Nincs lehetőség orosz-kínai-török együttműködésre Közép-Ázsiában. Ezek az országok egyre inkább Kína gyarmatává válnak és ezt kell megakadályozni a SZU újraélesztésével, amelynek keretében Közép-Ázsia visszakerülne az oroszokhoz Kínától. Török-orosz együttműködés is reménytelen, Törökország Ukrajnát támogatja Oroszország ellen. Ezenkívül Törökország destabilizálná Szibériát is, mivel ott nagy területen élnek türk népek.
[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
- Status
Nincs lehetőség orosz-kínai-török együttműködésre Közép-Ázsiában. Ezek az országok egyre inkább Kína gyarmatává válnak és ezt kell megakadályozni a SZU újraélesztésével, amelynek keretében Közép-Ázsia visszakerülne az oroszokhoz Kínától. Török-orosz együttműködés is reménytelen, Törökország Ukrajnát támogatja Oroszország ellen. Ezenkívül Törökország destabilizálná Szibériát is, mivel ott nagy területen élnek türk népek.
Valaki megkérdezte már a közép-ázsiai államokat, hogy ők voltaképpen melyik nagyhatalmi centrumhoz szeretnének tartozni? Valószínűleg ahhoz, akik hagyják őket élni, békét és stabilitást teremtenek számukra és a kereskedelem és infrastuktúra fejlesztések munkahelyeket és életszínvonal emelkedést indukálnak számukra. Ez csak akkor működhet, ha Oroszo. és Kína tenyérbe csap és egy oldalra sorol, ehhez a kettőshöz pedig Ankara is közeledhet, mert a Közel-Keletre is hatása lesz Közép-Ázsia helyzetének alakulása, márpedig Törökország biztonsági és gazdasági érdekei első sorban a Közel-Kelet állapotától függnek, másodsorban Közép-Ázsiától, hiába élnek arra a türkökkel rokon népek. Egy stabilizált és fejlődő Közép-Ázsia mind Oroszország, mind Kína szempontjából kiemelt fontosságú gazdasági és nemzetbiztonsági kérdés is, éles rivalizáció esetén ellenben erre esély sincs, ez nem jó sem Moszkvának, sem Pekingnek. Ugyanakkor egy kiegyensúlyozott orosz-kínai együttműködés és az ebből eredő előnyök Ankara számára is jó lehet hosszabb távon, ugyanis a közép-ázsiai török támogatásért cserébe mind az oroszok, mind Kína sokat tud segíteni Ankarának a közel-keleti régióban ahhoz, hogy növelje Törökország szerepét és befolyását, valamint stabilizálja a török hatalmi centrum pozícióját.
Dehogy nincs lehetőség orosz-kínai-török együttműködésre, nemcsak lehetőség, de épeszű érdekek sora is emellett szól! Az már egy más kérdés, hogy mennyi fog ebből megvalósulni.
Orbán erre a Churchill-féle tervre gondol:
Különféle okoknál fogva ez egy természetes szövetség lenne, más -helyi beágyazottságú- tények miatt teljesen irreális még a gondolata is. A német orientáció politikailag száz százalékban irreális a teljes ellenérdekeltség miatt, csak gazdasági értelme van.
A kulcs az orosz-kínai megállapodás. Külön az oroszokkal, külön a kínaiakkal kekeckednek a törökök (is), de ha ez a két óriás megállapodna egymással, az új helyzetet teremtene, ami egyértelműen lefektetné az alapokat, hogy ők ketten együtt hogyan gondolokdnak a jövőről. Ehhez már szerintem sokan csatlakoznának,
Hogyne, de egyelőre mindeki óvakodik egy ilyen nyílt egyezségtől, ez azért elég rendesen megborítaná a jelenlegi status quo-t.
Jelen idő szerint sejteni lehet bizonyos megállapodásokat, de nincs nyíltan deklarált katonai szövetség.
Egyik oldalról páran biztosan csatlakoznának, de másik oldalról sokan meg is ijednének - egy ilyen orosz-kínai lépés komolyan katalizálná a törésvonalak továbbhaladását, mélyülését és jelezné, hogy valóban nagyon közel van az utolsó háború.
Amíg még van esély békés globális átmenetre és rendeződésre, addig ilyen lépés véleményem szerint nem fog bekövetkezni, helyette lesz sokféle külön megállapodás. Ha mégis nyíltan felvállalnak majd egy ilyen megállapodást, az sok jót nem fog jelezni a jövőre nézve.
K
kamm
Guest
Az emlitett europai technologiai comeback ill. fuggetlenseg margojara: https://www.bosch.com/stories/bosch-chip-factory-dresden/
A helyszin eleg logikus, ez az uj ~72 ezer m2 full-service nemet Bosch fab kabe az amerikai kozpontu chipgyarto GlobalFoundries elso (Fab1) uzeme melle epult (jo, nem direkt, de egy varoson belul.)
A GF europa legnagyobb chipmakere, eredetileg az AMD resze volt, utkozben felfalta a Chartered Semit es az IBM chipgyarto reszleget is, majd az AMDs portfoliotisztitas idejen eladtak az egesz businesst (ugy remlik, az Emiratusok allami vagyonkezelojenek a tulajdonaban van.)
Az uj Bosch foundry kifejezetten autoipari es gepipari chipekre koncentral, a remenyeik szerint igy lassan fuggetlenne valik a nemet ipar a tavol-keleti ill tengerentuli chipgyartoktol. Meglepo modon mar juliustol beindul a termeles, eredetileg csak ev vegere szamoltak vele.
