Ja, románoknál is hogy bejött a forradalom
Mindkét országban ugyanaz történt. A magyar és a román rendszerváltás során az elit másod és harmadvonala megpuccsolta a vezetést. A különbség az volt, hogy nálunk a vezetést úgy hívták: Szovjetúnió (és helytartója Kádár, aki éppen jókor dőlt ki), míg a románoknál: Ceausescu. Nálunk a puccs egyszerűen a szovjet -kezdetben- politikai majd katonai kivonulással vértelenül zajlott, a magára hagyott erőtérbe benyomult a hazaáruló bábállam elitje, immár országvezető pozícióban, minimális kompromisszummal maga mellé emelve az új nyugati gazdáikkal jó kapcsolatokat ápoló Nyugat felé hazaáruló demokratikus ellenzéket, míg Romániában szuverén állam nacionalista vezetőjével vívott polgárháború jellegű -ámde rövid- harcot a szuverén állam nacionalista elitje. Nem véletlen került sor fegyveres harcokra, a szuverén állam struktúrái ahhoz voltak szokva, hogy védelmezik magukat, míg Magyarországon a rabszolga bábállam struktúráit egyszerűen magukra hagyták a szovjetek és a szolgák egyszer csak azt vették észre, hogy nincs gazda és valamit kezdeniük kell magukkal.
Innentől kezdve a végeredmény rövid távon azonos volt, az új elit szétlopta az országot, míg hosszú távon erősen különböző, mert a román másodvonal egyfajta bábállami státusszá degradálta a Ceausescu által anno kivívott szuverenitást, saját kommunizmus előtti román reflexeivel keresve a helyét a világban, míg a magyar politika és méginkább a gazdaság kitermelte az új magyar szuverenizmust, amit NER-nek vezezünk. Mert az ország gazdasági fejlődése elképzelhetetlen a saját gazdasági elit politikai reprezentációja nélkül. Már az ezredfordulón megjelent a magyar tőkésréteg a politikában -akkor még a könnyebben megvásárolható MSZP volt az útjuk, mint a milliomos vállalkozó Gyurcsánynak- de az elmúlt húsz évben olyan erős nagytőkés elit alakult ki -nem csekély részben az állam segítségével-, amelynek elemi érdeke a szuverén állam, mert az állam védelmezi részben a nemzetközi színtéren a legalapvetőbb gazdasági érdekeit, míg a baloldal hiperkomprádor posztszovjet, nyugatbarát hazaáruló elitje bármikor kész -mégcsak nem is korrumpálás útján, hanem egyszerűen- parancsra a magyar gazdasági szereplők érdekeivel alapjaiban ellentétes döntésesek hozni.
Magyarország menetel a szuverén politikai, katonai és gazdasági kishatalmi státusz felé, míg Románia züllik le egyre mélyebb és reménytelenebb helyzetbe, pedig ők eleve szuverénként indultak, gazdaságilag nem túl jó, de a szuverén állami struktúrák kiépültsége tekintetében kiváló helyzetből, amiből fanarióta bábállamot formáltak.
Bejött volna nekünk a forradalom, annak is ez lett volna a vége, tekintve az országunk fejlettségéből adódó szükségszerű lehetőségeket, amiknek csak részleges kiaknázása is gazdasági fejlődéshez és annak következtében szuverenizmushoz vezet, míg a románoknak úgy tűnik mindegy volt, egyszerűen csak erre képesek a saját lehetőségeik és tradícióik keretei között.