Upsz,tényleg irtad,csak már elfelejtettem,mea culpa.De az alcsony rácsapás éppenséggel dobáló bombázást is jelenthet.50méter körül hatoltak be hozzá,és ekkoriban mást már nem nagyon csináltak a kubai/MPLA légvédelem miatt.Raptor siklóbombákkal operáltak még,többnyire azokkal is dobálos módszerrel probálkozva,több-kevesebb sikerrel.Menongue-i repteret is támadták igy,nem sok sikerrelElképesztő mennyi téves állítást hozol mindenféle forrásmegjelölés nélkül.
Edward Richard Every őrnagy Mirage F1 AZ (245) vadászbombázó gépének lelövéséről rajzot, a roncsokról fotót, stb... hoztam és az esetet részletesen kitárgyaltam itt. Attól még a hogy Cuitó ostroma idejében történt, helyileg nem ott és természetesen nem hajító bombázásról volt szó.
(amúgy másik gépet is vesztettek)
Javasolt forrás:
SAAF’s Border War, The South Afrikan Air Force in Combat, 1966-1989
Peter Baxter
Helion & Company Limited, England
2012
Szerintem több fenntartással kezeld a netes írásokat.
)
Hát az hogy a bánatban került le oda úgy, hogy nem vágott utat sehogy?A másik gépveszteség sem állt kapcsolatban "dobáló bombázással" amivel kapcsolatban nem igazán olvastam SAAF forrásokból.
(és külső célmegjelölés nélkül eléggé civil fantáziálásnak tűnik
1988 március 19-én Willie van Coppenhagen kapitány Mirage F1 AZ (223) gépe nem tért vissza éjszakai bombázásból.
A Cuito Cuanavale - Menongue út felén elhelyezkedő Longa település hídja volt a célpont.
A SAAF alapvetően a Cuito - Menongue út középső részén vadászott konvojokra, rombolta a hidakat, hogy nehezítse Cuito utánpótlását.
A kapitány eltűnése után, a keresésére indított felderítő repülések csak ennyivel tértek vissza:
Mirage F1 AZ (223) a bozótban
Pedig használták.Mind dél afrikai,mind kubai forrásokban szerepel.A Mirage F1AZ navigációs rendszere alkalmas volt rá,és irányitatlan közelségi gyújtós növelt repeszhatású bombákkal csinálták.Fentebb beraknam a sámáját és a bombát magát is.Nem volt egy pontos módszer,de területcélok ellen hatásos volt.Csapágygolyókat raktak a burkolat alá,BTR és BMP páncélzatát is átütötték.A másik gépveszteség sem állt kapcsolatban "dobáló bombázással" amivel kapcsolatban nem igazán olvastam SAAF forrásokból.
(és külső célmegjelölés nélkül eléggé civil fantáziálásnak tűnik
Most néztem a linkelt videó csatornán hogy a krokodilok ellenére a d.afrikai speciálisok a folyóban úszva közelítették meg a hidat.A hídról a Cuito folyóba esni viszont eléggé egészségtelen volt...
Angolában a lovas harcászat alapjait a portugálok fektették le. Az első lovas egységet 1958-ban hozták létre Luandában. 1966-ban zászlóaljjá szervezve kezdték meg működésüket az Angolai Dragonyosok (Dragões de Angola), akkor még Angolai Felderítő Csoport néven. Az egységet 1968-ban átnevezték 1. Lovassági Csoportnak (Grupo de Cavalaria nº1), és a portugál uralom angolai megszűnéséig, azaz 1975-ig működött. Nevezték magukat Cavaleiros d'Anhara-nak is, ami kb. a szavanna lovagjait jelenti. Sokuk jó helyismerettel bíró angolai születésű portugál volt, de feketék is harcoltak soraikban - a visszaemlékezések szerint kiváló csapatszellemben.
És a rodéziaikanak is volt egy lovasegységük,a Greys ScoutsAngolában a lovas harcászat alapjait a portugálok fektették le. Az első lovas egységet 1958-ban hozták létre Luandában. 1966-ban zászlóaljjá szervezve kezdték meg működésüket az Angolai Dragonyosok (Dragões de Angola), akkor még Angolai Felderítő Csoport néven. Az egységet 1968-ban átnevezték 1. Lovassági Csoportnak (Grupo de Cavalaria nº1), és a portugál uralom angolai megszűnéséig, azaz 1975-ig működött. Nevezték magukat Cavaleiros d'Anhara-nak is, ami kb. a szavanna lovagjait jelenti. Sokuk jó helyismerettel bíró angolai születésű portugál volt, de feketék is harcoltak soraikban - a visszaemlékezések szerint kiváló csapatszellemben.
