Ez kicsit olyan, mint hogy az erdélyi magyarok követelhetnék, hogy az oláh vegye le Avram Iancu szobrait a főterekről, nevezzék át az utcáit, mert magyarokat gyilkoltak a martalócai, és erre emlékezteti őket (naná, épp erre a célra állította őket az oláhság, nem másért). A turult vagy az árpádsávos zászlót önmagában önkényuralmi jelképnek kinevezni is ilyesmi. A XII. kerületi önkormányzat annak idején állított egy emlékművet a Budapest ostromában elesett kerületi katonák és civil halottak emlékére, talán nem volt a legjobb ötlet így (és nagyjából ugyanakkor állítottak egy emlékfalat is a zsidókat bújtatóknak). Ha felkerültek rá civileket kínzó, gyilkoló nyilasok nevei, akkor azokat eltávolítani is méltányolandó követelés (akár elestek később, akár nem). De a ballibek nem akarnak ennyinél megállni, kezdettől fogva azt követelték, hogy a turulszobornak el kell tűnnie onnan, ettől kezdve viszont ha a jobbos önkormányzat elviteti, az egy "becsicskulási" gesztus lenne. A szimbolikus politizálás, az identitáspolitika meg nem állhat le. Én egyébként úgy gondolom, hogy semmi baj a Ságvári emléktáblájával, vagy legyen Kádárnak is szobra valahol, ahogy Horthynak is, Szabó Ervinről ugyanúgy nem baj ha el van nevezve valami, mint Wass Albertről vagy Hómanról, nem egydimenziósan, binárisan kellene a múltat és személyeit megítélni. Pokorny Zoltán pedig példásan szembenézett az apja múltjával (bár nem ő hozta azt nyilvánosságra), míg Bauer Tamás viszont valóságos elégiát írt az ávós apjához a 100. születésnapjára.
Egyébként meg nagyon nem értek egyet azzal, hogy valakit el akarnál innét küldeni, aki itt született, és magyar állampolgár, magyar anyanyelvű és így tovább. Ez egy visszataszító dolog, még ha értem is, hogy miért mondod. De nem állok a másik oldalon sem, meg tudom érteni ugyan empatikusan, hogy milyen lehet a történelem talán legutáltabb népéből (ennek okait ne boncolgassuk) származva identitási kérdésekkel szembenézni, de a "Szeretned kell Nagy Testvért!" módszer nem működik, csak egyre orwellibb gondolatbűnözés-fogalmakkal, szájzártörvényekkel megtámogatva (vagy egy totalitárius digitális gulágban esetleg). Az, amit meg tudtak tenni a németekkel (megérdemelték vagy sem) az egy dolog (bár ott is forronganak indulatok a mélyben, ebben teljesen biztos vagyok - lásd a német hadseregnél kirobbant "náci botrányokat" -, csak épp megtanulták mit szabad nyilvánosan mondaniuk). "Normális" emberből, akiben még maradt egy csepp önbecsülés, ugyanúgy, ahogy kijön a gálája az amerikai szobordöntésektől, térdepeltetésektől, négerek bakancsának csókoltatásától, "bűnbánatból" rabláncban, igában parádézó fehér emberektől, a holotéma túltolása is kiválthatja ezt az érzést. Bizonyos személyek nem ismernek határt a provokatív viselkedésben, ezt a mentalitást jól leírja a "hücpe" fogalma. Az ilyeneknek semmi elég, minden "győzelmük" után újabb rohamokra indulnak újabb rituális megalázkodásokat követelve a bűnös népektől. Persze egyesek szerint ez csupán egy "biznisz".