A világháborúban tolózárasokkal, és félautomata puskákkal nyomta a 90 %, a géppisztolyokat csak meghatározott rendfokozatú / beosztásúaknak osztották ki, és az StG 44-es meg egyedülálló volt a maga nemében. És az StG 44-es használati utasításában azt írták, hogy a félauto az elsődleges, és a sorozatlövő üzemmódot csak nagyon indokolt esetben használják.
Azután az SzKSz és az M14-es jöttek, azok közül az M14-es bírt sorozatlövő üzemmóddal, de az nem passzolt hozzá.
Azután jött érdemi utódnak a Kalasnyikov, és az M16-os. Az M16-os alapmodellűen teljesen automata volt, azonban élesben nem bizonyult jó ötletnek, ezért az M16A2-esnél áttértek a rögzített, 3-as sorozatra, és a katonákat félauto üzemmódú lövészetre kezdték oktatni. A kettő között ugyan volt az M16A3-as is, teljesen automata állású elsütőszerkezettel, azonban csak a Seabee-k, a biztonsági személyzet, és 1 - 2 kislétszámú alakulat kapta ki, nem pedig általánosan rendszeresítették.
Előrukkoltak az M4-essel, és az M4A1-essel is, az első az rögzített sorozatlövő üzemmóddal bírt, a másik meg teljesen automatával, és az M4A1-est a különleges műveletieknek (USSOCOM) osztogatták, és hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a közkatonáknál is lecseréljék a rögzített sorozatlövő M16A2-est, M16A4-est, és M4-est a full auto M4A1-esre.