A lovas hadviselés a tűzerő XX. században bekövetkezett drámai növekedésével gyorsan anakronizmussá vált, lóval azonban továbbra is jól lehet haladni sok olyan terepen, ahol a járművek csak nehezen, vagy rossz hatásfokkal vergődnek át. Angola magas fűvel borított, néhol meredek folyómedrekkel szabdalt, nagy kiterjedésű pusztaságai (Anhara), ahol a gyér úthálózatot gyakran aláaknázták, ideális terepet biztosított a portugál lovasságnak. Az Angolai Dragonyosokkal mozgékonyság tekintetében csak a légiszállítású csapatok versenyezhettek, a gyalogosan haladó vagy vacak teherautókon zötykölődő gerillákkal szemben magabiztos fölényben voltak a portugál lovasok.
A 10 méteres térközökkel haladó, századonként 100-150 lovas a terep áttekintésében is hatalmas előnyben volt, a nyeregből jól átláttak a magas fű fölött, miközben alakzatuk kilométeres szélességben (vagy hosszban) is összehangoltan mozoghatott.
A dragonyosok bevetésének legeredményesebb módja az volt, amikor a felderített gerillákat a helikopterekkel érkező légideszant erők karjaiba (pontosabban géppuskái elé) terelték.
A 3 harcoló századból (ECav401, 402, 403) álló zászlóaljat francia eredetű Panhard harcjárművekkel is felszerelték. A lovasok alapvetően nem lóhátról harcoltak, dragonyos elnevezésükhöz híven lovon csupán a harctérre érkezésig ültek, majd arról leszállva G3-as rohampuskáik
Források:
https://pt.wikipedia.org/wiki/Dragões_de_Angola
https://ab4especialistas.blogspot.com
Érdekesség: A Walther mellett a világháború jóval potensebb eszközei is felbukkantak Angolában, a maximumra a tekerve az amúgy nem éppen túlskálázott portugál menőmétert!
Jó film.
Hogy oldották meg a cecelégy kérdést?Angolában a lovas harcászat alapjait a portugálok fektették le. Az első lovas egységet 1958-ban hozták létre Luandában. 1966-ban zászlóaljjá szervezve kezdték meg működésüket az Angolai Dragonyosok (Dragões de Angola), akkor még Angolai Felderítő Csoport néven. Az egységet 1968-ban átnevezték 1. Lovassági Csoportnak (Grupo de Cavalaria nº1), és a portugál uralom angolai megszűnéséig, azaz 1975-ig működött. Nevezték magukat Cavaleiros d'Anhara-nak is, ami kb. a szavanna lovagjait jelenti. Sokuk jó helyismerettel bíró angolai születésű portugál volt, de feketék is harcoltak soraikban - a visszaemlékezések szerint kiváló csapatszellemben.
A lovas hadviselés a tűzerő XX. században bekövetkezett drámai növekedésével gyorsan anakronizmussá vált, lóval azonban továbbra is jól lehet haladni sok olyan terepen, ahol a járművek csak nehezen, vagy rossz hatásfokkal vergődnek át. Angola magas fűvel borított, néhol meredek folyómedrekkel szabdalt, nagy kiterjedésű pusztaságai (Anhara), ahol a gyér úthálózatot gyakran aláaknázták, ideális terepet biztosított a portugál lovasságnak. Az Angolai Dragonyosokkal mozgékonyság tekintetében csak a légiszállítású csapatok versenyezhettek, a gyalogosan haladó vagy vacak teherautókon zötykölődő gerillákkal szemben magabiztos fölényben voltak a portugál lovasok.
A 10 méteres térközökkel haladó, századonként 100-150 lovas a terep áttekintésében is hatalmas előnyben volt, a nyeregből jól átláttak a magas fű fölött, miközben alakzatuk kilométeres szélességben (vagy hosszban) is összehangoltan mozoghatott.