Ez amugy az amerikaiaktol valo teljes fuggetlenseget is jelenti...
A helyszin eleg logikus, ez az uj ~72 ezer m2 full-service nemet Bosch fab kabe az amerikai kozpontu chipgyarto GlobalFoundries elso (Fab1) uzeme melle epult (jo, nem direkt, de egy varoson belul.)
A GF europa legnagyobb chipmakere, eredetileg az AMD resze volt, utkozben felfalta a Chartered Semit es az IBM chipgyarto reszleget is, majd az AMDs portfoliotisztitas idejen eladtak az egesz businesst (ugy remlik, az Emiratusok allami vagyonkezelojenek a tulajdonaban van.)
Az uj Bosch foundry kifejezetten autoipari es gepipari chipekre koncentral, a remenyeik szerint igy lassan fuggetlenne valik a nemet ipar a tavol-keleti ill tengerentuli chipgyartoktol. Meglepo modon mar juliustol beindul a termeles, eredetileg csak ev vegere szamoltak vele.
Ez amugy az amerikaiaktol valo teljes fuggetlenseget is jelenti...
eredetileg az AMD resze volt, utkozben felfalta a Chartered Semit es az IBM chipgyarto reszleget is, majd az AMDs portfoliotisztitas idejen eladtak az egesz businesst (ugy remlik, az Emiratusok allami vagyonkezelojenek a tulajdonaban van.)
Az uj Bosch foundry kifejezetten autoipari es gepipari chipekre koncentral, a remenyeik szerint igy lassan fuggetlenne valik a nemet ipar a tavol-keleti ill tengerentuli chipgyartoktol. Meglepo modon mar juliustol beindul a termeles, eredetileg csak ev vegere szamoltak vele.
Ez amugy az amerikaiaktol valo teljes fuggetlenseget is jelenti...
Ez lett volna az elhamvadt MEV profilja is.....akkor.
W
Wilson
Guest
Begyújtották a rakétákat az atomfegyver-gyártásban
Az intézet becslése szerint az év elején 13 080 nukleáris robbanófej volt a világon, vagyis 320-szal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez 20 százaléka annak, mint amennyi az atomhatalmak birtokában volt a hidegháború csúcsán, 1986-ban. Az 1950-es évek vége óta nem volt ilyen kevés.A nukleáris robbanófejek országonkénti elosztását tekintve több mint 90 százalékuk továbbra is az Egyesült Államok és Oroszország birtokában van, a maradék Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Pakisztán, India, Izrael és Észak-Korea birtokában (ezt a 9 országot nevezik atomhatalmaknak).
Mégis a helyzetet stabilizálja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország az év elején - szinte a lejárat előtti utolsó pillanatban - öt évvel meghosszabbította a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló Új START szerződést.
Viszont nem biztató, hogy Joe Biden amerikai elnök kormánya egyértelműen jelezte: túlnyomórészt folytatja a nukleáris fegyverek modernizációs programját, amint elődje, a Donald Trump vezette kormány is.
Begyújtották a rakétákat az atomfegyver-gyártásban
Bár tavaly tovább csökkent a nukleáris robbanófejek száma a világon, ezen belül a bevethetőké éppen hogy nőtt, ráadásul a koronavírus-járvány éve alatt az atomhatalmak széleskörűen fejlesztették fegyverarzenáljukat, folytatták modernizációs programjaikat – állapította meg éves jelentésében a...
infostart.hu
W
Wilson
Guest
Putyin Oroszországa a rossz út, amelyet Kína nem kerülhet el....
(Egy évtizedes hatalomra kerülés után az autoriter vezetők még rosszabbak lesznek)
A diplomáciai elszigeteltség Kína karjaiba sodorta Putyint © AP
A Kínai Kommunista Párt büszke arra, hogy más diktatúrák bukásából tanul. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a kínai vezetők tudományos tanulmányokat rendeltek és szemináriumokat tartottak, hogy megértsék, hogyan és miért omlott össze az egykor hatalmas szovjet rendszer, mint egy kártyavár.
Ez semmiképpen sem volt hiábavaló feladat. A Szovjetunió összeomlásából levont tanulságok, mint például a birodalmi puccs, a költséges fegyverkezési verseny és a gazdasági stagnálás, segítettek a KKP-nak megfogalmazni a Tiananmen utáni korszakban való túlélési stratégiáját. Minden jel szerint a párt hasznot húzott ezekből a tanulságokból - egészen addig, amíg Hszi Csin-ping elnök, miután 2012 végén hatalomra került, teljesen új stratégiát nem fogadott el.
Most, hogy Kína gyakorlatilag visszatért az egyszemélyes uralomhoz, a KKP-nek érdemes lehet megnéznie Oroszország tapasztalatait Vlagyimir Putyin elnök két évtizedes hatalma alatt.
A KKP most a jövő útját rajzolja meg, és előttünk áll néhány olyan veszély, amely a Szovjetunió összeomlását előidézte, és nem csak az Egyesült Államokkal kibontakozó hidegháború, hanem egy teljesen más terv. A Putyin által elkövetett hibák elkerülése, legalábbis elméletben, segítene megerősíteni a KKP uralmát, miközben Xi megkezdi második évtizedét a hatalom élén.
Az biztos, hogy a hivatalos kínai narratíva a Putyin-korszakot lenyűgöző sikertörténetként mutatja be, amikor az orosz uralkodó újjáélesztette a gazdaságot, helyreállította a rendet az országban, és visszaállította nagyhatalmi státuszát. A valóság persze némileg más.
