Semmit nem értettél meg abból, amit írtam, ezért nyugodtan maradjál meg a kis világodban.
Szép napot.
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Szép napot.
Nagyon jó a srác, bekövettem.Na ezt már rég be akartam tenni, de nem tudtam eldönteni, hogy ide, vagy inkább a humor-topikba, aztán meg el is felejtettem.
A kárpátaljai Nagy Cickányvadász történetei az ukrán hadseregről
Hatalmas aranyköpések. Sajnos minimum a fele tuti igaz. Sztem azóta romlott az ukrán hadsereg morálja, bár nemtom a cigánytáborhoz képest, mi van lejjebb!Köszi a videót!
W
Wilson
Guest
A "hét bankár" támogatta a NATO bővítését ..
Tizenöt évvel azután, hogy az akkor még ismeretlen Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke lett, az elemzők még mindig nem tudják, hogyan került a hivatalába. A bne IntelliNews által nemrégiben nyilvánosságra hozott, Bill Clinton elnök adminisztrációjából származó, titkosítás alól feloldott dokumentumok azt mutatják, hogy Putyin jelölése kompromisszum volt az amerikaibarát oligarchák és a konzervatív "államvédők" közötti elkeseredett oroszországi hatalmi harcban. A tét nemcsak az oroszországi hatalom volt, hanem Oroszország és a Nyugat kapcsolatának legfontosabb kérdése is.
Az orosz "oligarcha" Jelcin 1996-os újraválasztása során került hatalomra, amikor kihasználta, hogy a választások finanszírozását hét vezető orosz bankárra támaszkodva "lefölözte" az erőforrásokban gazdag ország nyersanyag-kitermelő iparának vagyonát. A Clinton-kormányzat dokumentumai szerint, amelyeket a kötelező titkosítás feloldása keretében hoztak nyilvánosságra, az Oroszország által akkoriban létrehozott oligarchikus rendszer egyik fő ideológusa Vlagyimir Gusinszkij orosz-izraeli bankár és médiamágnás, a Most Bank és az NTV televíziós csatorna tulajdonosa volt.
Gusinsky 1996 novemberében egy fontos üzenettel érkezett az amerikai nagykövetség tisztviselőivel tartott vacsoramegbeszélésre: az oligarchák továbbra is maradnak, de az USA-nak nem kell félnie tőlük. Az oligarchia a megfelelő kormányzati rendszer Oroszország számára, és az országot Amerika-barát irányba fogja terelni. "Oroszország - magyarázta Gusinsky - nem demokratikus vagy európai ország, hanem ázsiai ország" - mondta a követségi feljegyzések szerint, Gusinsky nevét kitörölve, de utalva rá. "Az országot egy oligarchia irányítja, amelynek a hozzá hasonló üzletemberek szerves részét képezik, és ez még egy ideig így is marad" - mondta Gusinsky amerikai diplomatáknak. "Nyugati barátaink" helyesen kritizálták az oligarchákat a múltban, de most ők [az oligarchák] "felelősséget vállaltak Oroszország nemzeti érdekeiért" - mondta.
Gusinszkij "nem tagadta, hogy sok orosz üzletember, köztük ő maga is, kétes tevékenységet folytatott, különösen amikor vállalkozásba kezdett és tőkét halmozott fel" - mondta diplomatáknak. "Mindazonáltal mostanra számos jelentős üzletember - például Berezovszkij hét bankárja [maga Borisz Berezovszkij, Vlagyimir Gusinszkij, Mihail Fridman, Vlagyimir Vinogradov, Alekszandr Szmolenszkij, Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potanin] - olyan erős és befolyásos lett, hogy már nincs szükségük ilyen tevékenységekre, és nem is folytatnak többé ilyeneket" - áll a dokumentumban. Gusinszkij azt állította, hogy az oligarchák szervezett bűnözéssel való kapcsolatáról szóló állításokat az orosz különleges szolgálatok terjesztették a tőke kimentése megakadályozása érdekében.
Az 1990-es évek oligarchái közül senki sem volt hatalmasabb, mint Borisz Berezovszkij, Berezovszkij magas politikai tisztséget töltött be, amely lehetővé tette számára, hogy izraeli állampolgárként közvetlenül meghatározza Oroszország bel- és kül és biztonsági politikáját. Berezovszkij elismerte, hogy hatalma az ORT televíziós csatorna feletti ellenőrzésén alapul. A titkosítás alól feloldott dokumentumok szerint Berezovszkij 2000-ben amerikai diplomatáknak azt mondta, hogy "a televíziós befolyás 90 százaléka a három vezető csatornában összpontosul: az ORT-ben, az RTR-ben és az NTV-ben", hozzátéve, hogy az ő saját ORT-je messze a legerősebb csatorna. Az ORT-vel, mint hatalmának középpontjával Berezovszkij politikai ambícióit tekintve elkülönült a többi oligarchától. Nemcsak a kulcsfontosságú belpolitikai kérdésekben - beleértve az ország területi integritását -, hanem közvetlenül az orosz külpolitikában is befolyást akart és szerzett is . Hatalma csúcsán Berezovszkij a hatalmas hatalommal rendelkező orosz Biztonsági Tanács helyettes vezetője volt.
