Németek a határaiktól kb. 500km-re tudtak huzamosabb ideig erőt projektálni, egy elhúzódó Francia hadjárat alatt erre rájöttek volna, de így a szovjet hadjárat ősze hozta el a pofont.
Másrészt '41 tavaszán az országban található összes nehéz szállítójárművet lefoglalták a civil lakosságtól (ezzel ideiglenes 19000-ről 60000 tonnára növelve a szállítókapacitást).
Szerintem sokat elmond, hogy a támadás időpontjára a vasútépítő brigádok annyi anyaggal voltak ellátva ami elég volt, hogy az ellátóközpontot előrevigyék a határtól 400km-re levő Minszkig, ahonnan utána ellátják a csapatokat az onnan 400km-re levő Szmolenszkig, ahol megvívják a mindent eldöntő csatát a szovjetekkel. Első része összejött, a második nem.
Nem szürke dolog, jól dokumentált mindkét oldalról.
A német oldalról '41-ben a fő szűk keresztmetszet Lengyelország volt.
A szovjet-német határon 4db egyvágányú pálya vezetett keresztül, "szerencsére" a szovjetek még nem álltak neki átalakítani szovjet szabványra, mivel az 1940-41-ben németeknek szállított nyersanyagok miatt folyamatosan üzemeltek. Ezt 300.000 tonna acél "feláldozásával" kibővítették, de addigra már más problémáik voltak.
Másik szűk keresztmetszet a civil vasutasok voltak, szabadságolással, családosoknak otthon töltött karácsonnyal stb. '41 telén konkrétan egy teljes hétig nem ment az ellátmány az utóbbi miatt.
A Reichsbahn csak az eredeti német határig szállított, ott átadta egy külsős cégnek, akik úgy oldották meg ahogy tudták.
Meg a helyi lakosságot is el kellett látni élelemmel, téli tüzelővel, stb. ha nem akarták, hogy lázadozzanak.
Ehhez kevés mozdonyuk volt, nem voltak térképeik, állomásrajzaik, időtábláik, cserébe az ő személyzetük már katonának minősült.
Másik csapás az szovjet határ átlépése után jött. Baltikumnál nagy problémáik nem voltak, mivel Königsberg-től szinte Szentpétervárig normál nyomtáv húzódott, de mindenhol máshol a szovjet szabvány szerint épült a vasút.
Az egy teljesen más világ volt.
Sokkal nagyobb távolságok, mint errefelé, sokkal nagyobb vonatokkal.
De a szovjet mozdony nem csak szimplán nagyobb volt, hanem a donyecki szénre kialakított kazánja kisebb volt a lignites németnél, sokkal nagyobb bojlerrel.
Innentől kezdve nem volt elég arrébb rakni pár centivel a síneket, állomások tucatjait kellett a semmiből felhúzni, azok ellátásáról vízzel és tüzelőanyaggal gondoskodni, személyzetet biztosítani, mivel a német mozdony egy feltöltéssel nem bírta megtenni az utat két töltőállomás között.
Az se segített, hogy előbb a Wermacht, később a megszállt szovjet területeket irányító minisztérium alá helyezték a külföldi vasúti szállítást akik kb. annyira értettek hozzá, mint a pl. Mészáros Úr.
Már a háború korai szakaszában gondot okozott, hogy a vasútépítő brigádok tartsák a lépést a csapatokkal, ez rendkívül rossz állapotú vasútvonalakat eredményezett, a szovjet partizánok pedig tettek róla, hogy a helyzet még rosszabb legyen.
Meg nem volt idő/energia fűtőházak javítására/építésére ezért a '41-es orosz tél leamortizálta a kint lévő német mozdonyállomány 70%-át.
Összességében a hadsereg által igényelt ellátmány mindössze fele lépte át a korábbi lengyel-szovjet határt '41-'43 között, a fronthoz közeledve pedig folyamatosan erodálódott a gyenge minőségű pálya miatt, Sztálingrád ostrománál ráadásul pl. 7 hidat kellett megjavítaniuk, addig az ellátmányt 600km-ről kellett a városba juttatni közúton, ezért pl. a 6. hadsereg, hogy megmentse a lovait, azokat hátraküldte télre mélyen a frontvonal mögé, ezzel effektíve immobilizálva magát.
Egyelőre ennyi, mert elfáradtam
