W
Wilson
Guest
2.
Ahogyan különösen Sevardnadze mondta, Berezovszkijnak egyáltalán nem állt érdekében az orosz befolyás kiterjesztése a posztszovjet térségben, és például a posztszovjet vámunióra vonatkozó születőben lévő terveket "ostobaságnak" tartotta.
Berezovszkijnak az orosz külpolitika nyugatbarát forradalmára vonatkozó tervei megvalósításához meg kellett találnia a módját, hogy szembeszálljon az akkori külügyminiszterrel, Jevgenyij Primakovval. Primakov a KGB egykori vezetője volt, és rendkívül szkeptikus volt a Nyugat Oroszországgal kapcsolatos szándékait illetően. Sevardnadze szerint Berezovszkij a következő módon akarta aláásni Primakov pozícióját: "valami olyasmit akart létrehozni, mint egy államtitkári pozíció az orosz Biztonsági Tanácsban. A Biztonsági Tanács hatáskörét az alkotmány nem határozta meg, és a kritikusok attól tartottak, hogy a Biztonsági Tanácsot arra lehet felhasználni, hogy párhuzamos kormányt hozzon létre a parlamenti ellenőrzésen kívül. Berezovszkij ugyanakkor igyekezett Primakovot háttérbe szorítani. "Berezovszkij úgy érezte, hogy az orosz politikának drámaian meg kell változnia, és megértette, hogy ez lehetetlen személyi változások nélkül" - mondta Sevardnadze.
Az amerikai diplomaták jól ismerték a nyugati és az orosz médiában megjelent negatív híreket, amelyek szerint Berezovszkij, vagy ahogyan gyakran nevezték, a "Kreml keresztapja", részt vett olyan korrupciós ügyletekben, mint például az állami tulajdonú Aeroflot nemzeti légitársaság pénzeszközeinek elvonása, és a "cimborák" privatizációjából származó haszon. Soha nem írtak alá olyan dokumentumot, amelyben kötelezettséget vállaltak volna arra, hogy támogatják [Berezovszkijt], ahogyan azt Sevardnadze akarta. Ahogy Pavel Guszev, a Moszkovszkij Komszomolec című vezető orosz lap kiadója és szerkesztője amerikai diplomatáknak nyilatkozta: "Berezovszkij, a Biztonsági Tanács elnökhelyettese veszélyes figura. Ő egy igazi maffiózó, és kinevezése azt bizonyítja, hogy a nagy bűnözői csoportok elérték a kormányzat legmagasabb szintjeit."
A titkosítás alól feloldott dokumentumokban az egyetlen szabálysértés, amelyről szó esik, Berezovszkij beismerése, hogy az orosz állampolgárság mellett izraeli állampolgársággal is rendelkezik, ami a Biztonsági Tanács helyettes vezetője számára illegális és különösen visszataszító. "1993-ban kaptam, és teljesen megfeledkeztem róla" - magyarázta meglehetősen hiteltelenül amerikai diplomatáknak. Azt is elmondta, hogy nemrégiben visszavonta izraeli állampolgárságát. "A rendőrfőnök jelenlétében folytatott telefonbeszélgetésből ítélve arra törekedett, hogy a törlést megelőzze a Biztonsági Tanácsba való kinevezése" - jegyzi meg szárazon a küldemény.
Az oligarchák akkor kerültek hatalomra, amikor a NATO megkezdte ellentmondásos kelet felé irányuló nyomulását. Az amerikai diplomaták szerint a lépéssel szemben erőteljes elutasítással szembesültek. "A NATO-bővítés nemkívánatos voltáról és a "különleges megállapodások" szükségességéről szóló állítások mindenütt és minden találkozón folyamatosan elhangzottak" - írták amerikai diplomaták 1997-ben.