Ugyanakkor, amint az a dokumentumokból kiderül, Ivan Rybkin, a Biztonsági Tanács vezetője csupán a bábja volt. Egy 1996-ban az amerikai diplomatáknak benyújtott jelentés szerint Eduard Sevardnadze, Grúzia akkori elnöke és volt szovjet külügyminiszter aktívan kereste az Egyesült Államok támogatását egy "radikálisan nyugatbarát politikához", amit ígért nekik. Sevardnadzét Grúziában Berezovszkij közeli üzlettársa és barátja, Badri Patarkatsishvili támogatta, és úgy tűnik, hogy 1996-ban Berezovszkij embereként működött közre abban, hogy Berezovszkijt közelebb hozza az Egyesült Államokhoz. Az Egyesült Államok tbiliszi nagykövetével 1996 novemberében tartott találkozón Sevardnadze azt mondta az amerikai diplomatáknak, hogy Berezovszkij "rendkívüli ember", aki "radikálisan más külpolitikát szeretne, [szeretné] Oroszországot közvetlenül a Nyugat oldalára állítani". "Megérdemli az USA támogatását" - tanácsolta Sevardnadze, de "a támogatást a megfelelő adagokban kell adni". Idővel "szükséges és hasznos emberré fog válni" - mondta Sevardnadze.
Tizenöt évvel azután, hogy az akkor még ismeretlen Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke lett, az elemzők még mindig nem tudják, hogyan került a hivatalába. A bne IntelliNews által nemrégiben nyilvánosságra hozott, Bill Clinton elnök adminisztrációjából származó, titkosítás alól feloldott dokumentumok azt mutatják, hogy Putyin jelölése kompromisszum volt az amerikaibarát oligarchák és a konzervatív "államvédők" közötti elkeseredett oroszországi hatalmi harcban. A tét nemcsak az oroszországi hatalom volt, hanem Oroszország és a Nyugat kapcsolatának legfontosabb kérdése is.
Az orosz "oligarcha" Jelcin 1996-os újraválasztása során került hatalomra, amikor kihasználta, hogy a választások finanszírozását hét vezető orosz bankárra támaszkodva "lefölözte" az erőforrásokban gazdag ország nyersanyag-kitermelő iparának vagyonát. A Clinton-kormányzat dokumentumai szerint, amelyeket a kötelező titkosítás feloldása keretében hoztak nyilvánosságra, az Oroszország által akkoriban létrehozott oligarchikus rendszer egyik fő ideológusa Vlagyimir Gusinszkij orosz-izraeli bankár és médiamágnás, a Most Bank és az NTV televíziós csatorna tulajdonosa volt.
Gusinsky 1996 novemberében egy fontos üzenettel érkezett az amerikai nagykövetség tisztviselőivel tartott vacsoramegbeszélésre: az oligarchák továbbra is maradnak, de az USA-nak nem kell félnie tőlük. Az oligarchia a megfelelő kormányzati rendszer Oroszország számára, és az országot Amerika-barát irányba fogja terelni. "Oroszország - magyarázta Gusinsky - nem demokratikus vagy európai ország, hanem ázsiai ország" - mondta a követségi feljegyzések szerint, Gusinsky nevét kitörölve, de utalva rá. "Az országot egy oligarchia irányítja, amelynek a hozzá hasonló üzletemberek szerves részét képezik, és ez még egy ideig így is marad" - mondta Gusinsky amerikai diplomatáknak. "Nyugati barátaink" helyesen kritizálták az oligarchákat a múltban, de most ők [az oligarchák] "felelősséget vállaltak Oroszország nemzeti érdekeiért" - mondta.
Gusinszkij "nem tagadta, hogy sok orosz üzletember, köztük ő maga is, kétes tevékenységet folytatott, különösen amikor vállalkozásba kezdett és tőkét halmozott fel" - mondta diplomatáknak. "Mindazonáltal mostanra számos jelentős üzletember - például Berezovszkij hét bankárja [maga Borisz Berezovszkij, Vlagyimir Gusinszkij, Mihail Fridman, Vlagyimir Vinogradov, Alekszandr Szmolenszkij, Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potanin] - olyan erős és befolyásos lett, hogy már nincs szükségük ilyen tevékenységekre, és nem is folytatnak többé ilyeneket" - áll a dokumentumban. Gusinszkij azt állította, hogy az oligarchák szervezett bűnözéssel való kapcsolatáról szóló állításokat az orosz különleges szolgálatok terjesztették a tőke kimentése megakadályozása érdekében.
Az 1990-es évek oligarchái közül senki sem volt hatalmasabb, mint Borisz Berezovszkij, Berezovszkij magas politikai tisztséget töltött be, amely lehetővé tette számára, hogy izraeli állampolgárként közvetlenül meghatározza Oroszország bel- és kül és biztonsági politikáját. Berezovszkij elismerte, hogy hatalma az ORT televíziós csatorna feletti ellenőrzésén alapul. A titkosítás alól feloldott dokumentumok szerint Berezovszkij 2000-ben amerikai diplomatáknak azt mondta, hogy "a televíziós befolyás 90 százaléka a három vezető csatornában összpontosul: az ORT-ben, az RTR-ben és az NTV-ben", hozzátéve, hogy az ő saját ORT-je messze a legerősebb csatorna. Az ORT-vel, mint hatalmának középpontjával Berezovszkij politikai ambícióit tekintve elkülönült a többi oligarchától. Nemcsak a kulcsfontosságú belpolitikai kérdésekben - beleértve az ország területi integritását -, hanem közvetlenül az orosz külpolitikában is befolyást akart és szerzett is . Hatalma csúcsán Berezovszkij a hatalmas hatalommal rendelkező orosz Biztonsági Tanács helyettes vezetője volt.
