Egy légvédelmi fegyvernek az a feladata, hogy az adott légtérben mozgó ellenséges célokat meggátolja a feladata végrehajtásában. Vagy területet véd, vagy egy adott objektumot. Mivel konkrétan őt is támadhatják, ezért azokat a légi célokat is meg kell semmisítenie, amennyiben képes rá és egyedül tevékenykedik. Azonban ez a legritkább esetben fordul elő, mivel a légvédelem rendszerben tevékenykedik. Általában a komolyabb légvédelmi komplexumokat (mint pl. a BUK is), más légvédelmi eszközökkel védenek közvetlenül, illetve egészítenek ki. Az önvédelmet nem a légi célok ellen értelmezik, hanem szárazföldi támadást értenek alatta.
A légi célokat mindig osztályozzák veszélyességük szerint. A parancsnok ez alapján dönti el a sorrendet, hogy melyik célra melyik tűzalegység és mikor tevékenykedjen, sok mindent figyelembe véve (kinek a legoptimálisabb a megsemmisítési zónája, rakéta készlete, szabad célcsatornája és még sok minden egyéb tényező. Ebben sokat segítenek az automatizált eszközök, amik folyamatosan javaslatokat dolgoznak ki, de a döntés mindig a pk. kezében van. Tehát nem az adott tűzalegység pk. dönt erről, innentől kezdve elég nehéz önvédelemről beszélni. Ezek még csak az alapok, lehetne folytatni, de az egy nagyobb lélegzetű valami.