Volt itt UNITA harcosokról kép és videó is.Az mindent elárul.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Azért volt "gyanús", hogy hasonló okok vannak a háttérben, amit akkor politikai okok miatt nem lehetett elmondani...
Holnap estefelé,kicsit megszakértem ezt az árok dolgot.A korábbi két légiharc eredménytelensége miatt az Angolában állomásozó kubai pilóták számára manőverező légharc oktatást szerveztek, aminek folyamán 1982 december 16-án egy MiG-21MF lezuhant, míg 1983-ig még két angolai pilóták által repült MiG-17F tört össze katasztrófában, így már csak alig pár üzemképes gép maradt mindkét típusból.
MiG-21BISz (C62, C351, C323)
A veszteségek pótlására 1983-ban egy századnyi C6x oldalszámú, majd 1988-ig újabb két századnyi C3xx oldalszámú MiG-21BISz vadászrepülőgép érkezett a Szovjetunióból. Ezek egy része Gorkijban készült új, másik részük pedig a 70-es évek második felében gyártott és alighanem a Szovjet Frontlégierő által korábban használt példányok voltak. Az angolai pilóták kizárólag csapásmérő bevetéseket repültek a típussal, míg a kubaiak légvédelmi készültségi szolgálatot is adtak Lubango repteréről.
R-13M infravörös önirányítású légiharc rakéták egy MiG-21BISz szárnya alatt
A géphez R-13M infravörös önirányítású légiharc rakéták érkeztek, melyek nitrogén hűtésű és ezáltal érzékenyebb infravörös önrávezető feje és hosszabb repülési ideje megduplázta a korábbi R-3Sz hatótávolságát és bár ezt a típust is csak a hátsó légtérből lehetett indítani, az immáron 5G túlterheléssel manőverező célokkal szemben is eredményesen alkalmazható volt, ellentétben a korábbi szinte csak egyenesen repülő célok ellen bevethető R-3Sz típussal.
MiG-21UM (I17) gyakorlógép Lubango repterén
1983 júliusában érkezett még egy századnyi I1x oldalszámú MiG-21UM gyakorlógép, így szovjet és kubai oktatók segítségével megkezdődött az angolai pilóták helyi felkészítése a szuperszonikus géptípusokkal való repülésre.
Angola keleti részében fekszik Canganba a 8000 lakosú és egyben a legelszigeteltebb települése. A helyőrséget 818 angolai katona, 92 kubai tanácsadó és úgy 300 felfegyverzett milicista alkotta.
Canganba ostroma, piros vonal jelzi a védők lövészárkait, HQ a parancsnokságot ahová a védők visszaszorultak, kék nyíl az UNITA gerilláinak áttörését és Mi-8T sziluettek az erősítés deszantolásának helyét
1983 augusztus 2-án reggel 5:55-kor megkezdődött az Canganba ostroma, 3000 UNITA gerillaharcos vette körbe és intézett rohamot a települést körbevevő lövészárkokban harcoló védőkkel szemben.
BTR-60PB menetoszlop Angolában
Az ostrom hírére a 450km-re fekvő Huambo-ból augusztus 3-án 15:40-kor egy 180 járműből álló felmentő oszlop indult útnak, viszont alig 50~60km-t tudtak csak naponta haladni a gerillák által aláaknázott földutakon.
5-ére már több helyen is áttörték a gerillák a védők külső gyűrűjét, így azok visszaszorultak a kifutópálya végén lévő parancsnokságot körbevevő belső gyűrűbe. Egyedül a légierő segíthetett a szorult helyzeten.
Deszant kirakása Mi-8 szállítóhelikopterből Canganba-tól északra
A Mi-8T szállítóhelikopterek folyamatosan hozták az erősítést, muníciót és evakuálták a sebesülteket, illetve szórták meg a gerilla állásokat Sz-5 nem irányított rakétákkal.
Négy MiG-21BISz, három MiG-21PFM és két MiG-21MF áttelepült Menongue repterére, ami 250km-re volt Canganba-tól, így felszállás után 20~24 perccel értek az ostromlott város fölé, ahol alig 10 perc őrjáratozásra való idejük maradt. Mivel a Dél-Afrikai Légierő is élénken tevékenykedett, így légifedezetként két MiG-21BISz mindig R-13M légiharc rakétákkal volt felfegyverezve.
