És Iránnak is 140 darabot, elvégre Ausztria semleges.
Mi is szállitottunk fegyver mindkettőnek.És Iránnak is 140 darabot, elvégre Ausztria semleges.
T
Törölt tag
Guest
Már félúton jártak hazafelé, amikor felvillant a „E.P.” hibajelző lámpa, ami a vésztartalék hidraulika rendszer elektromos pumpa hibájára utalt. Az ilyen esetekben szükséges kapcsoló beállítások elvégzése közben felvillant a „R/H LP” jobb oldali üzemanyag pumpa hibáját visszajelző lámpa is. Normál esetben ez sem túl súlyos probléma, mivel a gép felsőszárnyas kialakításának köszönhetően a gravitáció segítségével is jut elegendő mennyiségű üzemanyag a hajtóműbe. Miközben az üzemanyag pumpa hibája esetén ellenőrzendő pontok listáját olvasta, kigyulladt a „HYD.2” vészjelző lámpa is, ami a repülőgép tartalék hidraulika rendszerének elvesztését jelentette. Mivel a fő hidraulika rendszer rendben lévőnek tűnt így csak az orrfutó kormányzásának lehetősége szűnt meg.
Mivel a harcteret már elhagyták, így magasabbra emelkedett és visszavett a hajtómű teljesítményéből, hogy spóroljon az üzemanyaggal. Eközben a vezérgép is utolérte és jelentette, hogy gépe hátuljából folyik az üzemanyag, illetve hiányzik a fékernyő. Ebben a pillanatban kigyulladt az „500 L” maradék üzemanyag mennyiségre figyelmeztető lámpa, miközben az üzemanyag mennyiség mérő 1700 litert mutatott.
Ryno Cilliers festménye a Rundu repterén leszálláshoz készülődő géppárról, a bal oldalon Arthur Douglas Piercy kapitány sérült gépe
Az 1100m magasságban fekvő Rundu alig 2300m hosszú kifutópályáján nagyon oda kellett figyelni a leszállásra. Piercy a még építés alatt álló 150m-es hosszabbítás elejére tette le a gépet, de csak ekkor derült ki, hogy a fékjeit is elvesztette. 500m-re a pálya végtől berántotta a kézi vészféket, de akkor sem történt semmi sem. A gép úgy száguldott át a pálya végén felállított majomfogón mint a forró kés a vajon.
Mirage F1 CZ (206) vadászrepülőgép Rundu kifutópályájának végén
Miközben áttörte a reptér biztonsági kerítését, Piercy hatalmas durranást hallott, majd minden elsötétedett előtte.
Mirage F1 CZ (206) vadászrepülőgép sérülései
Amikor magához tért, a gépe előtt feküdt az oldalán, még mindig az elműködött Martin Baker F1RM1A szimpla 0-ás katapultülésbe szíjazva.
Miközben gépének bal oldali levegő beömlő nyílásában lángnyelveket látott felcsapni közvetlen a 30mm-es gépágyú lőszertárolója mellett, miközben pontosan a lővonalban feküdt és nem érezte sem a kezét, sem a lábait.
Jobb oldalon: Arthur Douglas Piercy kapitány
A kórházban nyakcsigolya törést állapítottak meg nála, örökre kerekesszékbe kényszerült.
A légiharc győztese, Alberto Ley Rivas őrnagy 1987-ben és 2015-ben immáron nyugállományú alezredesként
A MiG géppár tudatában a dél-afrikaiak számbeli fölényének, az összecsapás után 2-3km magasságba süllyedt és teljes forszázson maximális sebességgel elhagyta a helyszínt majd épségben leszálltak Cuito Cuanavale repterén.
Miközben a nemzetközi fegyverembargó miatt Dél Afrika számára minden egyes gépveszteség szó szerint pótolhatatlan volt, addig a Szovjetunió szinte „bármennyi” a nyolcvanas évek második felében a MiG-29 frontvadász gépekkel már leváltott használt MiG-23ML-t szállíthatott Angolába. Egy esetlegesen kialakuló anyagcsatában Dél Afrika így csak veszíthetett.
Mirage F1C (bal oldali diagramm) és MiG-23ML (jobb oldali diagrammok) fordulósugara a sebesség (500..1000km/h) és magasság (1km, 5km, 10-11km) függvényében
A Mirage F1 francia gyártású Matra R.550 Magic légiharc rakétája „rossz”, a dél-afrikai gyártású Kentron V3B Kukri „nagyon-rossz” értékelést kapott a dél-afrikai pilótáktól.
