Német gyalogos gyalog század (Schützenkompanie):
A teljes létszám 137 főből állt amiból 2 fő tiszt,21 fő altiszt és 115 fő legénységi állományú katona.
A század alapvető szervezete állt egy századtörzsből 3 lövész szakaszból,1 támogató szakaszból és egy logisztikai szakszból.
A századtörzsre nem térnék ki,mert a mi szempontunkból lényegtelen.
A század 1. lövésszakasza 33 főből állt,1 fő tiszt szakszparancsnok 3 fő altiszt rajparancsnok és 29 fő legénységi állományú katona.A szaksz állt egy szakasztörzsből és 3 rajból.A szaksztörzsben volt a szaksz parancsnok(MP-40 géppisztoly,P38 pisztoly)1 fő sebesültszállító(P38 pisztoly),2 fő futár és 2 fő lövész(a lovaskocsi hajtója és a lovaskocsi parancsnoka) mind a 4-en legénységi állományúak és Kar98k puskával voltak felfegyverezve.
A lövész raj 9 fős volt,1 főraj parancsnok(MP40),1 fő rajparancsnok helyettes (MP40),1 fő géppuskairányzó(MG42 és P38),1 fő segédirányzó és a 5 fő lövész(Kar98k).
A század 2. és 3. szakasza annyiban tért el az első szaksztól,hogy a parancsnoka nem tiszt volt hanem altiszt tehát nem volt tiszt a szakaszban és 3 helyett 4 altiszt volt.Tehát a 2. és 3. szaksza 33 főből állt,1 fő altiszt szakszparancsnok 3 fő altiszt rajparancsnok és 29 fő legénységi állományú katona.A szaksz állt egy szakasztörzsből és 3 rajból.A szaksztörzsben volt a szaksz parancsnok(MP-40 géppisztoly,P38 pisztoly)1 fő sebesültszállító(P38 pisztoly),2 fő futár és 2 fő lövész(a lovaskocsi hajtója és a lovaskocsi parancsnoka) mind a 4-en legénységi állományúak és Kar98k puskával voltak felfegyverezve.
A lövész raj 9 fős volt,1 főraj parancsnok(MP40),1 fő rajparancsnok helyettes (MP40),1 fő géppuskairányzó(MG42 és P38),1 fő segédirányzó és a 5 fő lövész(Kar98k).
Ezen kívül minden szaksznak volt még1db MG42 géppuskája tartalékban arra az esetre ha a szakaszparancsnok szerint szükség van még egy géppuska tűzerejére(rendszerint védelemben alkalmazták)és 1944-ben már minden rajban volt legalább 2db Panzerfaust amit egyébként úgy osztottak mint a cukrot,hisz nem volt szervezetszerű páncéltörő katona a rajokban de Panzerfaustból meg vot mint a szemét(ugyanez volt a helyzet a kézigránátokkal is amit ugyan úgy számolatlanul osztogattak nem csak a németek hanem a világ összes hadserege).
A támogató vagy géppuskás raj létszáma 18 fő volt amiből 1 fő parancsnok altiszt,2 fő rajparancsnok és 15 fő legénységi állományú katona.
A rajtörzs állt 1 fő rajparancsnokbó aki latiszt volt(MP40),1 futárból aki legénységi állományú volt(Kar98k) valamint 2 legénységi állományú katonából aki a lovaskocsit "kezelte"(Kar98k).A géppuskás tűzcsoport(kettő egyforma volt újra matekozni kell)7 főből állt mindannyian legénységi állományú katonák voltak.
Volt 1 fő tűzcsoportparancsnok(MP40),1 géppuskairányzó(MG-42,P38),1 segédirányzó(P38),3 fő lőszeres/mindenes(Kar98),1 lovaskocsi parancsnok(Kar98).
A német géppuska értelmezéshez egy kis magyarázat:Könnyű géppuskának nevezték azt ami a rajban volt és nehéz géppuslának ami a támogató rajban annak ellenére,hogy ugyan az az MG42 volt minden esetben sőt a rajok géppuskájához is rendelkezésre állt igény szerint tripod.