Az ostrom nyolc napja alatt a kilenc gép összesen 203 bevetést repült és felhasznált három-negyed millió liter kerozint, 400 darab 250kg-os repeszbombát, 2700 23mm-es gépágyú lőszert és 2741 darab Sz-5 nem irányított rakétát.
Mivel az ostrom közben felhasználták az Angolában tárolt teljes Sz-5 készletet, augusztus 7-én Kubából Il-62-es fedélzetén érkezett 2200, majd Moszkvából Il-76-os fedélzetén még 3400 darab rakéta.
Augusztus 11-ére megérkezett az erősítést hozó konvoj és a gerillák támadása jóformán véget ért.
Augusztus 14-én reggel 8:00-kor a Dél-Afrikai Légierő négy Buccaneer bombázója lőtt ki gépenként két AS.30 irányított levegő-föld rakétát a kubai parancsnokság bunkerjeinek bejáratára, majd négy Canberra szórta meg gépenként 15 bombával a területet.
A teljes ostrom alatt a kubaiak 15 főt vesztettek.
A folytatásban még korszerűbb szovjet repülőtechnika érkezik...
Ez,ha jol láttam,az I.vh harcárkainak a nyomába sem ér.Nem láttam se szakaszolást,se oldalazó-fedező állásokat,se semmilyen komoly lőállást,se hátsó állást,se elöörs állást,se záró állást a képen.
Akkor a „szakértés”. Ha valaki valamilyen minden szakmaisági követelményt kielégítő elemzést, netán mini harcászati oktatást vár az bele se kezdjen, mert ilyet nem akarok/fogok készíteni (no meg katonai térkép hiányában nem is tudok). Ez csupán a fórum lehetőségei közt elkészített az egész megéréséhez kellő mélységű okfejtés lesz. Gyakorlatilag csak arra jó (és nincs is más célja), hogy megértsük azt, hogy ez mennyire primitív védelmi rendszer valójában (és nem csak kivitelezésében, hanem elvében is) és ezen keresztül képet kapjunk a két fél harcértékéről.
A harcászati helyzet a kubai csapatok szemszögéből álló körvédelem. Erről számunkra elég annyit tudni, hogy manőverezést csak nagyon korlátozottan enged és azok is kimerülnek a különböző erejű ellentámadásokban az esetleges betörések okozta rések betömésében vagy, ha alkalmas a harcászati helyzet, akkor korlátozott erejű ellentámadásokban, amelyek semmilyen esetben sem járnak területnyereséggel. A térképen berajzolt védelmi állások alapvetően I. világháborút idéző elveket követve kerültek kialakításra. Mit is jelent ez? Nagyon egyszerűen megfogalmazva azt, hogy a védelmi rendszer elemei egybefüggő árokrendszerekből állnak, vagyis csak állnának, mert nagyon jól látható, hogy bár az elve I. világháborús a kivitelezése azért elég szegényes. Az egész rendszer nem áll másból, mint egy egybefüggő egysoros első gyűrűből és egy egybefüggő egysoros második gyűrűből. Mi ezzel a probléma? Elsősorban az, hogy nagymértékben korlátozza a modern kézifegyverek tüzének maximális kihasználhatóságát. Az I. világháború döntő hányadában alapvetően kézigránát, puska és géppuska (fixen) alkotta a gyalogság kézi tűzfegyvereit, így az egybefüggő árokrendszerek megfelelő cikk-cakk kialakítással tökéletesen megfeleltek a követelményeknek és lehetőségeknek. 1985-ben Angolában már kézigránátok, gépkarabélyok, könnyű-géppuskák és géppuskák valamint kézi páncéltörő rakéták adták a gyalogság fegyverzetét. Mit kellett volna tenniük? Felhagyni az elavult elvek alapján kialakított rendszerrel és támpontokra alapozva egy fizikailag nem egybefüggő, de a szomszédos támpontok közti tűzösszeköttetést maximálisan kihasználó rendszert kellett volna kialakítaniuk. Mit is értek támpontok alatt? Alapvetően szakasztámpontokban kellett volna gondolkozniuk, ami nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy egybefüggő árokrendszere csak a szakaszoknak lettek volna (tehát a két szomszédos szakasz nincs összekötve egymással az első vonalban vagy sehol sem) és ezek a támpontok egymást csak a tüzükkel biztosították volna. Miért jobb ez a módszer? Lehetővé teszi az alkalmazott gyalogsági fegyverek tűzerejének maximális kihasználását. Amennyiben valahol sikerül az ellenségnek betörnie a támpontba, akkor onnan kiindulva nem tudta volna felszámolni az egész védelmi rendszert, hisz az nem egy egybefüggő lánc, hanem sok különálló árok láncolata*. A támpontokra alapuló modern állóvédelemnek nem célja minden területet megszállni, csak a kulcsfontosságú terepszakaszokon kell szakasz szintű árokrendszert kialakítani (a tűzösszeköttetés maximális szemelőt tartásával) így megspórolunk egy halom felesleges kubikos munkát és sokkal kevesebb ember alkalmazásával hatékonyabb védelmi rendszert építhetünk ki mintha egybefüggő védelmi vonalunk lenne.
