A II. világháború (1939 - 1945)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Terminator

Well-Known Member
Szerkesztőségi tag
2010. április 19.
42 210
81 092
113
80 éve volt a Doolittle Raide / Tokyo Raid. (Revenge For Pearl Harbour)


Doolittle-Raid.jpg
Doolittle-Targets.jpg
 

Ranger

Well-Known Member
2021. szeptember 20.
1 523
3 094
113
SS Peleus-incidenst a Laconia ügy/parancs kontextusában szoktak tárgyalni.
Igaz ott volt tárgyalás, ítélet, s kivégzés is.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed

Terminator

Well-Known Member
Szerkesztőségi tag
2010. április 19.
42 210
81 092
113
"Ernst Udet ötlete nyomán ezeket a mentőbójákat (a "Generalluftzeugmeister" nevet kapták) a La Manche-csatornában helyezték el, hogy felszedjék a lezuhant pilótákat. A konyakkal, cigarettával, konyhával, két ággyal stb. felszerelt bóják számos életet mentettek meg a háború alatt."

(A linkek mellé - főleg a közösségi média linkek mellé, ami sok embernél nem jelenik meg automatikusan - mindig írjatok szöveget is.)
 

Lator

Well-Known Member
2017. március 7.
2 562
11 323
113
"Ernst Udet ötlete nyomán ezeket a mentőbójákat (a "Generalluftzeugmeister" nevet kapták) a La Manche-csatornában helyezték el, hogy felszedjék a lezuhant pilótákat. A konyakkal, cigarettával, konyhával, két ággyal stb. felszerelt bóják számos életet mentettek meg a háború alatt."

(A linkek mellé - főleg a közösségi média linkek mellé, ami sok embernél nem jelenik meg automatikusan - mindig írjatok szöveget is.)
Parancs, értettem;)
 
K

Kopi2000

Guest
A moderátorok nem válaszolták, viszont tbben ajánlották a tagok közül, ide tegyem el az anyagom, mert a II. H-ba jobban illik. Nem árt a történelmi távlatból megvizsgálni az egyes ukrán-orosz szembenállás okait, tévhiteit, illetve az ellenfél lefasisztázását, úgy általában.
Szeretnék leszögezni valamit. Attól, hogy valaki náci jelképeket aggat magára, még nem biztos, hogy náci, fasiszta, stb. Én magam is ismertem olyan srácot, akinek a hátára a német birodalmi sas volt tetoválva, a karmai között a horogkereszttel úgy, hogy beterítette az egész hátát. Ez az ember sem volt még ettől náci, hanem egy buta ember, aki könnyen, a balhé kedvéért radikalizálható ember, akinek a történelmi ismeretei a nullához konvergáltak. Ez az emberanyag, kapható a szélsőségekhez, minden autokratikus rendszer (náci, fasiszta, kommunista, stb.) kiszolgálói lehetnek, mert nem az ideológia, hanem a balhé számít igazából.

Nem célom senki mosdatása, de el kell választanunk a hangadókat (akiknek van ideológiájuk és társadalmi célúk) a hozzájuk csapódott „végrehajtó verőemberektől”.

Hangadók az orosz oldalon is voltak és vannak, mert a mai napig nem bocsátották meg az ukránoknak a fegyveres ellenállást, nem a SZU-ért, hanem a független ukrán államért, a II. VH alatt és után...

Becsatolok néhány forrást, akit a sárdobáláson kívül érdekel az igényes trténelem, szabadon olvashatja.


Egyébként az oroszoknak azonnal fel kell bomlasztaniuk egy szomszédos államot, ha ott az emberek el akarják zavarni az orosz bábkormányt? Ez nettó birodalmi gondolkodás. Csak addig húzták meg magukat, míg gyengének érezték magukat....
 
K

Kopi2000

Guest
A következőkben Sztyepán A. Bandera életével fogok foglalkozni azért, hogy lássuk mi volt a célja, és mikor mit csinált. Megállja-e az a helyét, amit az utókor tudni vél róla?

Csak megjegyzem, nem egészséges dolog az, ha valamelyik történelmi személyiség életútját az ellenségei tolmácsolásában ismerjük. Gondoljunk csak Szapolyai János királyunkra, akiről az ellenségei (Habsburgok) kezdték el terjeszteni, el akarta veszíteni II. Lajos királyt, hogy övé legyen a főhatalom, ezért késett el a mohácsi csatából.