Miközben az Egyesült Államok igyekezett eloszlatni Oroszország gyanúját, az oligarchák - tekintettel az orosz televíziós monopóliumukra és arra, hogy legitimitásuk nemzetközi elismerésére vágynak - felajánlották a kézenfekvő megoldást: egy televíziós csatornát. Így az oligarchák azonnal a NATO-bővítés lelkes támogatóinak mutatkoztak. Berezovszkij még Oroszország nyilvánvaló ajánlatát is támogatta, hogy csatlakozzon a katonai szövetséghez. "Hiba volt Oroszország részéről, hogy nem élt azonnal a NATO ajánlatával, hogy a szövetség tagjává váljon" - mondta Berezovszkij később amerikai diplomatáknak egy 1999. februári találkozón. Berezovszkij azt is elmondta, hogy Oroszországban az értelmiség körében jelentős támogatottsága van az Egyesült Államoknak, "mint a demokratikus eszmék hordozójának és mint globális tervekkel rendelkező erős országnak".
Igor Malascsenko, Gusinszkij jobbkeze és Gusinszkij zászlóshajójának, az NTV csatornának az elnöke még lelkesebb volt a NATO bővítéséért, mint maguk az amerikai diplomaták. Miközben hajlandóak voltak együttműködni Oroszországgal, hogy legyőzzék a "keleti terjeszkedés" politikájával kapcsolatos aggályait, Malasenko egy 1997-es találkozón azt tanácsolta az amerikai diplomatáknak, hogy egyszerűen "csendben tegyék".
Malascsenko Oroszország helyzetét a Nyugattal szemben az 1990-es években Németország vagy Japán helyzetéhez hasonlította a második világháborús kapituláció után, de - mint mondta - az ország vezetése ezt nem ismerte fel. "Oroszország elvesztette a hidegháborút, de ezt soha nem fogják hallani, hogy bármelyik vezetőnk elismeri" - idézték Malasenkót amerikai diplomaták.
"Malashenko felhívása az Egyesült Államokhoz - csak folytassák a NATO bővítését, de csendben" - hasznos figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi politikailag feszült légkörben "ügyes kezekre" van szükség" - hangzott el az Egyesült Államokban a találkozót követően
Ahogyan különösen Sevardnadze mondta, Berezovszkijnak egyáltalán nem állt érdekében az orosz befolyás kiterjesztése a posztszovjet térségben, és például a posztszovjet vámunióra vonatkozó születőben lévő terveket "ostobaságnak" tartotta.
Berezovszkijnak az orosz külpolitika nyugatbarát forradalmára vonatkozó tervei megvalósításához meg kellett találnia a módját, hogy szembeszálljon az akkori külügyminiszterrel, Jevgenyij Primakovval. Primakov a KGB egykori vezetője volt, és rendkívül szkeptikus volt a Nyugat Oroszországgal kapcsolatos szándékait illetően. Sevardnadze szerint Berezovszkij a következő módon akarta aláásni Primakov pozícióját: "valami olyasmit akart létrehozni, mint egy államtitkári pozíció az orosz Biztonsági Tanácsban. A Biztonsági Tanács hatáskörét az alkotmány nem határozta meg, és a kritikusok attól tartottak, hogy a Biztonsági Tanácsot arra lehet felhasználni, hogy párhuzamos kormányt hozzon létre a parlamenti ellenőrzésen kívül. Berezovszkij ugyanakkor igyekezett Primakovot háttérbe szorítani. "Berezovszkij úgy érezte, hogy az orosz politikának drámaian meg kell változnia, és megértette, hogy ez lehetetlen személyi változások nélkül" - mondta Sevardnadze.
Az amerikai diplomaták jól ismerték a nyugati és az orosz médiában megjelent negatív híreket, amelyek szerint Berezovszkij, vagy ahogyan gyakran nevezték, a "Kreml keresztapja", részt vett olyan korrupciós ügyletekben, mint például az állami tulajdonú Aeroflot nemzeti légitársaság pénzeszközeinek elvonása, és a "cimborák" privatizációjából származó haszon. Soha nem írtak alá olyan dokumentumot, amelyben kötelezettséget vállaltak volna arra, hogy támogatják [Berezovszkijt], ahogyan azt Sevardnadze akarta. Ahogy Pavel Guszev, a Moszkovszkij Komszomolec című vezető orosz lap kiadója és szerkesztője amerikai diplomatáknak nyilatkozta: "Berezovszkij, a Biztonsági Tanács elnökhelyettese veszélyes figura. Ő egy igazi maffiózó, és kinevezése azt bizonyítja, hogy a nagy bűnözői csoportok elérték a kormányzat legmagasabb szintjeit."