Fontos még megjegyezni,hogy 1944-re kikerült a századok támogató eleméből az aknavető és helyett beemelték a "nehéz-géppuskákat).Tehát 3db 80mm-es aknavetőt cseréltek le 2db MG42 géppuskára.Mi lehet ennek a látszólag logikátlan lépésnek az oka?Én két dologban látom:
1;Az aknavető egy megosztott irányzású fegyver így a tűzhelyesbítéshez rádiókra lett volna szükség,de az akkoriban még nem volt olyan méretben ami lehetővé tette volna azt,hogy egy ember elvigye a hátán.Emiatt gyors tűzhelyesbítésre vagy célpont váltásra nem nagyon volt lehetőség.Erre persze megoldást jelntet az,hogy az aknavetőt közvetlen irányzással használod de akkor meg kiteszed az aknavetőt és a kezelőit az ellenséges tűznek.
2;Sokan úgy gondolják,hogy század szintig bezárólag nem feltétlen van szükség meredekröppályájú fegyverekre mert időigényesebb a tűzkiváltás velük mint a lapos röppályájú fegyverekkel és így nem tudják a kisalegységes harc dinamikáját megfelelően lekövetni.
Nézzük az egyszerű megállapításokat amik a számok mögött vannak:
Ha maradunk az előző, század védelemben egy 800 méter széles terepszakszon példánál, akkor azt látjuk,hogy erre a 800 méterre jutott 14db géppuska( ha a logisztikai szakasz önvédelmi géppuskáját nem számolom)olyan elszlásban,hogy minden rajnál volt minimum 1db és volt még 2db amit a század parancsnoka oda rakott ahová akart(ugyanez volt a helyzet az amerikai század támogató szakszában lévő géppuskájával is egyébként).Minden rajnak volt páncéltörő képessége!Azt még fontos megjegyezni,hogy bár sok puska volt a rajokban,de amíg a raj megőrizte a géppuskáját és a Panzerfaustokat addig a raj tűzerejének döntő része is megmaradt.Ha a puskával felfegyverzett lövészek közül kiesett 3 fő(ha a géppuskást lőtték ki akkor valaki azoonnal átvette a helyét,tehát amíg a géppuska működésképtelennné nem vált addig használták akkor is ha az eredeti irányzó meghalt)akkor a raj védelmi képességei gyakorlatilag alig csökkentek.Persze így támadni már nem nagyon tudtak annak ellenére sem,hogy támadásban is a lövészek feladatata a géppuska harcának támogatása volt nem pedig fordítva mint pl az amerikaiaknál.Tehát összességében a géppuskák tömeges alkalmazásának köszönhetően a német rajok számára nem jelentett akkor hátrányt a Kar98k puska mint azt elsőre gondolnánk.
Nézzük az amerikai és a német kisalegységes harcászat közti alapvető különbséget:
A németeknél a központban a géppuska volt mind védekezésben mind támadásban,tehát a lövészek feladata a géppuska védelme és annak elősegítése,hogy az minél jobb pozívióba kerüljön.Nagyon egyszerűen a németek a nyers tűzerőre építették a taktikájukat mintsem a manőverekre.Persze ez nem azt jelenti,hogy nem ismerték a manőverezés fogalmát,vagy ne lettek volna rá kiképezve csak nem ez volt a harcuk középpontjába állítva.
Ezzel szemben az amerikai harcászatban a manőver volt elméletileg a középpontban.Miért elméletileg?A BAR miatt...Van egy olyan alapigazság,hogy a manőver tűzbiztosítás nélkül öngyilkosság és a tűzbiztosítás manőver nélkül pedig csak lőszerpazarlás.És mint említettem a BAR alkalmatlan volt golyószóró/könnyű-géppuska feladatok ellátására így nem volt biztosítva a manőverhez kellő tűzfölény sem(itt kell emlékeznünk az amerikai század fegyverzeti eloszlására).És itt jön be a képbe
Kurfürst kolléga hozzászólása:Ilyen tűzerő hátrányban nagyon nehéz bármit is érdemben csinálni.
Oké de mi a helyzet támadásban?Alapvetően a támadások első vonalában sem az amerikaiak sem a németek nem használták a két fent említett gyalogsági alegységeiket így maximum lokális ellentámadásokrólbeszélhetünk vagy pedig olyan helyen vívott pusztán gyalogsági harcról ahol a páncélozott gyalogság nem vagy csak nagyon korlátozottan alkalmazható(pl erdők vagy városok).Ezekben a szituációkban a lokális tűzerő és a szembenálló alegységek pillanatnyi állapota volt a döntő.