Remélem ennyi magyarázat elég volt ahhoz, hogy megértsük a fent alkalmazott rendszer elvi hátrányát a modern (már 1985-ben is létező, tehát nem mai gyerek) eljárásokkal szemben. Nem még véletlen sem cél a kivitelezés mikéntjének a „megszakértése”, csupán az alapvető elvek közti különbségre való rávilágítással a nagy egész megértetése volt a célom.
*Ilyen árokrendszerek felszámolásánál a legnehezebb feladat bejutni az árokba nem pedig kitakarítani azt, ha már bent vagy.
A harcászati helyzet a kubai csapatok szemszögéből álló körvédelem. Erről számunkra elég annyit tudni, hogy manőverezést csak nagyon korlátozottan enged és azok is kimerülnek a különböző erejű ellentámadásokban az esetleges betörések okozta rések betömésében vagy, ha alkalmas a harcászati helyzet, akkor korlátozott erejű ellentámadásokban, amelyek semmilyen esetben sem járnak területnyereséggel. A térképen berajzolt védelmi állások alapvetően I. világháborút idéző elveket követve kerültek kialakításra. Mit is jelent ez? Nagyon egyszerűen megfogalmazva azt, hogy a védelmi rendszer elemei egybefüggő árokrendszerekből állnak, vagyis csak állnának, mert nagyon jól látható, hogy bár az elve I. világháborús a kivitelezése azért elég szegényes. Az egész rendszer nem áll másból, mint egy egybefüggő egysoros első gyűrűből és egy egybefüggő egysoros második gyűrűből. Mi ezzel a probléma? Elsősorban az, hogy nagymértékben korlátozza a modern kézifegyverek tüzének maximális kihasználhatóságát. Az I. világháború döntő hányadában alapvetően kézigránát, puska és géppuska (fixen) alkotta a gyalogság kézi tűzfegyvereit, így az egybefüggő árokrendszerek megfelelő cikk-cakk kialakítással tökéletesen megfeleltek a követelményeknek és lehetőségeknek. 1985-ben Angolában már kézigránátok, gépkarabélyok, könnyű-géppuskák és géppuskák valamint kézi páncéltörő rakéták adták a gyalogság fegyverzetét. Mit kellett volna tenniük? Felhagyni az elavult elvek alapján kialakított rendszerrel és támpontokra alapozva egy fizikailag nem egybefüggő, de a szomszédos támpontok közti tűzösszeköttetést maximálisan kihasználó rendszert kellett volna kialakítaniuk. Mit is értek támpontok alatt? Alapvetően szakasztámpontokban kellett volna gondolkozniuk, ami nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy egybefüggő árokrendszere csak a szakaszoknak lettek volna (tehát a két szomszédos szakasz nincs összekötve egymással az első vonalban vagy sehol sem) és ezek a támpontok egymást csak a tüzükkel biztosították volna. Miért jobb ez a módszer? Lehetővé teszi az alkalmazott gyalogsági fegyverek tűzerejének maximális kihasználását. Amennyiben valahol sikerül az ellenségnek betörnie a támpontba, akkor onnan kiindulva nem tudta volna felszámolni az egész védelmi rendszert, hisz az nem egy egybefüggő lánc, hanem sok különálló árok láncolata*. A támpontokra alapuló modern állóvédelemnek nem célja minden területet megszállni, csak a kulcsfontosságú terepszakaszokon kell szakasz szintű árokrendszert kialakítani (a tűzösszeköttetés maximális szemelőt tartásával) így megspórolunk egy halom felesleges kubikos munkát és sokkal kevesebb ember alkalmazásával hatékonyabb védelmi rendszert építhetünk ki mintha egybefüggő védelmi vonalunk lenne.