A MiG-23ML hasonló manőverező képessége, de sokkal jobb gyorsulóképessége szinte lehetetlenné tette ellenük akár a gépágyú találat elérését is, hiszen szorongatott helyzetben a MiG szinte bármikor faképnél hagyhatta ellenfelét.
MiG-23ML légiharc fegyverzetének megsemmisítési zónája a magasság függvényében
A MiG-23ML szembe támadásra is alkalmas R-24 (NATO jelölése: AA-7 Apex) és R-60MK (NATO jelölése: AA-8 Aphid) rakétái miatt a továbbiakban a Dél-Afrikai Légierő kerülte a légiharcokat és így alárendelt szerepet játszott.
A folytatásban megkezdődik „Afrika Sztálingrádja, Cuito Cuanavale ostroma”...
Mivel a harcteret már elhagyták, így magasabbra emelkedett és visszavett a hajtómű teljesítményéből, hogy spóroljon az üzemanyaggal. Eközben a vezérgép is utolérte és jelentette, hogy gépe hátuljából folyik az üzemanyag, illetve hiányzik a fékernyő. Ebben a pillanatban kigyulladt az „500 L” maradék üzemanyag mennyiségre figyelmeztető lámpa, miközben az üzemanyag mennyiség mérő 1700 litert mutatott.
Ryno Cilliers festménye a Rundu repterén leszálláshoz készülődő géppárról, a bal oldalon Arthur Douglas Piercy kapitány sérült gépe
Az 1100m magasságban fekvő Rundu alig 2300m hosszú kifutópályáján nagyon oda kellett figyelni a leszállásra. Piercy a még építés alatt álló 150m-es hosszabbítás elejére tette le a gépet, de csak ekkor derült ki, hogy a fékjeit is elvesztette. 500m-re a pálya végtől berántotta a kézi vészféket, de akkor sem történt semmi sem. A gép úgy száguldott át a pálya végén felállított majomfogón mint a forró kés a vajon.
Mirage F1 CZ (206) vadászrepülőgép Rundu kifutópályájának végén
Miközben áttörte a reptér biztonsági kerítését, Piercy hatalmas durranást hallott, majd minden elsötétedett előtte.
Mirage F1 CZ (206) vadászrepülőgép sérülései
Amikor magához tért, a gépe előtt feküdt az oldalán, még mindig az elműködött Martin Baker F1RM1A szimpla 0-ás katapultülésbe szíjazva.
Miközben gépének bal oldali levegő beömlő nyílásában lángnyelveket látott felcsapni közvetlen a 30mm-es gépágyú lőszertárolója mellett, miközben pontosan a lővonalban feküdt és nem érezte sem a kezét, sem a lábait.
Jobb oldalon: Arthur Douglas Piercy kapitány
A kórházban nyakcsigolya törést állapítottak meg nála, örökre kerekesszékbe kényszerült.
A légiharc győztese, Alberto Ley Rivas őrnagy 1987-ben és 2015-ben immáron nyugállományú alezredesként
A MiG géppár tudatában a dél-afrikaiak számbeli fölényének, az összecsapás után 2-3km magasságba süllyedt és teljes forszázson maximális sebességgel elhagyta a helyszínt majd épségben leszálltak Cuito Cuanavale repterén.
Miközben a nemzetközi fegyverembargó miatt Dél Afrika számára minden egyes gépveszteség szó szerint pótolhatatlan volt, addig a Szovjetunió szinte „bármennyi” a nyolcvanas évek második felében a MiG-29 frontvadász gépekkel már leváltott használt MiG-23ML-t szállíthatott Angolába. Egy esetlegesen kialakuló anyagcsatában Dél Afrika így csak veszíthetett.
Mirage F1C (bal oldali diagramm) és MiG-23ML (jobb oldali diagrammok) fordulósugara a sebesség (500..1000km/h) és magasság (1km, 5km, 10-11km) függvényében
A Mirage F1 francia gyártású Matra R.550 Magic légiharc rakétája „rossz”, a dél-afrikai gyártású Kentron V3B Kukri „nagyon-rossz” értékelést kapott a dél-afrikai pilótáktól.
A MiG-23ML hasonló manőverező képessége, de sokkal jobb gyorsulóképessége szinte lehetetlenné tette ellenük akár a gépágyú találat elérését is, hiszen szorongatott helyzetben a MiG szinte bármikor faképnél hagyhatta ellenfelét.