Ugyanakkor, amint az a dokumentumokból kiderül, Ivan Rybkin, a Biztonsági Tanács vezetője csupán a bábja volt. Egy 1996-ban az amerikai diplomatáknak benyújtott jelentés szerint Eduard Sevardnadze, Grúzia akkori elnöke és volt szovjet külügyminiszter aktívan kereste az Egyesült Államok támogatását egy "radikálisan nyugatbarát politikához", amit ígért nekik. Sevardnadzét Grúziában Berezovszkij közeli üzlettársa és barátja, Badri Patarkatsishvili támogatta, és úgy tűnik, hogy 1996-ban Berezovszkij embereként működött közre abban, hogy Berezovszkijt közelebb hozza az Egyesült Államokhoz. Az Egyesült Államok tbiliszi nagykövetével 1996 novemberében tartott találkozón Sevardnadze azt mondta az amerikai diplomatáknak, hogy Berezovszkij "rendkívüli ember", aki "radikálisan más külpolitikát szeretne, [szeretné] Oroszországot közvetlenül a Nyugat oldalára állítani". "Megérdemli az USA támogatását" - tanácsolta Sevardnadze, de "a támogatást a megfelelő adagokban kell adni". Idővel "szükséges és hasznos emberré fog válni" - mondta Sevardnadze.
W
Wilson
Guest
2.
Ahogyan különösen Sevardnadze mondta, Berezovszkijnak egyáltalán nem állt érdekében az orosz befolyás kiterjesztése a posztszovjet térségben, és például a posztszovjet vámunióra vonatkozó születőben lévő terveket "ostobaságnak" tartotta.
Berezovszkijnak az orosz külpolitika nyugatbarát forradalmára vonatkozó tervei megvalósításához meg kellett találnia a módját, hogy szembeszálljon az akkori külügyminiszterrel, Jevgenyij Primakovval. Primakov a KGB egykori vezetője volt, és rendkívül szkeptikus volt a Nyugat Oroszországgal kapcsolatos szándékait illetően. Sevardnadze szerint Berezovszkij a következő módon akarta aláásni Primakov pozícióját: "valami olyasmit akart létrehozni, mint egy államtitkári pozíció az orosz Biztonsági Tanácsban. A Biztonsági Tanács hatáskörét az alkotmány nem határozta meg, és a kritikusok attól tartottak, hogy a Biztonsági Tanácsot arra lehet felhasználni, hogy párhuzamos kormányt hozzon létre a parlamenti ellenőrzésen kívül. Berezovszkij ugyanakkor igyekezett Primakovot háttérbe szorítani. "Berezovszkij úgy érezte, hogy az orosz politikának drámaian meg kell változnia, és megértette, hogy ez lehetetlen személyi változások nélkül" - mondta Sevardnadze.
Az amerikai diplomaták jól ismerték a nyugati és az orosz médiában megjelent negatív híreket, amelyek szerint Berezovszkij, vagy ahogyan gyakran nevezték, a "Kreml keresztapja", részt vett olyan korrupciós ügyletekben, mint például az állami tulajdonú Aeroflot nemzeti légitársaság pénzeszközeinek elvonása, és a "cimborák" privatizációjából származó haszon. Soha nem írtak alá olyan dokumentumot, amelyben kötelezettséget vállaltak volna arra, hogy támogatják [Berezovszkijt], ahogyan azt Sevardnadze akarta. Ahogy Pavel Guszev, a Moszkovszkij Komszomolec című vezető orosz lap kiadója és szerkesztője amerikai diplomatáknak nyilatkozta: "Berezovszkij, a Biztonsági Tanács elnökhelyettese veszélyes figura. Ő egy igazi maffiózó, és kinevezése azt bizonyítja, hogy a nagy bűnözői csoportok elérték a kormányzat legmagasabb szintjeit."
A titkosítás alól feloldott dokumentumokban az egyetlen szabálysértés, amelyről szó esik, Berezovszkij beismerése, hogy az orosz állampolgárság mellett izraeli állampolgársággal is rendelkezik, ami a Biztonsági Tanács helyettes vezetője számára illegális és különösen visszataszító. "1993-ban kaptam, és teljesen megfeledkeztem róla" - magyarázta meglehetősen hiteltelenül amerikai diplomatáknak. Azt is elmondta, hogy nemrégiben visszavonta izraeli állampolgárságát. "A rendőrfőnök jelenlétében folytatott telefonbeszélgetésből ítélve arra törekedett, hogy a törlést megelőzze a Biztonsági Tanácsba való kinevezése" - jegyzi meg szárazon a küldemény.
Az oligarchák akkor kerültek hatalomra, amikor a NATO megkezdte ellentmondásos kelet felé irányuló nyomulását. Az amerikai diplomaták szerint a lépéssel szemben erőteljes elutasítással szembesültek. "A NATO-bővítés nemkívánatos voltáról és a "különleges megállapodások" szükségességéről szóló állítások mindenütt és minden találkozón folyamatosan elhangzottak" - írták amerikai diplomaták 1997-ben.
Miközben az Egyesült Államok igyekezett eloszlatni Oroszország gyanúját, az oligarchák - tekintettel az orosz televíziós monopóliumukra és arra, hogy legitimitásuk nemzetközi elismerésére vágynak - felajánlották a kézenfekvő megoldást: egy televíziós csatornát. Így az oligarchák azonnal a NATO-bővítés lelkes támogatóinak mutatkoztak. Berezovszkij még Oroszország nyilvánvaló ajánlatát is támogatta, hogy csatlakozzon a katonai szövetséghez. "Hiba volt Oroszország részéről, hogy nem élt azonnal a NATO ajánlatával, hogy a szövetség tagjává váljon" - mondta Berezovszkij később amerikai diplomatáknak egy 1999. februári találkozón. Berezovszkij azt is elmondta, hogy Oroszországban az értelmiség körében jelentős támogatottsága van az Egyesült Államoknak, "mint a demokratikus eszmék hordozójának és mint globális tervekkel rendelkező erős országnak".