Nyilvánvaló, hogy Banderának is voltak olyan jóakarói, akik megpróbálták befeketíteni a nevét, mégpedig a szovjetek, akik sosem felejtették el az erőszakos haláláig, hogy egész életében a független Ukrajnát szerette volna létrehozni. Nyilván ez az egyéni küldtetése nem volt szimpatikus a nagy orosz birodalmi mentalitású szovjeteknek, akik 1959-ben egy KGB-s bérgyilkossal Nyugat Németországban kivégeztették.

De kezdjük az elején, az 1909-es születésével, ami Ivano Frankivszk megyében történt, meg az Osztrák Magyar Monarchiában. Gyerekkorában az I. világháború borzalmai, valamint a vesztes háború volt az, ami rányomta politikai fejlődésére a bélyegét. Mint olyan sokan a Monarchiában, az Ukrán nemzeti érzés is erősödött, hasonlóan a román, horvát, szerb, stb. törekvésekhez. Nyilván ezek az élmények meghatározták a tapasztalatait, de akkor zsenge kora miatt nem vett részt ezekben.

1919-1927 között járt olyan gimnáziumba, ami megőrizte Ukrán jellegét. Nem szabad elfelejteni, hogy akkor nyugat Ukrajna már a Lengyelország részét képezte. A középiskola után Lvovba ment a felsőfokú Politechnikum Mezőgazdasági szakára, ahol már bekapcsolódott erősen a földalatti Ukrán mozgalomba, emiatt diplomát nem szerezhetett a lengyel hatóságok jóvoltából. 1935-ben letartóztatják a lengyel hatóságok, de a II. világháborúban a német támadás után szabadult, mert börtönének a lengyel őrsége elfutott.

Gyalogosan Lvivbe ment, ahol megtapasztalta azt, hogy a Szovjetunió új uralma alatt mire számíthatnak az Ukrán nacionalisták (a Sztálini politikai rendőrség részéről), így illegálisan átlépte a szovjet- német határt, és a németek által megszállt Krakkóban telepedett le sok sorstársához képest.

Ez időszak az ukránság kettészakadásához vezetett, ugyanis jelentős Ukrán népcsoport élt német megszállás alatti ugyanúgy, mint Ukrajna keleti részein szovjet megszállás alatt. Ebben az időben, mikor a német hadsereg megindította a Barbarossa hadműveletet a Szovjetunió ellen, Bandera Lvovban Nemzetgyűlést hívott össze, és kikiáltotta a független Ukrán államot.

Korábban a németek a háborús céljaik érdekében támaszkodni szerettek volna az Ukrán nacionalista szervezetekre, köztük a Bandera vezette OUN-ra is (OUN = Ukrán Nacionalisták Szervezete). A szovjet hátországban kellett volna nekik diverziós, káoszteremtő feladatot ellátni, de Bandera nem kívánt a németekkel harcolni a Szovjetunió ellen.

Az Ukrán függetlenség kikiáltása után (amit nem egyeztetett a németekkel), néhány nappal a német hatóságok letartóztatták Banderát, és a Sachsenhauseni koncentrációs tábora küldték (itt őrizték többek között Jakovot, Sztálin fronton elfogott fiát), ahonnan 1944-ben szabadult. Ebben az időszakban nyilvánvalóan nem tudott tevőlegesen részt venni sem az OUN, sem az UPA (Ukrán Nemzeti Hadsereg) tevékenységében.

Nyilvánvaló, hogy az Ukrán függetlenség kikiáltásakor több helyen zavargások, programok indultak, de a német hadsereg gyorsan helyreállította a rendet.

A kisebbségek, kollaboránsok voltak a célpontjai ezeknek az eseményeknek, de nem voltak szervezett akciók, hanem spontán alakultak ki. Jelentőségük sem mérhető a szovjet visszavonulás során Ukrajnában elkövetett szovjet vérengzéseknek, amikor is jelentős számú Ukrán politikai foglyot lőttek agyon (1941. június 22-29 között).

  • Lviv, Sztaniszlav, kb.: 10.000 fő kivégzett.
  • Rivnij, Knck, kb.: 5.000 fő kivégzett.


Később Ukrajnában a német megszállók szerveztek szisztematikus kivégzéseket, de ezekhez sem az OUN-na, sem az UPA-nak nem volt köze (lásd később).