Putyin hatalmának első évtizede, amely egybeesett az olajárak emelkedésével, az orosz gazdaság fellendülését hozta. Bár Putyin 1999-es hatalomra kerülése után néhány éven belül felszámolta az orosz demokráciát, csak a második ciklusában kezdte meg Oroszország geopolitikai izmainak erősítését. Putyin 2012-ben kezdte meg harmadik elnöki ciklusát - 2008 és 2012 között miniszterelnök volt -, és megduplázta erőfeszítéseit, hogy ugyanazt a stratégiát folytassa: Oroszországot újra naggyá tegye.
Putyin elmúlt kilenc évének mérlege tele van megszegett ígéretekkel és költséges hibákkal. Gazdaságilag Oroszország továbbra is a szénhidrogéntől függ: az olaj és a gáz 2018-ban a gazdaság 39%-át tette ki. A Kreml ambiciózus terve a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésére és a gazdaság diverzifikálására egyelőre csak papíron létezik.
Eközben Putyin vasmarkú hatalma az orosz politikát egyszereplős előadássá változtatta. Ennek eredményeképpen Moszkva intézkedései inkább Putyin imázsának és hatalmának védelmére irányultak, mint Oroszország nemzeti érdekeinek előmozdítására és hosszú távú társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására.
Putyin revansista külpolitikájának - amely a Krím 2014-es elfoglalásában nyilvánult meg - legsúlyosabb következménye Oroszország nemzetközi elszigetelődése és a Nyugattal való konfrontáció kiéleződése. Putyin elégedett lehet taktikai eredményeivel, például a kelet-ukrajnai háborúval, Oroszország szíriai katonai beavatkozásával és a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozásával, amely Donald Trumpot segítette a Fehér Házba.
De Oroszország stratégiai költségei óriásiak. A Nyugat által a Krím elcsatolása után bevezetett szankciók súlyosan megviselik az orosz gazdaságot. A kelet-ukrajnai proxyháború elszívja Moszkva korlátozott erőforrásait. A diplomáciai elszigeteltség arra kényszerítette Putyint, hogy Kína karjaiba vesse magát, egy olyan taktikai szövetségre, amelyet ha lett volna választása, elkerülte volna. Putyin első évtizedes hatalma alatt határozottan hűvös álláspontot képviselt Kínával szemben.
Ha a KKP el akarja kerülni azokat a nehézségeket, amelyekbe Oroszország került, akkor a putyinizmusból értékes tanulságokat kell levonnia.
Az első tanulság, hogy nem szabad a geopolitikai szekeret a gazdasági ló elé helyezni. Putyin legnagyobb hibája az volt, hogy túlbecsülte saját erejét, és gazdasági gyengeségéből kiindulva szállt szembe a Nyugattal. Lehet, hogy Oroszország több ezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik, de strukturális gazdasági gyengeségei, mint például a természeti erőforrásokra való túlzott támaszkodás, az amerikai gazdaság tizedénél kisebb gazdaság és a kereskedelmi csúcstechnológiai ágazat hiánya nem képesek fenntartani egy rendkívül ambiciózus külpolitikát.
Következésképpen a taktikai sikerek többnyire illuzórikus geopolitikai előnyökkel járnak. Például Putyin szíriai katonai beavatkozása papíron briliáns lépésnek tűnhet, de a hosszú távú előnyök Oroszország számára elhanyagolhatóak, mivel a Közel-Kelet távolról sem "közeli külföld" Moszkva számára.
Orosz haditechnikai eszközök mozognak az északkelet-szíriai Kiziltepe török határváros közelében 2019 novemberében: A katonai beavatkozás hosszú távú haszna csekély. © Reuters
A kínai vezetők azt is megtanulhatják Oroszországtól, hogy ne becsüljék alá a Nyugattal való konfrontáció költségeit. Az Egyesült Államok és szövetségesei széles eszköztárral rendelkeznek, például pénzügyi szankciókkal, technikai korlátozásokkal és Ukrajnának nyújtott segélyekkel, amelyek jelentősen megnövelték Oroszország kiadásait a Krím elfoglalása óta.
Kína számára az utolsó tanulság, amit figyelembe kell vennie, hogy mivel a középső korrekció szinte lehetetlen egy erős ember uralma alatt, a helyzet általában romlik a hatalom második évtizedében, mivel a legtöbb uralkodó vezető egy évtized után hajlamos kimerülni. Ha az első évtizedben nem hajtják végre az ígért reformokat, a legtöbb vezető a második évtizedben valószínűleg nem sokat fog elérni. Ugyanakkor a hibáikat inkább megduplázzák, mint kijavítják, nehogy aláássák a hitelességüket.
Tekintettel a Kína és Oroszország között jelenleg fennálló állítólagosan meleg kapcsolatokra, elképzelhetetlen, hogy a kínai vezetők Putyin Oroszországát hozzák fel példaként arra, hogyan nem szabad egy országot vezetni. De hatalmas hibát követnek el. Úgy tűnik, hogy ha ugyanazt az utat követjük, mint Putyin egy évtizeddel ezelőtt, akkor a holnapi Kína nagyon is hasonlíthat a mai Oroszországra.
Szerző: Minxin Pei
Minxin Pei a Claremont McKenna College kormányzati professzora és a German Marshall Fund vezető munkatársa az Egyesült Államokba
(Egy évtizedes hatalomra kerülés után az autoriter vezetők még rosszabbak lesznek)
A diplomáciai elszigeteltség Kína karjaiba sodorta Putyint © AP
A Kínai Kommunista Párt büszke arra, hogy más diktatúrák bukásából tanul. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a kínai vezetők tudományos tanulmányokat rendeltek és szemináriumokat tartottak, hogy megértsék, hogyan és miért omlott össze az egykor hatalmas szovjet rendszer, mint egy kártyavár.