Igor Malascsenko, Gusinszkij jobbkeze és Gusinszkij zászlóshajójának, az NTV csatornának az elnöke még lelkesebb volt a NATO bővítéséért, mint maguk az amerikai diplomaták. Miközben hajlandóak voltak együttműködni Oroszországgal, hogy legyőzzék a "keleti terjeszkedés" politikájával kapcsolatos aggályait, Malasenko egy 1997-es találkozón azt tanácsolta az amerikai diplomatáknak, hogy egyszerűen "csendben tegyék".
Malascsenko Oroszország helyzetét a Nyugattal szemben az 1990-es években Németország vagy Japán helyzetéhez hasonlította a második világháborús kapituláció után, de - mint mondta - az ország vezetése ezt nem ismerte fel. "Oroszország elvesztette a hidegháborút, de ezt soha nem fogják hallani, hogy bármelyik vezetőnk elismeri" - idézték Malasenkót amerikai diplomaták.
"Malashenko felhívása az Egyesült Államokhoz - csak folytassák a NATO bővítését, de csendben" - hasznos figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi politikailag feszült légkörben "ügyes kezekre" van szükség" - hangzott el az Egyesült Államokban a találkozót követően
Ahogyan különösen Sevardnadze mondta, Berezovszkijnak egyáltalán nem állt érdekében az orosz befolyás kiterjesztése a posztszovjet térségben, és például a posztszovjet vámunióra vonatkozó születőben lévő terveket "ostobaságnak" tartotta.
Berezovszkijnak az orosz külpolitika nyugatbarát forradalmára vonatkozó tervei megvalósításához meg kellett találnia a módját, hogy szembeszálljon az akkori külügyminiszterrel, Jevgenyij Primakovval. Primakov a KGB egykori vezetője volt, és rendkívül szkeptikus volt a Nyugat Oroszországgal kapcsolatos szándékait illetően. Sevardnadze szerint Berezovszkij a következő módon akarta aláásni Primakov pozícióját: "valami olyasmit akart létrehozni, mint egy államtitkári pozíció az orosz Biztonsági Tanácsban. A Biztonsági Tanács hatáskörét az alkotmány nem határozta meg, és a kritikusok attól tartottak, hogy a Biztonsági Tanácsot arra lehet felhasználni, hogy párhuzamos kormányt hozzon létre a parlamenti ellenőrzésen kívül. Berezovszkij ugyanakkor igyekezett Primakovot háttérbe szorítani. "Berezovszkij úgy érezte, hogy az orosz politikának drámaian meg kell változnia, és megértette, hogy ez lehetetlen személyi változások nélkül" - mondta Sevardnadze.
Az amerikai diplomaták jól ismerték a nyugati és az orosz médiában megjelent negatív híreket, amelyek szerint Berezovszkij, vagy ahogyan gyakran nevezték, a "Kreml keresztapja", részt vett olyan korrupciós ügyletekben, mint például az állami tulajdonú Aeroflot nemzeti légitársaság pénzeszközeinek elvonása, és a "cimborák" privatizációjából származó haszon. Soha nem írtak alá olyan dokumentumot, amelyben kötelezettséget vállaltak volna arra, hogy támogatják [Berezovszkijt], ahogyan azt Sevardnadze akarta. Ahogy Pavel Guszev, a Moszkovszkij Komszomolec című vezető orosz lap kiadója és szerkesztője amerikai diplomatáknak nyilatkozta: "Berezovszkij, a Biztonsági Tanács elnökhelyettese veszélyes figura. Ő egy igazi maffiózó, és kinevezése azt bizonyítja, hogy a nagy bűnözői csoportok elérték a kormányzat legmagasabb szintjeit."
A titkosítás alól feloldott dokumentumokban az egyetlen szabálysértés, amelyről szó esik, Berezovszkij beismerése, hogy az orosz állampolgárság mellett izraeli állampolgársággal is rendelkezik, ami a Biztonsági Tanács helyettes vezetője számára illegális és különösen visszataszító. "1993-ban kaptam, és teljesen megfeledkeztem róla" - magyarázta meglehetősen hiteltelenül amerikai diplomatáknak. Azt is elmondta, hogy nemrégiben visszavonta izraeli állampolgárságát. "A rendőrfőnök jelenlétében folytatott telefonbeszélgetésből ítélve arra törekedett, hogy a törlést megelőzze a Biztonsági Tanácsba való kinevezése" - jegyzi meg szárazon a küldemény.
Az oligarchák akkor kerültek hatalomra, amikor a NATO megkezdte ellentmondásos kelet felé irányuló nyomulását. Az amerikai diplomaták szerint a lépéssel szemben erőteljes elutasítással szembesültek. "A NATO-bővítés nemkívánatos voltáról és a "különleges megállapodások" szükségességéről szóló állítások mindenütt és minden találkozón folyamatosan elhangzottak" - írták amerikai diplomaták 1997-ben.
Miközben az Egyesült Államok igyekezett eloszlatni Oroszország gyanúját, az oligarchák - tekintettel az orosz televíziós monopóliumukra és arra, hogy legitimitásuk nemzetközi elismerésére vágynak - felajánlották a kézenfekvő megoldást: egy televíziós csatornát. Így az oligarchák azonnal a NATO-bővítés lelkes támogatóinak mutatkoztak. Berezovszkij még Oroszország nyilvánvaló ajánlatát is támogatta, hogy csatlakozzon a katonai szövetséghez. "Hiba volt Oroszország részéről, hogy nem élt azonnal a NATO ajánlatával, hogy a szövetség tagjává váljon" - mondta Berezovszkij később amerikai diplomatáknak egy 1999. februári találkozón. Berezovszkij azt is elmondta, hogy Oroszországban az értelmiség körében jelentős támogatottsága van az Egyesült Államoknak, "mint a demokratikus eszmék hordozójának és mint globális tervekkel rendelkező erős országnak".
