Tegnap este hasonló élmány volt egy újdonsült ismerőssel beleállni a lakodalmas vendégség közepette a honi politika szépségeibe.
Nem szerettek minket a többiek, mert nem halkan tettük, annak ellenére, hogy nem anyáztunk, hanem minőségi vitában igyekeztünk hangosabbak lenni a másiknál jópár egység ital elfogyasztása után.
Én a magam módján veterán megfigyelő vagyok, ő a bevallása szerint most kezd belemászni a dologba, ez jelentős szemléletkülönbségeket teremtett.
A szerintem probléma lényegében abban mutatkozott meg a látásmódjában, hogy képes volt azonosulni azzal, hogy mindegy, hogy mi lesz, csak ne az legyen ami most van. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ebből a szemléletből adódóan a jelen regnáló hatalomnak azt is a hibájaként könyveli el, ami a sikere, hogy nem annyira egyszerű ám az úniós támogatások rendszere, ahogy azt elgondolja, hogy nincs minden ellopva. Hogy a jobbik(direkt a kisbetű), és a vezetősége konkrétan lepaktált azzal, aki ellen szerveződött és mindent megtesz, ami morálisan kivül állt rajta, amíg hagyták létezni. Ennek ellenére és annak ellenére, hogy rávilágítottam, hogy egyedül képtelen lenne nyerni ez a párt is és koalícióra lépett mindennel, amiből konkértan ő sem kérne, nem látta be, hogy a rájuk leadott szavazatok azok konkrétan mintha telibe gyurcsányra(direkt a kisbetű) lennének leadva. Mert nélüle nem képesek semmit elérni, sőt, rávilágítottamarra a tényre, hogy a családpolitikai intézkedések haszonélvezői a rokonságában is találhatók és a momentum() programja, amit az illető vitapartnerem soha nem olvasott, annak ellenére, hogy koalíciós partnere a választott pártjának, tartalmazza azt a pontot, amiben a hős bolsevik fiatalság felszabadítja az elnyomatásban rettegő bankrendszert az óbááni diktatúra alól. És mégis, bár remélem így utólag, hogy hatottam rá talán, képesnek tűnik csak abból kiindulva nézni a politikát, hogy o1g. Ez elszomorító.
)