Remélem ennyi magyarázat elég volt ahhoz, hogy megértsük a fent alkalmazott rendszer elvi hátrányát a modern (már 1985-ben is létező, tehát nem mai gyerek) eljárásokkal szemben. Nem még véletlen sem cél a kivitelezés mikéntjének a „megszakértése”, csupán az alapvető elvek közti különbségre való rávilágítással a nagy egész megértetése volt a célom.
*Ilyen árokrendszerek felszámolásánál a legnehezebb feladat bejutni az árokba nem pedig kitakarítani azt, ha már bent vagy.
T
Törölt tag 1945
Guest
Az 1983 júniusában készült fotón szinte a teljes Angolai Légierő látható. Előtérben két új még számozás és felségjelzés nélküli MiG-21BISz, mögöttük a sorban vegyesen 4db MiG-17F (C21, 23, ...) illetve két MiG-15UTI (C02, ...). Háttérben a földsáncok között tán három további BISz. Az addigra csak néhány példányban megmaradt üzemképes MiG-21MF és PFM hiányzik a képről.
A helyi erők képzettségére lehetett szabva.
ps. Kedvencem a déliraki sivatag, ahol máig gyönyörűen kirajzolódik az irak-iráni háború története századszinten.
Ha képzetlenek az embereid akkor meg méginkább jobb ha nem egy nagy tömegben tartod őket, mert nem tud kialakulni a csordaszellem, a képzetlen parancsnokaid kevesebb embert hatékonyabban tudnak irányítani mint sokat.Persze szakasz alá menni értelmetlenen,mert ahoz meg már pont hog,, jól képzett katonákra van szükség.
Csak kérdem, hogy Dien Bien Phu-nál nem ilyen támpontokra alapozott volt a védelem?
Ha egyről beszélünk akkor ott a franciak létrehoztak egy halom önalló "kiserődöt".Így az ott alkalmazott védelem nem egyirányba néző támpontok láncolata hanem 360-os biztosításra képes "kiserődök" láncolata volt.
Tehát a különbség annyi,hogy ott minden "kiserőd"/támpont körkörös védelemre rendezkedett be(nyilván ezek minimum század de inkabb nagyobb erejű alegysegeken alapultak).
5 századtámpont jellegű körvédőképes erőd volt,amik női nevekröl voltak elnevezve-rossz nyelvek szerint a támaszpont pk szeretői után
Ugyanakkor a kiserődök között több helyen is volt lövészárok rendszer,elöttük müszaki akadály-magyarul szögesdrót-.kisebb raj támpontok is voltak itt is.De alapvetően a védelem az erődők tűzfedezeti rendszerére épült.Érdekessége az ostromnak,hogy a viethmin a francia Vauban 17.században kidolgozott ostrommodszerével foglalta el az erődött.Szabályos sáncmunkával ostromárkokat ástak.
T
Törölt tag 1945
Guest
Henry Perez Martinez alezredes és hasraszállt MiG-21PFM (C54) gépe
1983 október 20-án Henry Perez Martinez alezredes MiG-21PFM C-54 gépét találták el az UNITA fegyveresei, hasraszállás után az alezredest helikopterrel kimentették.
fent: MiG-23UB (I21) gyakorlógép
lent: MiG-23UB (I28) gyakorlógép, MiG-23ML (C477, C469) vadászrepülőgép
1984-ben a Szovjetek szállítottak egy századnyi C4xx oldalszámú használt MiG-23ML vadászgépet, majd 1986-88 között még két századnyi mennyiséget, összesen több mint félszáz gépet. A gép Szapfir lokátorával vadászrepülő célokat nagy magasságban 55km, földháttérben 20km távolságból tudott felderíteni. TP-23M hőpellengátorával a vadász méretű légi célokat akár 35km távolságból is képes volt követésbe fogni, ekkor a lokátor használata elkerülhető volt. Közelharcban a hőpellengátor képes volt az R-60MK légiharc rakéta fejét a cél felé fordítani, így annak indításhoz nem kellett a célnak a pontosan a gép előtt lennie.
MiG-23ML (C406) két R-24T és két R-60MK infravörös önirányítású légiharc rakétával, valamint törzs alatti 800l-es póttartállyal.