Igor Malascsenko, Gusinszkij jobbkeze és Gusinszkij zászlóshajójának, az NTV csatornának az elnöke még lelkesebb volt a NATO bővítéséért, mint maguk az amerikai diplomaták. Miközben hajlandóak voltak együttműködni Oroszországgal, hogy legyőzzék a "keleti terjeszkedés" politikájával kapcsolatos aggályait, Malasenko egy 1997-es találkozón azt tanácsolta az amerikai diplomatáknak, hogy egyszerűen "csendben tegyék".
Malascsenko Oroszország helyzetét a Nyugattal szemben az 1990-es években Németország vagy Japán helyzetéhez hasonlította a második világháborús kapituláció után, de - mint mondta - az ország vezetése ezt nem ismerte fel. "Oroszország elvesztette a hidegháborút, de ezt soha nem fogják hallani, hogy bármelyik vezetőnk elismeri" - idézték Malasenkót amerikai diplomaták.
"Malashenko felhívása az Egyesült Államokhoz - csak folytassák a NATO bővítését, de csendben" - hasznos figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi politikailag feszült légkörben "ügyes kezekre" van szükség" - hangzott el az Egyesült Államokban a találkozót követően
W
Wilson
Guest
3.
Primakovtól Putyinig
Az oligarchák nyílt támogatása a NATO bővítése mellett növelhette a nyugati szövetséggel szembeni gyanakvást az orosz külpolitika konzervatív szereplői és az elit körében, akik attól tartottak, hogy az oligarchák hajlandóak eladni országukat a Nyugatnak.
A diplomáciai jelentésekből kiderül, hogy az egymással versengő - Amerika- és oroszbarát - külpolitikai álláspontok a Jelcin-korszak végén gyorsan belekeveredtek a hatalomért és a pénzért folytatott belső küzdelembe. Berezovszkij küzdelme a politikai dominanciáért Primakov felett, akit "ideológiai ellenfelének" nevezett, együtt járt azzal, hogy Primakov 1999-ben ellenezte Berezovszkij üzleti gyakorlatát.
Primakov 1999 szeptemberében lett miniszterelnök, miután Oroszország 1998 augusztusában fizetésképtelenné vált. 1999 elejére nagyon erős elnökjelölt-aspiráns lett. 2000 márciusában esedékes választások voltak, és Jelcin nem indulhatott harmadszor is. Primakov alatt az állami szervek megkezdték Berezovszkij üzleti birodalmának ellenőrzését. Primakov ugyanakkor ellenezte a Szlobodan Milosevics Szerbiája elleni nyugati katonai fellépést.
A dokumentumok szerint 1999 májusában Berezovszkij közvetlenül próbált amerikai támogatást szerezni Primakov miniszterelnöki tisztségéből való elmozdítása és ezáltal elnöki ambícióinak semmissé tétele érdekében.
Az amerikai diplomatákkal 1999 februárjában, az üzletének első kormányzati ellenőrzését követően Berezovszkij egy kulcsfontosságú találkozón arra figyelmeztetett, hogy "Primakov valójában piros, mint a paradicsom", és hogy "Primakov május után nem fogja átvenni a miniszterelnöki tisztséget". Berezovszkij azt mondta, hogy "közvetve" Primakov leváltására törekszik, és biztosítékokat kért az Egyesült Államoktól, hogy támogatni fogja Primakov "puha leszállását" egy új kormány javára.
Berezovszkij ezután angolra váltott, hogy az USA-t az új kormány támogatására kérje. "Egy ilyen kormány megértené és "egyértelműbb" megközelítést alkalmazna arra vonatkozóan, hogy kinek és hogyan kellene vezetnie a gazdaságot. Megkérdezte, hogy az USA hajlandó lenne-e ebben az esetben segíteni Oroszország stabilizálásában. Képes lenne az USA előre vinni az országot? " - áll a titkosítás alól feloldott dokumentumokban.
Az amerikai diplomaták az ígért külpolitikai előnyök ellenére attól tartottak, hogy belekeverednek a belső viszályokba. "Berezovszkij vékonyan burkolt kérdését az amerikai támogatásról ilyen körülmények között, valamint jól fejlett intrikára való hajlamát úgy kell értelmezni, mint egy figyelmeztetést, hogy különösen óvatosnak kell lennie a következő hónapokban a pletykákra vagy eseményekre való túl gyors reagálással kapcsolatban" - írták.
Valójában Jelcin május 12-én kirúgta Primakovot, ami sokkot okozott az orosz politikában. Jelcin Szergej Sztepacsint nevezte ki Primakov utódjává, de hat héttel később a politikailag ismeretlen Vlagyimir Putyin váltotta le.
Egy évvel azután, hogy Berezovszkij összeesküdött az USA-val Primakov megbuktatására, Vlagyimir Putyin lett az elnök, Berezovszkij pedig távozni készült.
Egy oligarcha halála
Miért tévedett Berezovszkij ennyire Putyinnal kapcsolatban? A fő ok, amelyre az amerikai diplomáciai jelentések is rámutatnak, éppen Berezovszkij és Primakov régóta fennálló ellenségeskedése és félelme. "Putyin jobb, mint Primakov" - mondta Berezovszkij nyersen amerikai diplomatáknak 2000-ben. Primakovval ellentétben Putyin kijelentette, hogy nem fogja újrakezdeni az 1990-es évek ellentmondásos privatizációit, amelyek során oligarchák szereztek kulcsfontosságú eszközöket a nyersanyag-kitermelő iparágakban.