Ez semmiképpen sem volt hiábavaló feladat. A Szovjetunió összeomlásából levont tanulságok, mint például a birodalmi puccs, a költséges fegyverkezési verseny és a gazdasági stagnálás, segítettek a KKP-nak megfogalmazni a Tiananmen utáni korszakban való túlélési stratégiáját. Minden jel szerint a párt hasznot húzott ezekből a tanulságokból - egészen addig, amíg Hszi Csin-ping elnök, miután 2012 végén hatalomra került, teljesen új stratégiát nem fogadott el.
Most, hogy Kína gyakorlatilag visszatért az egyszemélyes uralomhoz, a KKP-nek érdemes lehet megnéznie Oroszország tapasztalatait Vlagyimir Putyin elnök két évtizedes hatalma alatt.
A KKP most a jövő útját rajzolja meg, és előttünk áll néhány olyan veszély, amely a Szovjetunió összeomlását előidézte, és nem csak az Egyesült Államokkal kibontakozó hidegháború, hanem egy teljesen más terv. A Putyin által elkövetett hibák elkerülése, legalábbis elméletben, segítene megerősíteni a KKP uralmát, miközben Xi megkezdi második évtizedét a hatalom élén.
Az biztos, hogy a hivatalos kínai narratíva a Putyin-korszakot lenyűgöző sikertörténetként mutatja be, amikor az orosz uralkodó újjáélesztette a gazdaságot, helyreállította a rendet az országban, és visszaállította nagyhatalmi státuszát. A valóság persze némileg más.
Putyin hatalmának első évtizede, amely egybeesett az olajárak emelkedésével, az orosz gazdaság fellendülését hozta. Bár Putyin 1999-es hatalomra kerülése után néhány éven belül felszámolta az orosz demokráciát, csak a második ciklusában kezdte meg Oroszország geopolitikai izmainak erősítését. Putyin 2012-ben kezdte meg harmadik elnöki ciklusát - 2008 és 2012 között miniszterelnök volt -, és megduplázta erőfeszítéseit, hogy ugyanazt a stratégiát folytassa: Oroszországot újra naggyá tegye.
Putyin elmúlt kilenc évének mérlege tele van megszegett ígéretekkel és költséges hibákkal. Gazdaságilag Oroszország továbbra is a szénhidrogéntől függ: az olaj és a gáz 2018-ban a gazdaság 39%-át tette ki. A Kreml ambiciózus terve a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésére és a gazdaság diverzifikálására egyelőre csak papíron létezik.
Eközben Putyin vasmarkú hatalma az orosz politikát egyszereplős előadássá változtatta. Ennek eredményeképpen Moszkva intézkedései inkább Putyin imázsának és hatalmának védelmére irányultak, mint Oroszország nemzeti érdekeinek előmozdítására és hosszú távú társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására.
Putyin revansista külpolitikájának - amely a Krím 2014-es elfoglalásában nyilvánult meg - legsúlyosabb következménye Oroszország nemzetközi elszigetelődése és a Nyugattal való konfrontáció kiéleződése. Putyin elégedett lehet taktikai eredményeivel, például a kelet-ukrajnai háborúval, Oroszország szíriai katonai beavatkozásával és a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozásával, amely Donald Trumpot segítette a Fehér Házba.
De Oroszország stratégiai költségei óriásiak. A Nyugat által a Krím elcsatolása után bevezetett szankciók súlyosan megviselik az orosz gazdaságot. A kelet-ukrajnai proxyháború elszívja Moszkva korlátozott erőforrásait. A diplomáciai elszigeteltség arra kényszerítette Putyint, hogy Kína karjaiba vesse magát, egy olyan taktikai szövetségre, amelyet ha lett volna választása, elkerülte volna. Putyin első évtizedes hatalma alatt határozottan hűvös álláspontot képviselt Kínával szemben.
Ha a KKP el akarja kerülni azokat a nehézségeket, amelyekbe Oroszország került, akkor a putyinizmusból értékes tanulságokat kell levonnia.
Az első tanulság, hogy nem szabad a geopolitikai szekeret a gazdasági ló elé helyezni. Putyin legnagyobb hibája az volt, hogy túlbecsülte saját erejét, és gazdasági gyengeségéből kiindulva szállt szembe a Nyugattal. Lehet, hogy Oroszország több ezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik, de strukturális gazdasági gyengeségei, mint például a természeti erőforrásokra való túlzott támaszkodás, az amerikai gazdaság tizedénél kisebb gazdaság és a kereskedelmi csúcstechnológiai ágazat hiánya nem képesek fenntartani egy rendkívül ambiciózus külpolitikát.
Következésképpen a taktikai sikerek többnyire illuzórikus geopolitikai előnyökkel járnak. Például Putyin szíriai katonai beavatkozása papíron briliáns lépésnek tűnhet, de a hosszú távú előnyök Oroszország számára elhanyagolhatóak, mivel a Közel-Kelet távolról sem "közeli külföld" Moszkva számára.
