A következőkben Sztyepán A. Bandera életével fogok foglalkozni azért, hogy lássuk mi volt a célja, és mikor mit csinált. Megállja-e az a helyét, amit az utókor tudni vél róla?
Csak megjegyzem, nem egészséges dolog az, ha valamelyik történelmi személyiség életútját az ellenségei tolmácsolásában ismerjük. Gondoljunk csak Szapolyai János királyunkra, akiről az ellenségei (Habsburgok) kezdték el terjeszteni, el akarta veszíteni II. Lajos királyt, hogy övé legyen a főhatalom, ezért késett el a mohácsi csatából.
Nyilvánvaló, hogy Banderának is voltak olyan jóakarói, akik megpróbálták befeketíteni a nevét, mégpedig a szovjetek, akik sosem felejtették el az erőszakos haláláig, hogy egész életében a független Ukrajnát szerette volna létrehozni. Nyilván ez az egyéni küldtetése nem volt szimpatikus a nagy orosz birodalmi mentalitású szovjeteknek, akik 1959-ben egy KGB-s bérgyilkossal Nyugat Németországban kivégeztették.
De kezdjük az elején, az 1909-es születésével, ami Ivano Frankivszk megyében történt, meg az Osztrák Magyar Monarchiában. Gyerekkorában az I. világháború borzalmai, valamint a vesztes háború volt az, ami rányomta politikai fejlődésére a bélyegét. Mint olyan sokan a Monarchiában, az Ukrán nemzeti érzés is erősödött, hasonlóan a román, horvát, szerb, stb. törekvésekhez. Nyilván ezek az élmények meghatározták a tapasztalatait, de akkor zsenge kora miatt nem vett részt ezekben.
1919-1927 között járt olyan gimnáziumba, ami megőrizte Ukrán jellegét. Nem szabad elfelejteni, hogy akkor nyugat Ukrajna már a Lengyelország részét képezte. A középiskola után Lvovba ment a felsőfokú Politechnikum Mezőgazdasági szakára, ahol már bekapcsolódott erősen a földalatti Ukrán mozgalomba, emiatt diplomát nem szerezhetett a lengyel hatóságok jóvoltából. 1935-ben letartóztatják a lengyel hatóságok, de a II. világháborúban a német támadás után szabadult, mert börtönének a lengyel őrsége elfutott.
Gyalogosan Lvivbe ment, ahol megtapasztalta azt, hogy a Szovjetunió új uralma alatt mire számíthatnak az Ukrán nacionalisták (a Sztálini politikai rendőrség részéről), így illegálisan átlépte a szovjet- német határt, és a németek által megszállt Krakkóban telepedett le sok sorstársához képest.
Ez időszak az ukránság kettészakadásához vezetett, ugyanis jelentős Ukrán népcsoport élt német megszállás alatti ugyanúgy, mint Ukrajna keleti részein szovjet megszállás alatt. Ebben az időben, mikor a német hadsereg megindította a Barbarossa hadműveletet a Szovjetunió ellen, Bandera Lvovban Nemzetgyűlést hívott össze, és kikiáltotta a független Ukrán államot.
Korábban a németek a háborús céljaik érdekében támaszkodni szerettek volna az Ukrán nacionalista szervezetekre, köztük a Bandera vezette OUN-ra is (OUN = Ukrán Nacionalisták Szervezete). A szovjet hátországban kellett volna nekik diverziós, káoszteremtő feladatot ellátni, de Bandera nem kívánt a németekkel harcolni a Szovjetunió ellen.
Az Ukrán függetlenség kikiáltása után (amit nem egyeztetett a németekkel), néhány nappal a német hatóságok letartóztatták Banderát, és a Sachsenhauseni koncentrációs tábora küldték (itt őrizték többek között Jakovot, Sztálin fronton elfogott fiát), ahonnan 1944-ben szabadult. Ebben az időszakban nyilvánvalóan nem tudott tevőlegesen részt venni sem az OUN, sem az UPA (Ukrán Nemzeti Hadsereg) tevékenységében.
Nyilvánvaló, hogy az Ukrán függetlenség kikiáltásakor több helyen zavargások, programok indultak, de a német hadsereg gyorsan helyreállította a rendet.
A kisebbségek, kollaboránsok voltak a célpontjai ezeknek az eseményeknek, de nem voltak szervezett akciók, hanem spontán alakultak ki. Jelentőségük sem mérhető a szovjet visszavonulás során Ukrajnában elkövetett szovjet vérengzéseknek, amikor is jelentős számú Ukrán politikai foglyot lőttek agyon (1941. június 22-29 között).
- Lviv, Sztaniszlav, kb.: 10.000 fő kivégzett.
- Rivnij, Knck, kb.: 5.000 fő kivégzett.
Később Ukrajnában a német megszállók szerveztek szisztematikus kivégzéseket, de ezekhez sem az OUN-na, sem az UPA-nak nem volt köze (lásd később).
Bandera 1944 őszén, szabadulása után német területen maradt, soha nem tért vissza egyetlen percre sem a hazájába, bár élete végéig a Szovjetunió hatóságai egyik fő ellensége maradt. Az előzőek alapján látható, hogy Bandera a II. Világháború alatt nem tudta tevőlegesen ellátni az Ukrán nemzeti ellenállás vezetését, mivel azt mások vezették a helyszínen.
Az 1944. őszi szabadulása akkor következett be, amikor a németek vereséget szenvedtek a Szovjetunióban és az Ukrán területekről kivonultak. Ekkor keresték az UPA segítségét, akinek a visszavonulásuk fedezésének a szerepét szánták (míg az UPA a fegyveres harcot látta ugyanebben a sztoriban a Szovjet Vörös Hadsereg ellenében, a független Ukrajnáért). Valószínűleg Bandera szabadlábra helyezése az UPA és a német vezetés koncepcióváltásának az eredménye volt, bár Bandera nyilván nem tudott a háború végén sem beavatkozni a cselekményekbe Németországból.
Az előzőek alapján látható, hogy Bandera kezéhez nem tapad vég, mivel távoli börtönben volt erős őrizet alatt az előzőekben leírt események bekövetkezte során. Személyét a szovjet ellenségei kötötték össze a népirtással, valamint a lakosság megfélemlítésével. Mivel ezek a vádak igaztalanok, a Szovjetunió szétesése után függetlenné váló Ukrajna méltán választotta hősének Sztyepán A. Banderát.
Nekünk is 48-as hősünk Rózsa Sándor, aki a szabadcsapatával még a XIX. sz-i mércével mérve is megsértette a háborús jogot, kegyetlenkedett. Az idegen ellentmondásos személyeket is az előbb leírtak figyelembe vételével kell (ene) megítélni.... és a sok mítoszról lehántani a hazugság leplét...amit róla is az ellenségei terjesztettek...
theaviationgeekclub.com
htenger.blog.hu
qubit.hu