Berezovszkij nem úgy tűnt, mintha arra számítana, hogy Putyin aláássa az oligarchák politikai szárnyát, talán azért, mert számára és oligarchatársai számára a politikai és a gazdasági hatalom egy és ugyanaz a dolog. Putyin ideológiai keveréke a kapitalizmus és a konzervatív tekintélyelvűség új politikát jelentett Oroszország számára, amelyet arra használt, hogy binárisan szembeállítsa mind a szovjet államiságpárti erőket, mind a nyugatbarát, be nem avatkozó politika híveivel.
Berezovszkij nem sietett. "Putyin Peron vagy Pinochet útját járja - nem egy autoriter államra törekszik, hanem arra, hogy demokratikus államot építsen autoriter módon" - mondta Berezovszkij amerikai diplomatáknak 2000 végén.
Putyin nemcsak az oligarchák ellen volt, hanem gyanús volt az Amerika-barát politikai preferenciáik miatt is. "Putyin nem fél az Egyesült Államoktól vagy a NATO-tól, de úgy véli, hogy az USA olyan álláspontot képvisel, amely ellentétes Oroszország érdekeivel" - figyelmeztetett Berezovszkij
Azokkal a hírekkel ellentétben, amelyek szerint Berezovszkij Putyint választotta jelöltjének, úgy tűnik, hogy Putyin és Berezovszkij kevés kapcsolatot tartott fenn egymással, mielőtt Putyin elnök lett, ami egy másik ok lehetett, ami miatt Berezovszkij rosszul ítélte meg őt. Berezovszkij maga mondta amerikai diplomatáknak, hogy támogatja az új külügyminisztert, Igor Ivanovot , aki 1999-ben Primakovot követte a miniszterelnöki székben, bár végül hat hét szünet után Putyin nyerte el a jóváhagyást.
Petr Aven bankár-oligarcha megerősítette amerikai diplomatáknak, hogy nincs különleges kapcsolat Putyin és Berezovszkij között, sőt "megjegyezte, hogy ő maga mutatta be egymásnak a két férfit" - írták amerikai diplomaták. "Putyin nem ismer senkit" - mondta Aven a diplomatáknak. Ugyanakkor elismerte, hogy az oligarcháknak "nincs rá befolyással bíró eszközük".
Berezovszkij hamarosan rájött, hogy a Primakov hatalomból való távoltartására tett kísérletei visszafelé sültek el, és ő maga is veszít a hatalmából és a befolyásából. "Úgy tudjuk, hogy Putyin uralmának kezdetétől fogva Berezovszkij elvesztette kiváltságos hozzáférését a Kremlhez, és minden alkalommal engedélyért kellett folyamodnia, amikor látogatást akart tenni" - írták amerikai diplomaták 2000-ben.
Berezovszkij azzal hencegett, hogy hajlandó ellenállni a Kremlnek. "Börtönbe zárhatnak, de az nem segít" - dicsekedett diplomatáknak. Végül elhagyta az országot, hogy elkerülje a börtönt az Aeroflot és az általa irányított LogoVAZ ellen elkövetett csalás vádjai miatt és Nagy-Britanniában telepedett le, ahonnan tovább próbálta szervezni a Putyin elleni ellenzéket.
Az amerikai diplomaták ezt követően csak egyszer találkoztak a - a (zavart) Berezovszkijjal - 2012-ben, miután Londonban megsemmisítő bírósági vereséget szenvedett Roman Abramovics volt üzlettársától, ami talán depresszióját és 2013-as öngyilkosságát okozta. Miután Primakov kormánya 1999-ben elrendelte az első ellenőrzéseket Berezovszkij üzleteiben, ami az üzleti birodalom végének kezdetét jelentette, "az aggodalom egyértelmű jelei tükröződtek a híres oligarcha arcán és hangján", aki "suttogva beszélt" - írta az amerikai nagykövet az aggódó vendégről.
Graham Stack (Business New Europe)
Primakovtól Putyinig
Az oligarchák nyílt támogatása a NATO bővítése mellett növelhette a nyugati szövetséggel szembeni gyanakvást az orosz külpolitika konzervatív szereplői és az elit körében, akik attól tartottak, hogy az oligarchák hajlandóak eladni országukat a Nyugatnak.
A diplomáciai jelentésekből kiderül, hogy az egymással versengő - Amerika- és oroszbarát - külpolitikai álláspontok a Jelcin-korszak végén gyorsan belekeveredtek a hatalomért és a pénzért folytatott belső küzdelembe. Berezovszkij küzdelme a politikai dominanciáért Primakov felett, akit "ideológiai ellenfelének" nevezett, együtt járt azzal, hogy Primakov 1999-ben ellenezte Berezovszkij üzleti gyakorlatát.
Primakov 1999 szeptemberében lett miniszterelnök, miután Oroszország 1998 augusztusában fizetésképtelenné vált. 1999 elejére nagyon erős elnökjelölt-aspiráns lett. 2000 márciusában esedékes választások voltak, és Jelcin nem indulhatott harmadszor is. Primakov alatt az állami szervek megkezdték Berezovszkij üzleti birodalmának ellenőrzését. Primakov ugyanakkor ellenezte a Szlobodan Milosevics Szerbiája elleni nyugati katonai fellépést.
A dokumentumok szerint 1999 májusában Berezovszkij közvetlenül próbált amerikai támogatást szerezni Primakov miniszterelnöki tisztségéből való elmozdítása és ezáltal elnöki ambícióinak semmissé tétele érdekében.