Orosz haditechnikai eszközök mozognak az északkelet-szíriai Kiziltepe török határváros közelében 2019 novemberében: A katonai beavatkozás hosszú távú haszna csekély. © Reuters
A kínai vezetők azt is megtanulhatják Oroszországtól, hogy ne becsüljék alá a Nyugattal való konfrontáció költségeit. Az Egyesült Államok és szövetségesei széles eszköztárral rendelkeznek, például pénzügyi szankciókkal, technikai korlátozásokkal és Ukrajnának nyújtott segélyekkel, amelyek jelentősen megnövelték Oroszország kiadásait a Krím elfoglalása óta.
Kína számára az utolsó tanulság, amit figyelembe kell vennie, hogy mivel a középső korrekció szinte lehetetlen egy erős ember uralma alatt, a helyzet általában romlik a hatalom második évtizedében, mivel a legtöbb uralkodó vezető egy évtized után hajlamos kimerülni. Ha az első évtizedben nem hajtják végre az ígért reformokat, a legtöbb vezető a második évtizedben valószínűleg nem sokat fog elérni. Ugyanakkor a hibáikat inkább megduplázzák, mint kijavítják, nehogy aláássák a hitelességüket.
Tekintettel a Kína és Oroszország között jelenleg fennálló állítólagosan meleg kapcsolatokra, elképzelhetetlen, hogy a kínai vezetők Putyin Oroszországát hozzák fel példaként arra, hogyan nem szabad egy országot vezetni. De hatalmas hibát követnek el. Úgy tűnik, hogy ha ugyanazt az utat követjük, mint Putyin egy évtizeddel ezelőtt, akkor a holnapi Kína nagyon is hasonlíthat a mai Oroszországra.
Szerző: Minxin Pei
Minxin Pei a Claremont McKenna College kormányzati professzora és a German Marshall Fund vezető munkatársa az Egyesült Államokba
Majd rájönnek a valóság kényszereire ők is, amikor valamelyik távoli gazdasági gyarmat függetleníteni akarja magát.Putyin Oroszországa a rossz út, amelyet Kína nem kerülhet el....
(Egy évtizedes hatalomra kerülés után az autoriter vezetők még rosszabbak lesznek)
A diplomáciai elszigeteltség Kína karjaiba sodorta Putyint © AP
A Kínai Kommunista Párt büszke arra, hogy más diktatúrák bukásából tanul. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a kínai vezetők tudományos tanulmányokat rendeltek és szemináriumokat tartottak, hogy megértsék, hogyan és miért omlott össze az egykor hatalmas szovjet rendszer, mint egy kártyavár.
Ez semmiképpen sem volt hiábavaló feladat. A Szovjetunió összeomlásából levont tanulságok, mint például a birodalmi puccs, a költséges fegyverkezési verseny és a gazdasági stagnálás, segítettek a KKP-nak megfogalmazni a Tiananmen utáni korszakban való túlélési stratégiáját. Minden jel szerint a párt hasznot húzott ezekből a tanulságokból - egészen addig, amíg Hszi Csin-ping elnök, miután 2012 végén hatalomra került, teljesen új stratégiát nem fogadott el.
Most, hogy Kína gyakorlatilag visszatért az egyszemélyes uralomhoz, a KKP-nek érdemes lehet megnéznie Oroszország tapasztalatait Vlagyimir Putyin elnök két évtizedes hatalma alatt.
A KKP most a jövő útját rajzolja meg, és előttünk áll néhány olyan veszély, amely a Szovjetunió összeomlását előidézte, és nem csak az Egyesült Államokkal kibontakozó hidegháború, hanem egy teljesen más terv. A Putyin által elkövetett hibák elkerülése, legalábbis elméletben, segítene megerősíteni a KKP uralmát, miközben Xi megkezdi második évtizedét a hatalom élén.
Az biztos, hogy a hivatalos kínai narratíva a Putyin-korszakot lenyűgöző sikertörténetként mutatja be, amikor az orosz uralkodó újjáélesztette a gazdaságot, helyreállította a rendet az országban, és visszaállította nagyhatalmi státuszát. A valóság persze némileg más.
Putyin hatalmának első évtizede, amely egybeesett az olajárak emelkedésével, az orosz gazdaság fellendülését hozta. Bár Putyin 1999-es hatalomra kerülése után néhány éven belül felszámolta az orosz demokráciát, csak a második ciklusában kezdte meg Oroszország geopolitikai izmainak erősítését. Putyin 2012-ben kezdte meg harmadik elnöki ciklusát - 2008 és 2012 között miniszterelnök volt -, és megduplázta erőfeszítéseit, hogy ugyanazt a stratégiát folytassa: Oroszországot újra naggyá tegye.
Putyin elmúlt kilenc évének mérlege tele van megszegett ígéretekkel és költséges hibákkal. Gazdaságilag Oroszország továbbra is a szénhidrogéntől függ: az olaj és a gáz 2018-ban a gazdaság 39%-át tette ki. A Kreml ambiciózus terve a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésére és a gazdaság diverzifikálására egyelőre csak papíron létezik.
Eközben Putyin vasmarkú hatalma az orosz politikát egyszereplős előadássá változtatta. Ennek eredményeképpen Moszkva intézkedései inkább Putyin imázsának és hatalmának védelmére irányultak, mint Oroszország nemzeti érdekeinek előmozdítására és hosszú távú társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására.
Putyin revansista külpolitikájának - amely a Krím 2014-es elfoglalásában nyilvánult meg - legsúlyosabb következménye Oroszország nemzetközi elszigetelődése és a Nyugattal való konfrontáció kiéleződése. Putyin elégedett lehet taktikai eredményeivel, például a kelet-ukrajnai háborúval, Oroszország szíriai katonai beavatkozásával és a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozásával, amely Donald Trumpot segítette a Fehér Házba.
