A centrifugál kompresszorok nagy hátránya, hogy kevés, de ugyanakkor nagy helyigényű fokozat építhető be a hajtóműbe. Lásd a MiG-15-ös Klimov hajtóművét, ami csupán két fokozatú, míg az L-29 Delfin ugyanebből származtatott hatóműve csupán egyetlen fokozatot tartalmazott. Ezzel nagy sűrítést nem lehet elérni, de általánosan igaz, hogy a centrifugál kompresszorok instabilitás, másképp pompázs-tűrése jóval magasabb, mint az axiál kompresszoroké.
A világ számos gázturbinás-légcsavaros és helikopter gázturbinájában használnak kombinált axiál-centrifugál kompresszort. Előnye, hogy itt az átmérő nem probléma, a sűrítést több axiál fokozattal kezdik, majd mikor már nagyon nő a nyomás, egyetlen, vagy ritkábban két centrifugál kompresszorral még rásűrítenek. Az úgynevezett "legjobbat mindkét világból" elv szellemében. Így sokkal rövidebb és egyszerűbb szerekezet építhető:
A centrifugál kompresszorok hátránya akár az előnye is lehet, ugyanis a kilépés radiális. Így fordulhat elő az a csúfság, hogy a turbina megelőzheti a kompreszort.
Helikoptereknél nem ritka, hogy a forgószárny tengely, illetve az alatta dolgozó reduktor mögé rakják a gázturbinát. Ilyenkor a beömlő oldalra kerül. Az axiál kompresszor a hajtómű közepén foglal helyet. Oldalról egy gyűjtő beömlőn beszívja a levegőt és menetiránnyal szembe sűrít. Ugyanez jól jöhet egy légcsavaros gázturbinánál is, ahol nem a kompresszor elé rakják a reduktort, miközben garantált, hogy a légcsavaron átmozgatott munkaközeg felfűtésével további vonóerőt nyernek.