Látótávolságon túli légi célok leküzdésére szolgáló R-24-es rakéta 7G, az R-60MK kisrakéta 8G túlterheléssel manőverező célok leküzdését biztosította.
1984-ben kettő, majd 1988-ig a három MiG-23ML század számára összesen kilenc MiG-23UB I2x oldalszámú gyakorlógépet szállítottak a Szovjetek.
A Szu-17M2 vadászbombázó Harmadik Világba szánt exportváltozatát Szu-22 típusjelöléssel 1977-78 között gyártották Komszomolszk-na-Amurban mindössze 56 példányban, a drágább Lyulka AL-21F-3 hajtómű helyett a csak negyed annyiba kerülő, viszont 10%-kal többet fogyasztó Tumanszkíj R-29BSz-300-zal. Peru, Líbia, Dél-Jemen és a Krasznodari Repülőiskola kapott belőle példányokat a külföldi pilóták átképzéséhez.
Szu-22 (C505, C506) vadászbombázó
Angolába 1984-ben 7 Szu-22 (C500..506) vadászbombázó, és 2 Szu-22U (I30..31) gyakorlógép érkezett alighanem a Krasznodari Repülőiskola korábban külföldi pilóták átképzéshez használt példányai. A típus a 100%-ban angolai 26. RACB üzemeltetésébe került, ahol a megfogyatkozott MiG-17F gépeket váltotta.
Előtérben Szu-22 (C504) vadászbombázó, háttérben Szu-22U (I30) gyakorlógép
A korábbi MiG-17F típusnál lényegesen fejlettebb gép rendkívül népszerűnek bizonyult angolai pilóták körében, a szovjet tanácsadók azonban számtalan problémával szembesültek, mire a 26. RACB ismét alkalmassá vált éles bevetésekre.
Szu-22 (C501) vadászbombázó a viskók között
A C501-es oldalszámú példány egy elrontott leszállás után túlfutott a Luandai légibázis kifutóján és csak a pálya végén lévő viskók állították meg. Mivel a gépet nem lehetett helyi viszonyok között javítani, így az a továbbiakban az angolai műszakiak képzésére szolgált.
A következő gépet egy Szu-22U gyakorlóváltozatot Francisco Lopes Gonçalves Afonso „Hanga” kapitány vesztette el, akinek a gyakorló lövészet közben kilőtt Sz-5-ös nem irányított rakéták füstjét beszívta a hajtóműve és leállította azt. A kapitány és szovjet kiképzője sikeresen katapultált.
Hasonló módon, mint 1980-ban az angolai MiG-17F áttelepülésénél esett, a Lubango-ból Namibe bázisára történt áttelepülés közben Domingos Alberto Serafim „Russo” kapitány szenvedett katasztrófát.
Szu-22 (C503, C502, C501) és Szu-22U (I31)
Mivel a vadászbombázók száma 5-re, és egyetlen gyakorlóváltozatra olvadt, így az angolai személyzet által üzemeltetett Szu-22-esek részvétele a további harccselekményekben minimális volt.
Folytatásban „a történelem ugyan nem ismétli önmagát, de rímel”...
1984-ben a Szovjetek szállítottak egy századnyi C4xx oldalszámú használt MiG-23ML vadászgépet, majd 1986-88 között még két századnyi mennyiséget, összesen több mint félszáz gépet. A gép Szapfir lokátorával vadászrepülő célokat nagy magasságban 55km, földháttérben 20km távolságból tudott felderíteni. TP-23M hőpellengátorával a vadász méretű légi célokat akár 35km távolságból is képes volt követésbe fogni, ekkor a lokátor használata elkerülhető volt. Közelharcban a hőpellengátor képes volt az R-60MK légiharc rakéta fejét a cél felé fordítani, így annak indításhoz nem kellett a célnak a pontosan a gép előtt lennie.
MiG-23ML (C406) két R-24T és két R-60MK infravörös önirányítású légiharc rakétával, valamint törzs alatti 800l-es póttartállyal.
Angolába 1984-ben 7 Szu-22 (C500..506) vadászbombázó, és 2 Szu-22U (I30..31) gyakorlógép érkezett alighanem a Krasznodari Repülőiskola korábban külföldi pilóták átképzéshez használt példányai. A típus a 100%-ban angolai 26. RACB üzemeltetésébe került, ahol a megfogyatkozott MiG-17F gépeket váltotta.
