Angolában a lovas harcászat alapjait a portugálok fektették le. Az első lovas egységet 1958-ban hozták létre Luandában. 1966-ban zászlóaljjá szervezve kezdték meg működésüket az Angolai Dragonyosok (Dragões de Angola), akkor még Angolai Felderítő Csoport néven. Az egységet 1968-ban átnevezték 1. Lovassági Csoportnak (Grupo de Cavalaria nº1), és a portugál uralom angolai megszűnéséig, azaz 1975-ig működött. Nevezték magukat Cavaleiros d'Anhara-nak is, ami kb. a szavanna lovagjait jelenti. Sokuk jó helyismerettel bíró angolai születésű portugál volt, de feketék is harcoltak soraikban - a visszaemlékezések szerint kiváló csapatszellemben.
A lovas hadviselés a tűzerő XX. században bekövetkezett drámai növekedésével gyorsan anakronizmussá vált, lóval azonban továbbra is jól lehet haladni sok olyan terepen, ahol a járművek csak nehezen, vagy rossz hatásfokkal vergődnek át. Angola magas fűvel borított, néhol meredek folyómedrekkel szabdalt, nagy kiterjedésű pusztaságai (Anhara), ahol a gyér úthálózatot gyakran aláaknázták, ideális terepet biztosított a portugál lovasságnak. Az Angolai Dragonyosokkal mozgékonyság tekintetében csak a légiszállítású csapatok versenyezhettek, a gyalogosan haladó vagy vacak teherautókon zötykölődő gerillákkal szemben magabiztos fölényben voltak a portugál lovasok.
A 10 méteres térközökkel haladó, századonként 100-150 lovas a terep áttekintésében is hatalmas előnyben volt, a nyeregből jól átláttak a magas fű fölött, miközben alakzatuk kilométeres szélességben (vagy hosszban) is összehangoltan mozoghatott.
A dragonyosok bevetésének legeredményesebb módja az volt, amikor a felderített gerillákat a helikopterekkel érkező légideszant erők karjaiba (pontosabban géppuskái elé) terelték.
A 3 harcoló századból (ECav401, 402, 403) álló zászlóaljat francia eredetű Panhard harcjárművekkel is felszerelték. A lovasok alapvetően nem lóhátról harcoltak, dragonyos elnevezésükhöz híven lovon csupán a harctérre érkezésig ültek, majd arról leszállva G3-as rohampuskáikkal láttak munkához. A váratlan helyzetekre pedig ott volt övükön a világháborús eredetű Walther P38.
A szavanna lovagjai olyan eredményesnek bizonyultak, hogy a 70-es években Mozambikban is megkezdték hasonló egységek felállítását, nekik azonban már nem jutott sok babér.
Források:
https://pt.wikipedia.org/wiki/Dragões_de_Angola
https://ab4especialistas.blogspot.com
Érdekesség: A Walther mellett a világháború jóval potensebb eszközei is felbukkantak Angolában, a maximumra a tekerve az amúgy nem éppen túlskálázott portugál menőmétert!