De Oroszország stratégiai költségei óriásiak. A Nyugat által a Krím elcsatolása után bevezetett szankciók súlyosan megviselik az orosz gazdaságot. A kelet-ukrajnai proxyháború elszívja Moszkva korlátozott erőforrásait. A diplomáciai elszigeteltség arra kényszerítette Putyint, hogy Kína karjaiba vesse magát, egy olyan taktikai szövetségre, amelyet ha lett volna választása, elkerülte volna. Putyin első évtizedes hatalma alatt határozottan hűvös álláspontot képviselt Kínával szemben.
Ha a KKP el akarja kerülni azokat a nehézségeket, amelyekbe Oroszország került, akkor a putyinizmusból értékes tanulságokat kell levonnia.
Az első tanulság, hogy nem szabad a geopolitikai szekeret a gazdasági ló elé helyezni. Putyin legnagyobb hibája az volt, hogy túlbecsülte saját erejét, és gazdasági gyengeségéből kiindulva szállt szembe a Nyugattal. Lehet, hogy Oroszország több ezer nukleáris robbanófejjel rendelkezik, de strukturális gazdasági gyengeségei, mint például a természeti erőforrásokra való túlzott támaszkodás, az amerikai gazdaság tizedénél kisebb gazdaság és a kereskedelmi csúcstechnológiai ágazat hiánya nem képesek fenntartani egy rendkívül ambiciózus külpolitikát.
Következésképpen a taktikai sikerek többnyire illuzórikus geopolitikai előnyökkel járnak. Például Putyin szíriai katonai beavatkozása papíron briliáns lépésnek tűnhet, de a hosszú távú előnyök Oroszország számára elhanyagolhatóak, mivel a Közel-Kelet távolról sem "közeli külföld" Moszkva számára.
Orosz haditechnikai eszközök mozognak az északkelet-szíriai Kiziltepe török határváros közelében 2019 novemberében: A katonai beavatkozás hosszú távú haszna csekély. © Reuters
A kínai vezetők azt is megtanulhatják Oroszországtól, hogy ne becsüljék alá a Nyugattal való konfrontáció költségeit. Az Egyesült Államok és szövetségesei széles eszköztárral rendelkeznek, például pénzügyi szankciókkal, technikai korlátozásokkal és Ukrajnának nyújtott segélyekkel, amelyek jelentősen megnövelték Oroszország kiadásait a Krím elfoglalása óta.
Kína számára az utolsó tanulság, amit figyelembe kell vennie, hogy mivel a középső korrekció szinte lehetetlen egy erős ember uralma alatt, a helyzet általában romlik a hatalom második évtizedében, mivel a legtöbb uralkodó vezető egy évtized után hajlamos kimerülni. Ha az első évtizedben nem hajtják végre az ígért reformokat, a legtöbb vezető a második évtizedben valószínűleg nem sokat fog elérni. Ugyanakkor a hibáikat inkább megduplázzák, mint kijavítják, nehogy aláássák a hitelességüket.
Tekintettel a Kína és Oroszország között jelenleg fennálló állítólagosan meleg kapcsolatokra, elképzelhetetlen, hogy a kínai vezetők Putyin Oroszországát hozzák fel példaként arra, hogyan nem szabad egy országot vezetni. De hatalmas hibát követnek el. Úgy tűnik, hogy ha ugyanazt az utat követjük, mint Putyin egy évtizeddel ezelőtt, akkor a holnapi Kína nagyon is hasonlíthat a mai Oroszországra.
Szerző: Minxin Pei
Minxin Pei a Claremont McKenna College kormányzati professzora és a German Marshall Fund vezető munkatársa az Egyesült Államokba
W
Wilson
Guest
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Joe Biden amerikai elnök találkozója, amelyre június 16-án Genfben kerül sor, három részből áll: egy szűkített és két bővített részből. A vezetők többek között Szíriáról és Ukrajnáról fognak tárgyalni.
Erről a RIA Novosztyi Telegram-csatorna számolt be Jurij Uzsakov elnöki tanácsadóra hivatkozva.
A csúcstalálkozó június 16-án 13:00 órakor (kijevi idő szerint 14:00 órakor - a szerk.) kezdődik. Majdnem minden szervezési paraméterről, a napirendről és a kérdések sorrendjéről megállapodtunk.
Ushakov szerint a tárgyalások három részből állnak majd: egy szűkített részből és két hosszabb részből, tea- és kávészünettel. A szűkített részen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Anthony Blinken amerikai külügyminiszter, valamint tolmácsok vesznek részt. A négyszemközti formátumot még nem tervezik, de minden az elnökök akaratán múlik majd.
Az orosz delegációban részt vesz Szergej Lavrov, Jurij Rjabkov, Anatolij Antonov, Oroszország amerikai nagykövete, Valerij Geraszimov vezérkari főnök és Dmitrij Peszkov, Putyin sajtótitkára. Ezenkívül meghívták Dmitrij Kozakot, az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjét és Alekszandr Lavrentyevet, az orosz elnök szíriai rendezéssel foglalkozó különmegbízottját, mivel Ukrajna és Szíria is napirenden van.
A delegációk nem jutottak megállapodásra a találkozót követő közös sajtótájékoztatóról. A dokumentumok kérdése is megoldatlan még, de ma estére tisztázódni fog.
Ushakov elmagyarázza, hogy a találkozót megelőzően nagyon komoly járványügyi intézkedéseket hoztak. A csúcstalálkozó után pedig Putyin a tervek szerint találkozik a svájci elnökkel.