Szu-22 (C505, C506) vadászbombázó
Lenyűgöző, hogy mennyi, alapvetően teljesen más célra tervezett hidegháborús vas kergette itt a bozótlakókat. És a maguk módján helyt álltak, ahogy az USAF F-105-ös jellegű vasak is Vietnámban.
T
Törölt tag 1945
Guest
Sz-75M3 Volga komplexum légvédelmi rakétája az SzM-90 indítóállványon
1983-ban érkezett a Szovjetunióból öt Sz-125M Pecsora légvédelmi rakétakomplexum és hozzájuk 252db V-601PD 5V27D típusú légvédelmi rakéta. Megalakult a 213. és a 214. BDAA Matala illetve Namibe légvédelmére.
1984-ben érkezett a Szovjetunióból három Sz-75M3 Volga (NATO jelölése: SA-2E Guideline) légvédelmi rakétakomplexum és hozzá három javadalmazásnyi 108db V-759 5Já23 típusú légvédelmi rakéta melyekkel lehetővé vált a nagymagasságon felderítőrepülést végző dél-afrikai Canberra gépek elleni tevékenység. A Volga komplexumok elosztásra kerültek három légvédelmi rakétaezred között.
Angolai Légvédelem hadrendje 1984 végén
Amint azt Mark Twain is megállapította „a történelem ugyan nem ismétli önmagát, de rímel”.
Jonas Savimbi az UNITA gerillák vezetője, parancsnokai körében
1984 szeptember 8-án a kubai hírszerzés (pont mint 1976 márciusában) információt szerzett arról, hogy az UNITA vezetője, Jonas Savimbi a parancsnokaival találkozik a Lumbala reptéren, így három frissen érkezett még felségjelzés és oldalszám nélküli MiG-23ML és egy MiG-23UB gépet áttelepítettek Luena repterére.
Bombákkal és póttartályokkal felszerelt MiG-23ML gépek
A köteléket Antonio Rojas Marrero őrnagy, a MiG-23UB pilótája vezette, a hátsó ülésben Jorge Villadrel ezredes ült, aki a korábbi bevetéseiről már ismerte a környéket. A kísérőjük Alberto Perez hadnagy, míg a második géppárt Pedro Zequeiras Moreno kapitány és Juan Alberto Olivares Horta hadnagy alkotta, mindhárman MiG-23ML gépben.
Viszonylag könnyedén megtalálták a gyűlés feltételezett épületét és a négy MiG jó alaposan megszórta azt repeszbombákkal.
A kubaiak számára a problémák azonban csak ezután kezdődtek.
Légiirányítás
Mivel a szovjetek egyáltalán nem szállítottak navigációs irányadókat Angolába, így az ország légterében a repülők tájékozódása kizárólag a mágneses iránytűre, illetve a reptereken üzemelő lokátorok helyzetképe alapján, rádión keresztüli légiirányításra támaszkodott.
Lumbala bombázásakor a Luena-i reptér egyetlen üzemképes P-12-es lokátora is meghibásodott, így az üzemanyag fogytán lévő MiG-ek számára kizárólag a mágneses iránytű maradt, hogy az egyhangú táj felett megtalálják a hazavezető irányt.
Antonio Rojas Marrero őrnagy, a MiG-23UB pilótája végül megtalálta a repteret, de idegességében a leszálláshoz túl nagy sebességgel érkezett, így inkább átstartolt és elment egy iskolakörre. Az iskolakör alatt azonban kifogyott a gépéből az üzemanyag, a hajtóműve leállt és gépéből mindketten katapultálni kényszerültek. A kísérőjük Alberto Perez hadnagy gond nélkül leszállt MiG-23ML gépével.
Kényszerleszállt felségjelzés nélküli MiG-23ML
A második géppár már korábban eltévedt és mindketten kényszerleszállást hajtottak végre 60km-re nyugatra a Luena-i reptértől.
Keresésükre Luena-ból 13 helikopter, míg Menongue-ból két MiG-21BISz indult.
Az egyik MiG-21BISz azonban lokátoros irányítás híján szintén nem talált vissza a repterére, így Pausides Heredia Hechevaria kapitány repülése is kényszerleszállással végződött.
Végül mindhárom pilótát helikopterrel kimentették, majd a balul elsült akció résztvevőit alaposan elmarasztalták.