MiG-23ML légiharc fegyverzetének megsemmisítési zónája a magasság függvényében
A MiG-23ML szembe támadásra is alkalmas R-24 (NATO jelölése: AA-7 Apex) és R-60MK (NATO jelölése: AA-8 Aphid) rakétái miatt a továbbiakban a Dél-Afrikai Légierő kerülte a légiharcokat és így alárendelt szerepet játszott.
A folytatásban megkezdődik „Afrika Sztálingrádja, Cuito Cuanavale ostroma”...
M
molnibalage
Guest
Ez az egyik legérdekesebb része eddig az írásnak.A Mirage F1 francia gyártású Matra R.550 Magic légiharc rakétája „rossz”, a dél-afrikai gyártású Kentron V3B Kukri „nagyon-rossz” értékelést kapott a dél-afrikai pilótáktól.
A MiG-23ML hasonló manőverező képessége, de sokkal jobb gyorsulóképessége szinte lehetetlenné tette ellenük akár a gépágyú találat elérését is, hiszen szorongatott helyzetben a MiG szinte bármikor faképnél hagyhatta ellenfelét.
MiG-23ML légiharc fegyverzetének megsemmisítési zónája a magasság függvényében
A MiG-23ML szembe támadásra is alkalmas R-24 (NATO jelölése: AA-7 Apex) és R-60MK (NATO jelölése: AA-8 Aphid) rakétái miatt a továbbiakban a Dél-Afrikai Légierő kerülte a légiharcokat és így alárendelt szerepet játszott.
A folytatásban megkezdődik „Afrika Sztálingrádja, Cuito Cuanavale ostroma”...
A sokak által méltatlanul leköpött MiG-23 család ML tagja bizony úgy tűnik, hogy simán pariban volt ha nem jobb volt, mint a Mirage F.1, pedig mennyi eszmefuttatás volt arról, hogy egy F.1 szerű nem variaszárnyas MiG-23 jobb lett volna.
Azért kiváncsi lennék,ha a SAAF gépeken M53 hajtómű van,vagy a MiG23on R29,akkor milyen a viszony?Mert az F1 végig az 50es évekbeli Atar hajtómű egy javitott változatát használta,mig a 23as ML kapott egy új hajtóműtipust.AZ változatnak lokátora sincs,CZ meg nélkülözte a félaktiv Matra 530 rakétát.
Franci gép ráadásul kisebb,könnyebb,harci terhelése mégis több.
A 23as fejlödött aerodinamikailag és erősebb hajtóművet kapott,addig az F1 e tekintetben ugyan az maradt végig,mig gyártották.A SAAF gépei a 23M/MS/MF szintjén maradtak,az ML változatnak megfelelő F1-M53 egyszerűen nem került sorozatgyártásra.Bürok légiharc rakétái meg egy generációval régebbiek,elavultak voltak,Ha SW L változata van rajtuk,MiGek lepotyogtak volna.
M
molnibalage
Guest
Ezek a kérdések senkit nem érdekelnek, hogy mi lett volna ha. Mert nem volt ilyen F.1
A kérdés arról szólt, hogy mindenki szénné szokta köpködni a 23-ast az szíriai MSz-ek teljesítménye alapján.
És a fenti ML-hez képest még ott volt az MLD is.
- R-73
- majdnem MiG-29 9.12 szintű radar
- további aerodinamikai reszelés
- beépített zavarótöltet kazetták
Semmi gond ezzel,csak az,hogy ha nem veszed figyelembe a fejlödésbeni különbbséget.Búrok F1 gépei a MiG21BIS és 23MS/MF szintjén voltak.Igy is azért voltak igazán hátrányban,mert szar légiharcrakétáik voltak.Hiába kerültek löhelyzetbe,a rakétáik nem találtak.Ha a 82es libanoni háboru IAF találati erányát hozó rakétáik vannak,kubaiaknak annyi,mielött indithatnának.Irak ekkor már az F1EQ6 gépeket kapta-amik sárkány+hajtómű tekintetében azonban 71es szinten voltak-és jobb harcrendszereik miatt jobb eredményeket is értek el.
T
Törölt tag
Guest
Dél-Afrika 1975 és 1976 között szerezte be a Mirage F1 gépeit, majd 1978-tól jött a teljes fegyverembargó, onnantól már csak Izraeltől kapott némi harckocsi lőszert, meg technikai segítséget.
A MiG-23ML gyártása 1976-ban kezdődött Moszkvában a Znamja Truda gyárban, szóval a két típus nagyjából egyidős volt.