Az amerikai diplomatákkal 1999 februárjában, az üzletének első kormányzati ellenőrzését követően Berezovszkij egy kulcsfontosságú találkozón arra figyelmeztetett, hogy "Primakov valójában piros, mint a paradicsom", és hogy "Primakov május után nem fogja átvenni a miniszterelnöki tisztséget". Berezovszkij azt mondta, hogy "közvetve" Primakov leváltására törekszik, és biztosítékokat kért az Egyesült Államoktól, hogy támogatni fogja Primakov "puha leszállását" egy új kormány javára.
Berezovszkij ezután angolra váltott, hogy az USA-t az új kormány támogatására kérje. "Egy ilyen kormány megértené és "egyértelműbb" megközelítést alkalmazna arra vonatkozóan, hogy kinek és hogyan kellene vezetnie a gazdaságot. Megkérdezte, hogy az USA hajlandó lenne-e ebben az esetben segíteni Oroszország stabilizálásában. Képes lenne az USA előre vinni az országot? " - áll a titkosítás alól feloldott dokumentumokban.
Az amerikai diplomaták az ígért külpolitikai előnyök ellenére attól tartottak, hogy belekeverednek a belső viszályokba. "Berezovszkij vékonyan burkolt kérdését az amerikai támogatásról ilyen körülmények között, valamint jól fejlett intrikára való hajlamát úgy kell értelmezni, mint egy figyelmeztetést, hogy különösen óvatosnak kell lennie a következő hónapokban a pletykákra vagy eseményekre való túl gyors reagálással kapcsolatban" - írták.
Valójában Jelcin május 12-én kirúgta Primakovot, ami sokkot okozott az orosz politikában. Jelcin Szergej Sztepacsint nevezte ki Primakov utódjává, de hat héttel később a politikailag ismeretlen Vlagyimir Putyin váltotta le.
Egy évvel azután, hogy Berezovszkij összeesküdött az USA-val Primakov megbuktatására, Vlagyimir Putyin lett az elnök, Berezovszkij pedig távozni készült.
Egy oligarcha halála
Miért tévedett Berezovszkij ennyire Putyinnal kapcsolatban? A fő ok, amelyre az amerikai diplomáciai jelentések is rámutatnak, éppen Berezovszkij és Primakov régóta fennálló ellenségeskedése és félelme. "Putyin jobb, mint Primakov" - mondta Berezovszkij nyersen amerikai diplomatáknak 2000-ben. Primakovval ellentétben Putyin kijelentette, hogy nem fogja újrakezdeni az 1990-es évek ellentmondásos privatizációit, amelyek során oligarchák szereztek kulcsfontosságú eszközöket a nyersanyag-kitermelő iparágakban.
Berezovszkij nem úgy tűnt, mintha arra számítana, hogy Putyin aláássa az oligarchák politikai szárnyát, talán azért, mert számára és oligarchatársai számára a politikai és a gazdasági hatalom egy és ugyanaz a dolog. Putyin ideológiai keveréke a kapitalizmus és a konzervatív tekintélyelvűség új politikát jelentett Oroszország számára, amelyet arra használt, hogy binárisan szembeállítsa mind a szovjet államiságpárti erőket, mind a nyugatbarát, be nem avatkozó politika híveivel.
Berezovszkij nem sietett. "Putyin Peron vagy Pinochet útját járja - nem egy autoriter államra törekszik, hanem arra, hogy demokratikus államot építsen autoriter módon" - mondta Berezovszkij amerikai diplomatáknak 2000 végén.
Putyin nemcsak az oligarchák ellen volt, hanem gyanús volt az Amerika-barát politikai preferenciáik miatt is. "Putyin nem fél az Egyesült Államoktól vagy a NATO-tól, de úgy véli, hogy az USA olyan álláspontot képvisel, amely ellentétes Oroszország érdekeivel" - figyelmeztetett Berezovszkij
Azokkal a hírekkel ellentétben, amelyek szerint Berezovszkij Putyint választotta jelöltjének, úgy tűnik, hogy Putyin és Berezovszkij kevés kapcsolatot tartott fenn egymással, mielőtt Putyin elnök lett, ami egy másik ok lehetett, ami miatt Berezovszkij rosszul ítélte meg őt. Berezovszkij maga mondta amerikai diplomatáknak, hogy támogatja az új külügyminisztert, Igor Ivanovot , aki 1999-ben Primakovot követte a miniszterelnöki székben, bár végül hat hét szünet után Putyin nyerte el a jóváhagyást.
Petr Aven bankár-oligarcha megerősítette amerikai diplomatáknak, hogy nincs különleges kapcsolat Putyin és Berezovszkij között, sőt "megjegyezte, hogy ő maga mutatta be egymásnak a két férfit" - írták amerikai diplomaták. "Putyin nem ismer senkit" - mondta Aven a diplomatáknak. Ugyanakkor elismerte, hogy az oligarcháknak "nincs rá befolyással bíró eszközük".
Berezovszkij hamarosan rájött, hogy a Primakov hatalomból való távoltartására tett kísérletei visszafelé sültek el, és ő maga is veszít a hatalmából és a befolyásából. "Úgy tudjuk, hogy Putyin uralmának kezdetétől fogva Berezovszkij elvesztette kiváltságos hozzáférését a Kremlhez, és minden alkalommal engedélyért kellett folyamodnia, amikor látogatást akart tenni" - írták amerikai diplomaták 2000-ben.
Berezovszkij azzal hencegett, hogy hajlandó ellenállni a Kremlnek. "Börtönbe zárhatnak, de az nem segít" - dicsekedett diplomatáknak. Végül elhagyta az országot, hogy elkerülje a börtönt az Aeroflot és az általa irányított LogoVAZ ellen elkövetett csalás vádjai miatt és Nagy-Britanniában telepedett le, ahonnan tovább próbálta szervezni a Putyin elleni ellenzéket.