Erről a RIA Novosztyi Telegram-csatorna számolt be Jurij Uzsakov elnöki tanácsadóra hivatkozva.
A csúcstalálkozó június 16-án 13:00 órakor (kijevi idő szerint 14:00 órakor - a szerk.) kezdődik. Majdnem minden szervezési paraméterről, a napirendről és a kérdések sorrendjéről megállapodtunk.
Ushakov szerint a tárgyalások három részből állnak majd: egy szűkített részből és két hosszabb részből, tea- és kávészünettel. A szűkített részen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Anthony Blinken amerikai külügyminiszter, valamint tolmácsok vesznek részt. A négyszemközti formátumot még nem tervezik, de minden az elnökök akaratán múlik majd.
Az orosz delegációban részt vesz Szergej Lavrov, Jurij Rjabkov, Anatolij Antonov, Oroszország amerikai nagykövete, Valerij Geraszimov vezérkari főnök és Dmitrij Peszkov, Putyin sajtótitkára. Ezenkívül meghívták Dmitrij Kozakot, az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjét és Alekszandr Lavrentyevet, az orosz elnök szíriai rendezéssel foglalkozó különmegbízottját, mivel Ukrajna és Szíria is napirenden van.
A delegációk nem jutottak megállapodásra a találkozót követő közös sajtótájékoztatóról. A dokumentumok kérdése is megoldatlan még, de ma estére tisztázódni fog.
Ushakov elmagyarázza, hogy a találkozót megelőzően nagyon komoly járványügyi intézkedéseket hoztak. A csúcstalálkozó után pedig Putyin a tervek szerint találkozik a svájci elnökkel.
W
Wilson
Guest
Az USA 10 milliárd dollárt költött a Hezbollah megbuktatására
Amikor David Hill, az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese a szenátus külügyi bizottsága előtt beszélt, Jane Shaheen szenátornak elmondta, hogy az Egyesült Államok már 10 milliárd dollárt költött a libanoni Hezbollah megdöntésére. Hill hozzátette, hogy ez a kiadás az Irán elleni "lehető legnagyobb" terv része, és célja a Hezbollah meggyengítése, Irán befolyásának csökkentése a térségben, valamint olyan feltételek megakadályozása, amelyeket mind Irán, mind a Hezbollah kihasználhat.
Mivel a Hezbollah különböző területeken erősödik, és számos harctéren, többek között Szíriában, Irakban és Jemenben is széleskörűen részt vesz, Hill leleplezése a Hezbollah elleni nagy amerikai kiadásokról világosan mutatja Amerika kudarcát ezen a területen. De ami ennél is fontosabb, hogy az Egyesült Államok és a gazdag Öböl menti arab államok most teljesen sorsára hagyták Libanont, ami tökéletes lehetőség a Hezbollah számára, hogy példátlan módon növelje hatalmát.
Izrael 1982-es libanoni inváziójával és a libanoni Hezbollah megalakulásával új korszak kezdődött. A libanoni iszlám ellenállás néven ismert Hezbollah megalakulása a libanoni síita lakosság többéves üldöztetésének eredménye volt. Évekig nem voltak emberi jogaik, és negyedosztályú állampolgárok voltak a keresztények, szunniták és drúzok után.
A 10 milliárd dollár elköltésével az USA végül egy erősebb Hezbollah-ot és egy erősebb iráni befolyást kapott Libanonban. A szankciók és a különböző műveletek az egyszerű libanoniakat sújtották, akik a bajokért semmiképpen sem Iránt és a Hezbollah-ot, hanem a helyi koalíciós kormányt, az Egyesült Államokat és Izraelt okolták.
Ez egy elrettentő történet arról, hogy 10 milliárd dollárt kidobnak, és a végén rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amikor elkezdték "gyengíteni a Hezbollahot". Maga az, hogy az USA képtelen elérni egy félállami szervezet valódi meggyengítését egy olyan országban, amely nem a legfontosabb, elég világosan mutatja az egyetlen szuperhatalom képességeinek erózióját.
Természetes, hogy a libanoni gazdaság USA és társai általi tönkretétele csak a Hezbollah szorosabb integrációjához vezet a libanoni államapparátusba, és biztosítja az új újoncok folyamatos beáramlását.
Amikor David Hill, az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese a szenátus külügyi bizottsága előtt beszélt, Jane Shaheen szenátornak elmondta, hogy az Egyesült Államok már 10 milliárd dollárt költött a libanoni Hezbollah megdöntésére. Hill hozzátette, hogy ez a kiadás az Irán elleni "lehető legnagyobb" terv része, és célja a Hezbollah meggyengítése, Irán befolyásának csökkentése a térségben, valamint olyan feltételek megakadályozása, amelyeket mind Irán, mind a Hezbollah kihasználhat.
Mivel a Hezbollah különböző területeken erősödik, és számos harctéren, többek között Szíriában, Irakban és Jemenben is széleskörűen részt vesz, Hill leleplezése a Hezbollah elleni nagy amerikai kiadásokról világosan mutatja Amerika kudarcát ezen a területen. De ami ennél is fontosabb, hogy az Egyesült Államok és a gazdag Öböl menti arab államok most teljesen sorsára hagyták Libanont, ami tökéletes lehetőség a Hezbollah számára, hogy példátlan módon növelje hatalmát.
Izrael 1982-es libanoni inváziójával és a libanoni Hezbollah megalakulásával új korszak kezdődött. A libanoni iszlám ellenállás néven ismert Hezbollah megalakulása a libanoni síita lakosság többéves üldöztetésének eredménye volt. Évekig nem voltak emberi jogaik, és negyedosztályú állampolgárok voltak a keresztények, szunniták és drúzok után.