A folytatásban következő „Afrika Sztálingrádja, Cuito Cuanavale ostroma” tán az egyetlen alkalom amikor keleti kiképzéssel és technikával harcoló légierő teljes légifölényt tudott elérni nyugati technikával és kiképzéssel harcoló ellenfele felett a hidegháború folyamán.
Persze ehhez kellett az addigra 10-éves fegyverembargó is.
Mi is az után kaptunk MF gépeket,hogy a ML gyártása elkezdődött.ML gyártásával egyidőben volt az F1-M53 tervezet,csak az nem került gyártásra,mert vesztett az F16tal szemben.Vagyis az ML szintű fejlesztett hajtóműves F1 egyszerűen nem kerűlt sorozatgyártásra.Márpedig reptechnikailag az M ésML változat között elég jelentős különbség van.
Ez kb olyan,mint a 40es BF-109E-t összehasonlitani a háború végi Spitfieerel.
Biztos? Az irániak kezében feltűnt magyar AK-k lehettek zsákmány is.
Lehetett köztük olyan is,de olyan is volt,amit közvetlenül a gyárbol vittek oda.90es évek elején kerültek napvilágra ilyen dolgok,vissza kéne keresgetni pontosan.De nem csak mi csináltunk ilyet,meg a labancok.Kina és a nagy Szu is.Söt,még az amcsik is.
Én még mindig köpködök a MIG-23-ra!
Sokkal jobb gép lett volna Mirage F1 szerű kialakítással.
(Eleve sokkal erősebb hajtóműve volt a MIG-nek. varriaszárny nélkül pedig 1-2 tonnával könnyebb is lett volna, mint így varriaszárnnyal....)
E mellet a Mirage F1 az Irak-Iráni háborúban sem szereplt jobban, mint a szovjet technikák.
Az USA vs. Szovjet reptechnikánál is a legtöbb esetben az USA gépek jobb fegyverzete és tűzvezetése volt a döntő tényező.
És ez a reláció az USA vs. Bárki más esetén is fönnáll.
Anno, meg a nyolcvanas évek végén mesélte az egyik ismerős, hogy a gyárban ahol akkor ő mint mérnök dolgozott, pakoltak cuccot Irakba meg Iránba menő kamionba is, gyakorlatilag egymás mellett. Az nem fegyver volt, csak szerszámgep de a jelenség megvolt.
Annak idején volt az a mondás, hogy az iraki-iráni háborúban a magyar fegyverek győzedelmeskedni fognak
T
Törölt tag
Guest
Annak idején volt az a mondás, hogy az iraki-iráni háborúban a magyar fegyverek győzedelmeskedni fognak
És még az sem jött be...
... döntetlenben kiegyeztek a végén.
T
Törölt tag
Guest
Afrika Sztálingrádja
A győztes Lomba folyó menti ütközet után az angolai ezredek visszavonultak Cuito Cuanavale felé, így Dél-Afrika számára lehetőség adódott a hogyan továbbról dönteni. PW Botha Dél-Afrika elnöke a hadügyminiszterrel és a vezérkari főnökkel helikopterrel Mavingába repült, hogy személyesen a helyszínen tájékozódjon a helyzetről és a lehetséges további opciókról.
Miközben Dél-Afrikában a bebörtönzött Nelson Mandela vezetésével az ANC (magyarul: Afrikai Nemzeti Kongresszus) vívta apartheid elleni egyre erőteljesebb polgárjogi küzdelmét, Dél-Nyugat Afrikában a SWAPO fegyveres gerillái harcoltak az önrendelkezésért, az Angolában zajló polgárháború és az UNITA gerillák megsegítését szolgáló hadműveletek csak a fontossági lista legvégén szerepeltek.
Dél-Afrika nem tudott további jelentősebb erőforrásokat erre a hadszíntérre átcsoportosítani.
Másrészt, ha semmit sem lépnek akkor a szovjet fegyverekkel feltöltött angolai és kubai túlerő előbb utóbb felmorzsolja az egyszem rendelkezésre álló dél-afrikai gépesített lövészezredet és utána megsemmisítik az UNITA-t.
bal oldalon: Híd a Cuito folyó felett
jobb oldalon: Olifant Mk.1A harckocsi
Második lehetőségként állt fent az angolai ezredek visszaszorítása a Cuito folyó nyugati partjára, esetlegesen Cuito Cuanavale településének elfoglalásával és annak repterének kikapcsolásával. A viszonylag szélesebb Cuito folyó így természetes akadályt képezhetne egy esetleges jövőbeni angolai gépesített támadással szemben. Mindezt természetesen az egyszem dél-afrikai 20. gépesített lövészezred felmorzsolódása, illetve jelentősebb veszteségek elszenvedése nélkül kellett végrehajtani. Az „Operation Moduler” művelet támogatására két századnyi, összesen 24db Olifant Mk.1A típusú harckocsival és plusz 155mm-es G5 tüzérséggel erősítették meg a 20. gépesített lövészezredet.