Bandera 1944 őszén, szabadulása után német területen maradt, soha nem tért vissza egyetlen percre sem a hazájába, bár élete végéig a Szovjetunió hatóságai egyik fő ellensége maradt. Az előzőek alapján látható, hogy Bandera a II. Világháború alatt nem tudta tevőlegesen ellátni az Ukrán nemzeti ellenállás vezetését, mivel azt mások vezették a helyszínen.

Az 1944. őszi szabadulása akkor következett be, amikor a németek vereséget szenvedtek a Szovjetunióban és az Ukrán területekről kivonultak. Ekkor keresték az UPA segítségét, akinek a visszavonulásuk fedezésének a szerepét szánták (míg az UPA a fegyveres harcot látta ugyanebben a sztoriban a Szovjet Vörös Hadsereg ellenében, a független Ukrajnáért). Valószínűleg Bandera szabadlábra helyezése az UPA és a német vezetés koncepcióváltásának az eredménye volt, bár Bandera nyilván nem tudott a háború végén sem beavatkozni a cselekményekbe Németországból.

Az előzőek alapján látható, hogy Bandera kezéhez nem tapad vég, mivel távoli börtönben volt erős őrizet alatt az előzőekben leírt események bekövetkezte során. Személyét a szovjet ellenségei kötötték össze a népirtással, valamint a lakosság megfélemlítésével. Mivel ezek a vádak igaztalanok, a Szovjetunió szétesése után függetlenné váló Ukrajna méltán választotta hősének Sztyepán A. Banderát.

Nekünk is 48-as hősünk Rózsa Sándor, aki a szabadcsapatával még a XIX. sz-i mércével mérve is megsértette a háborús jogot, kegyetlenkedett. Az idegen ellentmondásos személyeket is az előbb leírtak figyelembe vételével kell (ene) megítélni.... és a sok mítoszról lehántani a hazugság leplét...amit róla is az ellenségei terjesztettek...
 
  • Tetszik
Reactions: Littlejohn
K

Kopi2000

Guest
Mi volt Bandera programja:

Az OUN (és később az UPA) azért harcolt, hogy kiszabadítsa az Ukrán népet a bolsevik iga alól, hogy megalakulhasson a földesurak, tőkések és bolsevik komisszárok, NRVD-sek és pártparaziták nélküli független Ukrán állam. Ukrajnában a hatalom legfontosabb kötelezettsége, a nép érdekeinek a szolgálata. A független Ukrajnának nincsenek hódító szándékai, nem akar leigázni más országokat, illetve a sajátjában (Ukrajna) sem akar látni lenyomott népeket, nemzetiségeket. Az új Ukrán állam ezért nem fordít pénzt egy elnyomó apparátus kiépítésére, hanem az erőforrásait (gazdasági és emberi) a társadalmi igazságosság és a nemzet felemelkedésének elősegítésére kívánja fordítani. (A továbbiakban, egy-egy mondatban kiemelem a programpontokat.)

1./ Megszüntetik a bolsevik típusú, kizsákmányoló jobbágyrendszerű mezőgazdaságot. Megengedik az egyéni és a kollektív földhasználatot, a döntést a földművesre bízva.



2./ A nagyipar nemzetállami tulajdonba kerül, míg a kisipari tevékenység egyéni vagy szövetkezi formában űzhető. A gyárak irányításában a munkások is részt vehetnek, de a vezetésben a szakmaiság és ne a pártkomisszári elvek érvényesüljenek.



3./ A munkanap 8 órás lehet, a túlmunkáért a dolgozóknak fizetés jár. A bérezés igazságos lehet, az egyén maga választhatja meg a szakmáját és a munkahelyét. Felszámolják a normaemelési (sztahanovista) mozgalmakat, viszont lehetővé teszik a független és erős szakszervezetek működését.



4./ Kiállnak a szabad iparét, a szövetkezetekből történő kilépés jogáért és azért, hogy az iparosok szabadon rendelkezhessenek a javadalmukkal.



5./ A nagykereskedelem nemzeti alapon kerül megszervezésre, az egyéni kiskereskedelemért és a szabad piacért.



6./ A nők és a férfiak teljes egyenjogúságáért.



7./ A kötelező középiskolai oktatásért. Az iskola és kulturális intézmények bővítésével a lehető legtöbb emberhez eljuttatni a kultúrát. A felsőfokú képzés bővítéséért, hogy jól képzett szakemberek álljanak rendelkezésre. A diákok előtt nyitva álljon minden oktatási intézmény, azért ösztöndíjjal, tanszerrel, étkezéssel és lakhatással kell ellátni azokat.