A titkosítás alól feloldott dokumentumokban az egyetlen szabálysértés, amelyről szó esik, Berezovszkij beismerése, hogy az orosz állampolgárság mellett izraeli állampolgársággal is rendelkezik, ami a Biztonsági Tanács helyettes vezetője számára illegális és különösen visszataszító. "1993-ban kaptam, és teljesen megfeledkeztem róla" - magyarázta meglehetősen hiteltelenül amerikai diplomatáknak. Azt is elmondta, hogy nemrégiben visszavonta izraeli állampolgárságát. "A rendőrfőnök jelenlétében folytatott telefonbeszélgetésből ítélve arra törekedett, hogy a törlést megelőzze a Biztonsági Tanácsba való kinevezése" - jegyzi meg szárazon a küldemény.
Az oligarchák akkor kerültek hatalomra, amikor a NATO megkezdte ellentmondásos kelet felé irányuló nyomulását. Az amerikai diplomaták szerint a lépéssel szemben erőteljes elutasítással szembesültek. "A NATO-bővítés nemkívánatos voltáról és a "különleges megállapodások" szükségességéről szóló állítások mindenütt és minden találkozón folyamatosan elhangzottak" - írták amerikai diplomaták 1997-ben.
Miközben az Egyesült Államok igyekezett eloszlatni Oroszország gyanúját, az oligarchák - tekintettel az orosz televíziós monopóliumukra és arra, hogy legitimitásuk nemzetközi elismerésére vágynak - felajánlották a kézenfekvő megoldást: egy televíziós csatornát. Így az oligarchák azonnal a NATO-bővítés lelkes támogatóinak mutatkoztak. Berezovszkij még Oroszország nyilvánvaló ajánlatát is támogatta, hogy csatlakozzon a katonai szövetséghez. "Hiba volt Oroszország részéről, hogy nem élt azonnal a NATO ajánlatával, hogy a szövetség tagjává váljon" - mondta Berezovszkij később amerikai diplomatáknak egy 1999. februári találkozón. Berezovszkij azt is elmondta, hogy Oroszországban az értelmiség körében jelentős támogatottsága van az Egyesült Államoknak, "mint a demokratikus eszmék hordozójának és mint globális tervekkel rendelkező erős országnak".
Igor Malascsenko, Gusinszkij jobbkeze és Gusinszkij zászlóshajójának, az NTV csatornának az elnöke még lelkesebb volt a NATO bővítéséért, mint maguk az amerikai diplomaták. Miközben hajlandóak voltak együttműködni Oroszországgal, hogy legyőzzék a "keleti terjeszkedés" politikájával kapcsolatos aggályait, Malasenko egy 1997-es találkozón azt tanácsolta az amerikai diplomatáknak, hogy egyszerűen "csendben tegyék".
Malascsenko Oroszország helyzetét a Nyugattal szemben az 1990-es években Németország vagy Japán helyzetéhez hasonlította a második világháborús kapituláció után, de - mint mondta - az ország vezetése ezt nem ismerte fel. "Oroszország elvesztette a hidegháborút, de ezt soha nem fogják hallani, hogy bármelyik vezetőnk elismeri" - idézték Malasenkót amerikai diplomaták.
"Malashenko felhívása az Egyesült Államokhoz - csak folytassák a NATO bővítését, de csendben" - hasznos figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi politikailag feszült légkörben "ügyes kezekre" van szükség" - hangzott el az Egyesült Államokban a találkozót követően



