelmezett, egyik oldalt a lassan az LMBTQgyökjel/egyéb gyíkjel jogokat a demokrácia feltételeként szabó kritériumrendszerrel, másik félen az illiberalizmussal valamint szurkovi szuverén demokráciával. A köztes mező meg szépen elpárolog. Ez már nem a hidegháborús egy bittel leírható ellentét, ez az egész egy komplett spagetti, ami ráadásul még össze is ragadt. Nincsenek tiszta határok inkább egy festékpaca.