Folytatásban a dél-afrikai különleges rendeltetésű mélységi felderítők "háromfejű kutya" műveletéről lesz szó...
T
Törölt tag 1945
Guest
Dél-Afrikai „Operation Askari” hadművelet terve
A Dél-Nyugat Afrika felszabadításáért harcoló SWAPO gerillák támadásait megelégelve, 1983 decemberében a Dél-Afrikai hadsereg a SWAPO Angolában található táborait támadta gépesített csapatokkal, az „Operation Askari” hadművelet keretében.
Sztrela-1M önjáró légvédelmi rakétakomplexum, amit dél-afrikai szakértők vizsgálnak
A művelet folyamán a dél-afrikai katonák találtak a bozótosban egy az angolai személyzete által elhagyott Sztrela-1M önjáró légvédelmi rakétakomplexumot.
Hat hetes gyakorlás után négy dél-afrikai különleges rendeltetésű mélységi felderítő katona lett felkészítve az „Operation Cerberus” művelet keretében a komplexum használatára.
UNITA gerillák segítségével 370km utat tettek meg Angolában észrevétlenül, hogy álcázott tüzelőállást foglaljanak az amúgy angolai csapatok által ellenőrzött Bié fennsík egy 1500m magas pontján, Menongue és Cuito Cuanavale között.
dél-afrikai különleges rendeltetésű mélységi felderítők az álcázott Sztrela-1M komplexum előtt.
Feladatuk a Cuito Cuanavale-ba irányuló légi-teherforgalomban fennakadást okozni.
Aeroflot SzSzSzR-11747 lajstromjelű AN-12BP repülőgép és civil ruhás szovjet személyzete
Az Aeroflot légitársaság SzSzSzR-11747 lajstromjelű AN-12BP repülőgépe 1985 november 25-én felszálláshoz készülődött a Cuito Cuanavale repteréről.
A Szovjet Légierő 369. szállítórepülő ezrede üzemeltette a civil festésű gépet, ami eredetileg a Krím félszigeten települt.
A 7 fős (+1 tolmács) szovjet civil ruhás személyzet a Cuito Cuanavale – Menongue – Luanda útvonalat tervezte lerepülni aznap, a gépben rajtuk kívül, 4 fő szovjet katonai tanácsadó, 9 angolai tiszt és két meghibásodott harckocsi motor utazott.
Az Aeroflot SzSzSzR-11747 roncsai és katasztrófájának helyszíne manapság
11:20-kor szálltak fel majd 15 percnyi repülés után, 5 km magasságban a pilóta robbanást jelentett a gép bal szárnyánál, a 3-as és a 4-es motor leállt és a két harckocsi motor is elmozdult a robbanástól.
Miközben a sérült gép balra billenését próbálták a pilóták ellensúlyozni a találat után 47 másodperccel a gép bal szárnya tőből leszakadt és a lángoló szállítógép Menongue-től 43 kilométerre keletre a földnek csapódott.
Az Aeroflot SzSzSzR-11747 katasztrófájában elhunyt 12 fő szovjet állampolgár maradványainak hazaszállítása
A katasztrófában a fedélzeten tartózkodó mind a 21 fő életét vesztette.
A folytatásban Ronald Reagan amerikai elnök fogadja Jonas Savimbi-t az UNITA vezetőjét az Ovális Irodában...
Fals.
Az erőd vesztét a tüzérség okozta.
A Franciák nem számoltak a meredek lőpályával rendelkező tüzérség bevethetőségével az ellen oldalon.
A telepített francia tüzérek nem tudtak semmit kezdeni a hegygerincek ellentétes oldalán tást felvevő ellen tüzérekkel. Nem tudták meredek röppályán lőni.
Tüzér-pk,fejbe is lőtte magát.
Is.Meg a légvédelmi tűz,ami betett a légi utánpótlásnak.Meg az álcázás,ami miatt a harcászati légierő nem tudta se felderiteni,se megsemmisiteni a viet különben amcsi gyártmányú lövegeit.De a támaszpont védelmi gp tűzrendszerét bizony sáncmunkával,rohamárkok ásásával cselezték ki.De a legnagyobb húzásuk az volt,hogy képesek voltak ellátni az ostromsereget.A logisztika megoldása volt a gyözelmük igazi kulcsa.