Az amerikai diplomaták ezt követően csak egyszer találkoztak a - a (zavart) Berezovszkijjal - 2012-ben, miután Londonban megsemmisítő bírósági vereséget szenvedett Roman Abramovics volt üzlettársától, ami talán depresszióját és 2013-as öngyilkosságát okozta. Miután Primakov kormánya 1999-ben elrendelte az első ellenőrzéseket Berezovszkij üzleteiben, ami az üzleti birodalom végének kezdetét jelentette, "az aggodalom egyértelmű jelei tükröződtek a híres oligarcha arcán és hangján", aki "suttogva beszélt" - írta az amerikai nagykövet az aggódó vendégről.
Graham Stack (Business New Europe)
Pontosan értem amit írsz. Nyomod az orosz propagandát. Ugyanazt, mint amit 40 éven keresztül nyomtak. Azért ismerős, mert nekem még vizsgáznom kellett politikai gazdaságtanból, meg tudományos szocializmusból.
Semmilyen propagandát nem nyomok, ez a te szöveged. Keversz itt mindent össze-vissza. Mi köze a két tantárgynak ahhoz, amiről írtam. Tudatlan vagy, de még nyomod is hozzá a hülyeségeidet. Nincs is miről vitázzunk.
Különben meg, ha te töröd rám az ajtómat és még el is kezdesz öldökölni, meg rombolni a házamban, akkor ne csodálkozzál, ha a puska csövét fel dugom a s&ggedbe!!!
Én befejeztem.
Különben meg, ha te töröd rám az ajtómat és még el is kezdesz öldökölni, meg rombolni a házamban, akkor ne csodálkozzál, ha a puska csövét fel dugom a s&ggedbe!!!
Én befejeztem.
Azért a főváros megatomozása nem hiszem, hogy a korlátozott kategória.
Mondjuk 500, az egész országban szétszórt mirv-hez képest kifejezetten korlátozottnak nevezném.
Az utolsó leltár szerint 144 bevethető atomtöltetük van.
Én se a Nudolban, se a Moszkva körüli (különben valóban nagyon komoly) légvédelmi rendszerben nem bíznék. Az angoloknak hasonló hatáskörben pont a Deffender rombolók vannak Aster rakétákkal.
Az ángliusoknak meg még utána se.Akkor még a szovjeteknek nem volt atomfegyvere.
Sztálin több szovjet polgár haláláért volt felelős, mint hitler.
Beszélsz itt hülyeségeket folyamatosan. Az a flottaprancsnok elviszi/vitte a balhét, nemsokára (1-2 év) visszakerül parancsnoki beosztásba, Putyin mutathatja, hogy legközelebb keményebbek leszünk, otthon dagadhatnak az orosz kebelek a büszkeségtől - és mégsem alakult ki veszélyes konfliktus.
Ellenben, ha elmélkedésed szerint egy Vojevoda elpusztítaná Londont, akkor a szép Oroszországból sem maradna sok minden szép, mert szerinted mit lépne az USA legnagyobb támogatója és NATO partnere fővárosának megtámadására?
Ne nézd már Putyint akkora marhának, amekkora te vagy....
Nincs atomtöltettel lövöldözés SENKI RÉSZÉRŐL, ezt felejtse már el mindenki ha kérhetem.
A harci játékokban amivel a fiatalokat hülyítik ott van ilyen, de az online világban ott nincs.
Ja, és ez meg NEM egy harci játék beszélgetős (pofázós) oldala, hanem egy Bizt.pol. topic ! KAPISE ?
Akinek NEM inge az meg ne vegye magára ha kérhetem...
A harci játékokban amivel a fiatalokat hülyítik ott van ilyen, de az online világban ott nincs.
Ja, és ez meg NEM egy harci játék beszélgetős (pofázós) oldala, hanem egy Bizt.pol. topic ! KAPISE ?
Akinek NEM inge az meg ne vegye magára ha kérhetem...
W
Wilson
Guest
A türkmén elnök Gurbanguly Berdimuhamedow, repült a vadiúj M-346FA gépek egyikével, az arra érzékenyek figyelmét a szikrázóan kemény elnöki tekintet miatt felhívom,hogy a videó megtekintéséhez megfelelő védőszemüvegre lehet szükségük.Valamint azt is érdemes megjegyezni, hogy a türkmén alattvalók jegyzetelési technikája még elmarad az észak-koreai kollégáikétól
Te komolyan hülye vagy?
Feri havarodnak írtam választ Moszkva leatomozására a britek által. Tényeket írtam le és a London elleni hipotetikus csapás volt említve. Gondoltam magasabb szinten vagy szellemileg, azt hittem az agyad feltudja dolgozni az algoritmusokat és megfelelő módon tudja értelmezni a a leírt szöveget.p.s Ha valamit nem értesz és nem neked szól inkább ne válaszolj!
Mondjuk tényleg nehéz értelmes dolgokat vagy tényeket kihámozni a szövegedből, de nettó baromságokat simán leírsz (pl. London eltörlését), és azt nem látod be.....Te komolyan hülye vagy?
p.s Ha valamit nem értesz és nem neked szól inkább ne válaszolj!
Egyébként fogalmad sincs az algoritmusokról, hogyan működnek, így légy szíves ne írj olyan dologról, amiről halvány lila pukid sincsen, mert ezzel rombolod a képet rólad. Írjál inkább az orosz haditechnikáról, a flottáról - azokat szeressem.