Az Olifant Mk.1A gyakorlatilag a brit gyártású Centurion Mk.3 Dél-Afrika által 1983-tól elvégzett modernizálása, ami az Izraeli „Sho’t Kal” modernizáción alapult. A forró éghajlatnak megfelelőbb új erőforrás, passzív éjjellátó, helyi gyártású 105mm-es „brit L7”-el csereszabatos GT3 löveg és hozzá Izraelből a 80-as évek közepén beszerzett M111 „Hetz” űrméret alatti páncéltörő nyíllövedék, amely akár egy T-72-es test homlokpáncélját is átüthette 2km távolságból, nemhogy az angolaiak számára rendelkezésre álló T-55-ös harckocsikat. A beépített lézertávmérő jelentősen növelte a 2km-es pásztázott lőtávolságokon túl az első lövés utáni találat valószínűségét, bár a bozótosban ennek a jelentősége minimális volt csak. Az Olifant páncélvédettsége viszont a Centurion Mk.3-hoz képest nem változott, 6 hüvelyk (150mm) torony és 58 fokban döntött 3 hüvelyk (vízszintesen 143mm) test homlokpáncélzat, amit a T-55-ös szintén képes volt akár 2km távolságból átütni, de egy RPG-7 kézi páncélelhárító gránátvető számára sem jelentett problémát.
A „Lomba melléki ütközetből” visszavonult 100%-ban angolai katonák által alkotott 16., 21., 59. gépesített lövészezred pirossal, a jórészt kubaiak által alkotott 13., 25., 66. gépesített lövészezredeket kékkel, a dél-afrikai 20. gépesített lövészezred fehér színnel került ábrázolásra.
A dél-afrikai parancsnok Roland de Vries vezérőrnagy, Erwin Rommel „Gazala galopp” néven elhíresült 1942 júniusi Líbiai támadását készült megismételni, melyben Észak-Afrikában a németek oldalba kapták a brit 8. hadsereget.
1987 novemberében megkezdődött hát a Hidegháború utolsó csatája, „Afrika Sztálingrádja - Cuito Cuanavale ostroma” melynek első hadmozdulata a „Chambinga galopp” nevet viselte.
bal oldalon: jellemző látótávolság a bozótban
jobb oldalon: sűrű bozótos
„Chambinga galopp”
A november 9-i támadás folyamán a dél-afrikai 20. ezred oldalba kapta a bozótban az angolai 16. ezredet, melynek katonái fegyvereiket hátrahagyva elmenekültek a tüzérségi előkészítés után az élen dübörgő Olifant-ok látványától. A másik két angolai ezred, a 21. és az 59. is visszamenekült eközben a Chambinga folyó hidjának a nyugati oldalára.
angolai kezelőik által elhagyott járművek
Az 1987 novemberi sikeres „Chambinga galopp” után a dél-afrikaiak berendezkedtek a bozótosban. A sorozott katonák szolgálati idejük végéhez közeledtek, rövidesen leszerelték őket és visszatértek civil életükbe azon tűnődve, hogy az otthoniaknak mi a véleményük az általuk hozott áldozatról. Az „Operation Moduler” művelet véget ért.
A folytatásban Castro közbelép...
A győztes Lomba folyó menti ütközet után az angolai ezredek visszavonultak Cuito Cuanavale felé, így Dél-Afrika számára lehetőség adódott a hogyan továbbról dönteni. PW Botha Dél-Afrika elnöke a hadügyminiszterrel és a vezérkari főnökkel helikopterrel Mavingába repült, hogy személyesen a helyszínen tájékozódjon a helyzetről és a lehetséges további opciókról.
Miközben Dél-Afrikában a bebörtönzött Nelson Mandela vezetésével az ANC (magyarul: Afrikai Nemzeti Kongresszus) vívta apartheid elleni egyre erőteljesebb polgárjogi küzdelmét, Dél-Nyugat Afrikában a SWAPO fegyveres gerillái harcoltak az önrendelkezésért, az Angolában zajló polgárháború és az UNITA gerillák megsegítését szolgáló hadműveletek csak a fontossági lista legvégén szerepeltek.