A dragonyosok bevetésének legeredményesebb módja az volt, amikor a felderített gerillákat a helikopterekkel érkező légideszant erők karjaiba (pontosabban géppuskái elé) terelték.
A 3 harcoló századból (ECav401, 402, 403) álló zászlóaljat francia eredetű Panhard harcjárművekkel is felszerelték. A lovasok alapvetően nem lóhátról harcoltak, dragonyos elnevezésükhöz híven lovon csupán a harctérre érkezésig ültek, majd arról leszállva G3-as rohampuskáikkal láttak munkához. A váratlan helyzetekre pedig ott volt övükön a világháborús eredetű Walther P38.
A szavanna lovagjai olyan eredményesnek bizonyultak, hogy a 70-es években Mozambikban is megkezdték hasonló egységek felállítását, nekik azonban már nem jutott sok babér.
Források:
https://pt.wikipedia.org/wiki/Dragões_de_Angola
https://ab4especialistas.blogspot.com
Érdekesség: A Walther mellett a világháború jóval potensebb eszközei is felbukkantak Angolában, a maximumra a tekerve az amúgy nem éppen túlskálázott portugál menőmétert!
Na, az ő visszaemlékezéseiről olvasnék, az tuti. Vajon hányan lehetnek még életben?Angolában a lovas harcászat alapjait a portugálok fektették le. Az első lovas egységet 1958-ban hozták létre Luandában. 1966-ban zászlóaljjá szervezve kezdték meg működésüket az Angolai Dragonyosok (Dragões de Angola), akkor még Angolai Felderítő Csoport néven. Az egységet 1968-ban átnevezték 1. Lovassági Csoportnak (Grupo de Cavalaria nº1), és a portugál uralom angolai megszűnéséig, azaz 1975-ig működött. Nevezték magukat Cavaleiros d'Anhara-nak is, ami kb. a szavanna lovagjait jelenti. Sokuk jó helyismerettel bíró angolai születésű portugál volt, de feketék is harcoltak soraikban - a visszaemlékezések szerint kiváló csapatszellemben.
A lovas hadviselés a tűzerő XX. században bekövetkezett drámai növekedésével gyorsan anakronizmussá vált, lóval azonban továbbra is jól lehet haladni sok olyan terepen, ahol a járművek csak nehezen, vagy rossz hatásfokkal vergődnek át. Angola magas fűvel borított, néhol meredek folyómedrekkel szabdalt, nagy kiterjedésű pusztaságai (Anhara), ahol a gyér úthálózatot gyakran aláaknázták, ideális terepet biztosított a portugál lovasságnak. Az Angolai Dragonyosokkal mozgékonyság tekintetében csak a légiszállítású csapatok versenyezhettek, a gyalogosan haladó vagy vacak teherautókon zötykölődő gerillákkal szemben magabiztos fölényben voltak a portugál lovasok.
A 10 méteres térközökkel haladó, századonként 100-150 lovas a terep áttekintésében is hatalmas előnyben volt, a nyeregből jól átláttak a magas fű fölött, miközben alakzatuk kilométeres szélességben (vagy hosszban) is összehangoltan mozoghatott.
A dragonyosok bevetésének legeredményesebb módja az volt, amikor a felderített gerillákat a helikopterekkel érkező légideszant erők karjaiba (pontosabban géppuskái elé) terelték.
A 3 harcoló századból (ECav401, 402, 403) álló zászlóaljat francia eredetű Panhard harcjárművekkel is felszerelték. A lovasok alapvetően nem lóhátról harcoltak, dragonyos elnevezésükhöz híven lovon csupán a harctérre érkezésig ültek, majd arról leszállva G3-as rohampuskáikkal láttak munkához. A váratlan helyzetekre pedig ott volt övükön a világháborús eredetű Walther P38.
A szavanna lovagjai olyan eredményesnek bizonyultak, hogy a 70-es években Mozambikban is megkezdték hasonló egységek felállítását, nekik azonban már nem jutott sok babér.
Források:
https://pt.wikipedia.org/wiki/Dragões_de_Angola
https://ab4especialistas.blogspot.com
Érdekesség: A Walther mellett a világháború jóval potensebb eszközei is felbukkantak Angolában, a maximumra a tekerve az amúgy nem éppen túlskálázott portugál menőmétert!
Azthiszem itt vetették be elösször a Raptor bombát,valamelyik hid ellen.