A 10 milliárd dollár elköltésével az USA végül egy erősebb Hezbollah-ot és egy erősebb iráni befolyást kapott Libanonban. A szankciók és a különböző műveletek az egyszerű libanoniakat sújtották, akik a bajokért semmiképpen sem Iránt és a Hezbollah-ot, hanem a helyi koalíciós kormányt, az Egyesült Államokat és Izraelt okolták.
Ez egy elrettentő történet arról, hogy 10 milliárd dollárt kidobnak, és a végén rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amikor elkezdték "gyengíteni a Hezbollahot". Maga az, hogy az USA képtelen elérni egy félállami szervezet valódi meggyengítését egy olyan országban, amely nem a legfontosabb, elég világosan mutatja az egyetlen szuperhatalom képességeinek erózióját.
Természetes, hogy a libanoni gazdaság USA és társai általi tönkretétele csak a Hezbollah szorosabb integrációjához vezet a libanoni államapparátusba, és biztosítja az új újoncok folyamatos beáramlását.
Bukarest maradt. A lengyelek ki-, az ukránok átverve. Biden-Putyin valamit letisztázott. Erdogan egyelőre mindkettőnél ok.
Az ukránokat közvetett segítséggel nem tudják olyan szintre felfegyverezni, hogy ellenfelei legyenek Oo.nak. Közvetlenül, érthető okokból meg nem akarnak beszállni, mert beragadnak. Én éppen hogy @MangaMonguz elképzelését látom, illetve a sajátomat megvalósulni. Törökök Közel-kelet meghatározó állama lesz, Iránnal együtt, Oo. a kettő egyensúlyára törekszik, Ukrajna pedig szétesik, Oo./Askenázia/Lo./Mo.vs.Ro. részekre.
Varsóban van egy nagyon erős szerepkör, a fehérorosz zavargások pátyolgatása. Ezen kívül integratív szerepet tölt be a balti három ország védelmi politikájában. A lengyel szerep nem tud eltűnni ezen projektek ejtése vagy teljes átstrukturál nélkül. Márpedig Miszkben még nem voltak az USA-nak komolyabb veszteségei. Őfeléségének nincsenek örök ellenségei. És Őfelségének nincsenek örök barátai. Őfelségének állandóan csak érdekei vannak!
Másfelől óriási pénzeket költött a legpéldásabb V4 vezérhajó, jelenleg csak épp beérnek ezek. Most kezdik el gyártani a vasakat. Hogyan áll a belorusz haderő reform? Tudják ellensúlyozni? Amíg meg sem kísérelik, addig hasznos ágyútöltelék lesz Lengyelország.
Ilyen előnyökről egyik napról a másikra nem szoktak lemondani... csak azért, mert szépen mosolygott Putyin Bidenre. Egy ilyen találkozón mindig ki szoktak adni gyönyörű nyilatkozatokat. Másnap elkezdődnek a hétköznapok. Lukasenka /vagy más néven Lukasenko/ mögött ott áll a Vörös Hadsereg. Néhány helyen már kifejtettem a véleményemet, hogy ez a globális térben is meghatározó erő egyre több helyen van lekötve komoly emberforrással. Én Minszk helyében átgondolnám, hogyan tudom egyedül ellensúlyozni legalább a lengyel fenyegetés egy részét, hogy jómagam is minél inkább mentesítsem a jelenlegi barátomat.
Az ukrán nép attól a pillanattól kezdve át lett baszva, hogy elkezdték a színes forradalmukat. Megnyugtat, hogy az ő pozíciójukban ezek szerint te sem látsz változást. Vagy mégis minek kellett volna másként történnie? Úgy érted, tényleg át lettek baszva? Felveszik őket a NATO-ba meg EU-ba, még mi is visszaléptünk a vétónktól,... pedig erre tényleg nem számított senki! (Az elkövetkezendő 10 évben egészen biztosan nem. Az egész Kamm hibája, mert nem akar a tengerentúliként meghalni egy "azt sem tudom amerikaiként hol van" porfészekért. Meg a németek hibája, mert hogy ők nem fognak pénzt bele pakolni abba, hogy Ukrajnát felvegyék az EU-ba és Berlin rángassa ki az államcsődből, az is igaz!
Előbb mind a kettő bedönti a nagyobbik keleti szomszédunkat, utána majd egy IMF segítség végigfutása legvégén lesz az a pillanat, hogy akarjuk-e az olcsó, szőke nők hazáját.)
A lengyelek saját elképzeléseik és korábbi rossz tapasztalataik kiértékelése után az angolszászok, az Usa után kötötte a szekerét. Ez sokáig jónak is tűnt, sőt lengyel-román viszonylatban az oroszok ellen, még jó ötletnek tünt. A balti államok SZUverenitását nem Lo. garantálja, hanem a NATO. Nagy különbség.
A belorusz haderő az oroszoktól függ, amolyan sziámi ikrek. Lukasenko nem tud kilépni az orosz árnyékból.
Ukrajna átmenetileg, vagy végleg súlytalanná vált Grúziaval egyetemben az Usa számára. A Kaukázus török/iráni befolyási övezet lesz. Az az amcsik Kínára koncentrálnak már. Nincs erőforrásuk Oo. ellen és Kína ellen egyszerre fellépni.
Egyelőre a németeket próbálják semlegesíteni, nehogy összeálljanak az oroszokkal.
- Status