Dél-Afrika nem tudott további jelentősebb erőforrásokat erre a hadszíntérre átcsoportosítani.
Másrészt, ha semmit sem lépnek akkor a szovjet fegyverekkel feltöltött angolai és kubai túlerő előbb utóbb felmorzsolja az egyszem rendelkezésre álló dél-afrikai gépesített lövészezredet és utána megsemmisítik az UNITA-t.
bal oldalon: Híd a Cuito folyó felett
jobb oldalon: Olifant Mk.1A harckocsi
Második lehetőségként állt fent az angolai ezredek visszaszorítása a Cuito folyó nyugati partjára, esetlegesen Cuito Cuanavale településének elfoglalásával és annak repterének kikapcsolásával. A viszonylag szélesebb Cuito folyó így természetes akadályt képezhetne egy esetleges jövőbeni angolai gépesített támadással szemben. Mindezt természetesen az egyszem dél-afrikai 20. gépesített lövészezred felmorzsolódása, illetve jelentősebb veszteségek elszenvedése nélkül kellett végrehajtani. Az „Operation Moduler” művelet támogatására két századnyi, összesen 24db Olifant Mk.1A típusú harckocsival és plusz 155mm-es G5 tüzérséggel erősítették meg a 20. gépesített lövészezredet.
Az Olifant Mk.1A gyakorlatilag a brit gyártású Centurion Mk.3 Dél-Afrika által 1983-tól elvégzett modernizálása, ami az Izraeli „Sho’t Kal” modernizáción alapult. A forró éghajlatnak megfelelőbb új erőforrás, passzív éjjellátó, helyi gyártású 105mm-es „brit L7”-el csereszabatos GT3 löveg és hozzá Izraelből a 80-as évek közepén beszerzett M111 „Hetz” űrméret alatti páncéltörő nyíllövedék, amely akár egy T-72-es test homlokpáncélját is átüthette 2km távolságból, nemhogy az angolaiak számára rendelkezésre álló T-55-ös harckocsikat. A beépített lézertávmérő jelentősen növelte a 2km-es pásztázott lőtávolságokon túl az első lövés utáni találat valószínűségét, bár a bozótosban ennek a jelentősége minimális volt csak. Az Olifant páncélvédettsége viszont a Centurion Mk.3-hoz képest nem változott, 6 hüvelyk (150mm) torony és 58 fokban döntött 3 hüvelyk (vízszintesen 143mm) test homlokpáncélzat, amit a T-55-ös szintén képes volt akár 2km távolságból átütni, de egy RPG-7 kézi páncélelhárító gránátvető számára sem jelentett problémát.
A „Lomba melléki ütközetből” visszavonult 100%-ban angolai katonák által alkotott 16., 21., 59. gépesített lövészezred pirossal, a jórészt kubaiak által alkotott 13., 25., 66. gépesített lövészezredeket kékkel, a dél-afrikai 20. gépesített lövészezred fehér színnel került ábrázolásra.
A dél-afrikai parancsnok Roland de Vries vezérőrnagy, Erwin Rommel „Gazala galopp” néven elhíresült 1942 júniusi Líbiai támadását készült megismételni, melyben Észak-Afrikában a németek oldalba kapták a brit 8. hadsereget.
1987 novemberében megkezdődött hát a Hidegháború utolsó csatája, „Afrika Sztálingrádja - Cuito Cuanavale ostroma” melynek első hadmozdulata a „Chambinga galopp” nevet viselte.
bal oldalon: jellemző látótávolság a bozótban
jobb oldalon: sűrű bozótos
„Chambinga galopp”
A november 9-i támadás folyamán a dél-afrikai 20. ezred oldalba kapta a bozótban az angolai 16. ezredet, melynek katonái fegyvereiket hátrahagyva elmenekültek a tüzérségi előkészítés után az élen dübörgő Olifant-ok látványától. A másik két angolai ezred, a 21. és az 59. is visszamenekült eközben a Chambinga folyó hidjának a nyugati oldalára.
angolai kezelőik által elhagyott járművek
Az 1987 novemberi sikeres „Chambinga galopp” után a dél-afrikaiak berendezkedtek a bozótosban. A sorozott katonák szolgálati idejük végéhez közeledtek, rövidesen leszerelték őket és visszatértek civil életükbe azon tűnődve, hogy az otthoniaknak mi a véleményük az általuk hozott áldozatról. Az „Operation Moduler” művelet véget ért.
A folytatásban Castro közbelép...
T
