Igazából teljesen általánosságban értettem. Pl. vegyük Irakot. Mindenki pontosan tudta, hogy az az új hadsereg, az pont nem fog semmit érni, úgy is lett, meglátták az első ISIL harcosokat, aztán szétszaladtak. Ugyanez az afgánoknál. Van egy újonnan felépített hadsereg, de mindenki pontosan tudja, hogy a tálibok ellen semmi esélyük. Pedig az emberanyagot pontosan ugyanonnan veszik, ugyebár.
Az iraki példa nagyon jó és egyben borzalmasan szar. Vele mindent el tudok mondani és annak ellenkezőjét is.
Mikor szerepelt katasztrofálisan az iraki síita hadsereg?
Kezdjük ott, hogy amíg az ellenlábas szunniták voltak hatalmon, addig saját vallási táborukból kerültek ki a magas rangú parancsnokok, titokszolgák! Ezek nem voltak egy ligában a US Armyval, de nem voltak rosszak. Harci tapasztalatokkal rendelkeztek a perzsák ellen. Képezték őket és képezték magukat.
Ami fontos, hogy az ország megszállása után az ígéretek ellenére ezeket szétkergették és nem fizették ki őket. A síiták saját táborukból akartak új vezérkart kitermelni. Szóval egyik fontos dolog ebben az egészben, hogy egy profi és összeszokott csapat találkozott nem csak külföldi finanszírozókkal, de külföldi dzsihadistákkal is. És velük szemben... finoman szólva is egy létszámbeli fölénnyel rendelkező, de inkább csak kiképzés alatt álló haderő volt.
Másfelől az ISIS a saját, vagyis az északi törzsek területein kezdte a felkelést.
Mikor kezdett ugrásszerűen javulni az iraki hadsereg teljesítménye?
Amíg az elnyomottak földjén vonultak végig, többszörös túlerőket futtattak meg. Itt nehéz igazságot tenni a konkrét számok között, mert az amcsik is kikeltek magukból nem egyszer, hogy akár a teljes létszám tizede a főállású katona, a többivel csak aláíratnak egy papírt, annyi a dolga, hogy ellenőrzésnél beszalad arra az egy napra, hogy igazolja, hogy ő mindig ott szokott lenni a kaszárnyában és napi 12 órában képzi magát fegyverforgatásban.
Amint elérték a síita lakta területeket, ahol a lakosság nem hogy nem támogatta, de egyenesen gyűlölte őket, drámaian romlott a mutatójuk. Részint már nem "Erdély visszacsatolásáért" ment a birkózás, másfelől volt annyi eszük, hogy pofáztak napestig arról, hogy a szent imámok sírját hogyan fogják ekével beszántani és sóval behinteni a helyét. A terepen lévő csapatok meg az aszimmetrikus háború rosszabbik oldalán találták magukat. Már nem volt elég az, hogy a lakosságtól infót gyűjtenek részben a jól kiképzett titokszolgákon keresztül, majd én támadom meg a gyengén páncélozott ellenséget leshelyből. Immáron világítottak, mint egy karácsonyfa a terepen, közben igen kevés védett járművük volt konvojozni.
Lehet hivatkozni a terepjárókra felrakott kazánlemezekre, az amik hátra hagyott felszereléseire, de sem mennyiség nem volt ezekből elegendő, hogy ne csak pár megerősített frontharcoló egységet szereljenek fel, hanem az utánpótlást is védjék, sem taktikai tudásuk egy akár amerikai szint megszervezéséhez, ami még mindig azt jelenti, hogy vereséget szenvedtek a jenkik ebben a térségben, de áldozatok nélkül nem tudtak lecsapni a logisztikájukra. Mindez az Al-Kaidánál és az Iszlám Államnál hiányzik.
Lényegében ugyan abba a csapdába estek, mint amit ők is mindig használni szoktak. Az ország nekik nem jelent sokat. De a városok, tartományok megvédésére meglepően sok fegyverest össze tudnak rántani. Ezek pedig igazán elemükben érzik ilyenkor magukat, nem kell operatív hírszerző tiszt sem ilyenkor, sem kivételes képességű parancsnok. Az utolsó gyalogos katona is egy csomó ismeretséggel rendelkezik a környéken és kapja is az infókat. Ha a hódítók erőt mutatnak fel, akkor fordít egyet a lepedőjén és civil vagyok, egyszerű cipész. Ha egy-egy ellenőrző pont elszigetelten lesz felállítva, a felmentő sereg meg távol vagy nem elég erős, akkor meg harcos vagyok, aki fegyverrel száll szembe az elnyomókkal.
13 óra Bengázi titkos katonái remek film, nagyszerűen bemutatja valós, megtörtént eseményeken keresztül azt, hogy akár egy jól kiképzett amerikai is milyen esetlen, ha nincs helikopter, hogy kimentse és nincsenek angyal szárnyak bombákkal. Miközben a külső védelmi vonalukat jelentő arabok folyamatosan halogatták a nyílt összecsapást, csak akkor voltak kemények, ha pillanatok alatt ki tudták nyomni az ellenséget a területről.
Hillary Clintonné rengeteget vesztett a választáson Trumppal szemben amiatt, hogy ez a film feltárta, hogy egy amcsi nagykövet és jó pár állampolgár meghalt, még többen pedig veszélybe kerültek amiatt, mert a védelmet nem a hivatásos seregre bízták, hanem veteránokból toborzott PMC-kre
és egykori dzsihadistákból átkeresztelkedett mérsékelt felkelő arab csoportokra, akik többszörös fizut kaptak, de légi támogatás és más hasznos képességek nélkül annyit értek, mint a magyar katonák, ha szept. 11-e után visszamennek Afganisztánba.