8./ Az értelmiségi munka megbecsüléséért úgy, hogy az értelmiséginek ne okozzon gondot a megélhetése, így az alkotó munkának szentelhesse az életét.



9./ Betegbiztosítás és öregkori nyugdíj bevezetése, hogy minden dolgozó megélhetése biztosítva legyen öregkorában.



10./ A sajtó, a szólás, a gondolatok, a meggyőződés, a hit és a világnézeti szabadságért, az állam és az egyház szétválasztása mellett. Ellenezzük a világnézeti dogmák rákényszerítését a társadalomra.



11./ A nemzeti kisebbségek azon csorbíthatatlan jogát, hogy mind formájában, mind tartalmában megőrizhessék a nemzeti kultúrájukat.



12./ Minden Ukrán állampolgár nemzeti hovatartozásától függetlenül egyenjogú mind az állampolgári jogok és a kötelességek tekintetében.



Az előzőekben összefoglaltam azt, amit az Ukrán lakosság irányába kommunikáltak. A szlávok alsórendűségét hirdető III. Német Birodalom elbukásáig harcolt ez ellen a program ellen, mivel nem illett bele a keleti kizsákmányolás politikájába. A győztes Szovjetunió szintén ellenséges volt ezzel a programmal, mert nem illet bele a „látszatszabadságra” és a munkás kizsákmányolásra épülő „államszocialista2 rendszerbe.

Nyilvánvaló, hogy az előző program nem soviniszta, fasiszta vagy éppen náci program. De Bandera több mint 60 éve halott, Ukrajna 30 éve önálló állam. Azt hiszem ezért nem J. A Bandera a felelős, ha a kései utódok máshogy, mást valósítottak meg Ukrajnában, sokszor a nevére hivatkozva.

Lényegesnek tartom, hogy egy-egy történelmi személy életét megtisztítsuk a sokszor direkt rárakódott hordaléktól. A neonáciknak meg itthon sem, de más országokban sem kellenek koherens és történelmileg igazolt tények, jól elvannak az ukrán, de az orosz nácik is egy felszínes zagyvaságon, ami inkább populista, mint történelemszemléletre alapozott....
 
  • Tetszik
Reactions: Littlejohn
K

Kopi2000

Guest
Az OUN és az UPA harcai:

Az kétségtelen, hogy még a lengyel megszállás éveiben is hajtottak végre fegyveres akciókat az elnyomó hatalom ellen, aminek során kormánytisztviselőket is támadtak az OUN harcosai.

A Szovjetunió 1941. évi megtámadását követően sok helyen kenyérrel és sóval várták a németeket, mind felszabadítókat, akik elmulasztották megnyerni az Ukrán népet, hanem a győzelmi mámorukban és a felsőbbség gőgjéből eredően itt is terrorizálták a lakosságot. Sok szervezett tömeggyilkosságra került sor, de ezekben Ukrán nacionalisták legfeljebb egyénileg vettek részt. A hivatásos német megtorló különítményeket, a németek által elsősorban a hadifogoly táborokban toborzott kisegítő és rendőri feladatokat ellátó egységek vettek részt, amelyek egyáltalán nem kötődtek az Ukrán OUN-hoz vagy az UPA-hoz.

A keleti fronton 1941-ben, a német hadsereg kb.: 4 millió fő szovjet katonát ejtett fogságba, akikkel különösebb tervük nem volt még akkoriban, így ellátatlanul milliók haltak éhen közülük. A tulajdonképpen halálra ítélt szerencsétlenek számára a táborból kitörés (és a kétséges életben maradás) eszköze volt, ha német segédszolgálatba állnak, afféle helyi rendőri erőként. Közülük kerültek ki azok az ukránok, akik közreműködtek a kivégzésekben, de a partizán vadászatban is, valamint a helyi lakosság német érdekű kifosztásában.

De nem szabad elfelejteni, hogy ezek német szervezésű egységek voltak (míg az OUN és az UPA ukrán felkelő egységek), így a tetteiket sem célszerű egymással egybemosni.

A következőkben vázlatosan megkísérlem bemutatni az ukrán nemzeti mozgalmak fegyveres harcát a II. Világháború alatt.

Az OUN két szárnyra bomlott. Az egyiket Melnyik vezette, aki akkor még (1939-1940-ben) a németekre támaszkodva képzelte el Ukrajna felszabadítását a szovjeturalom alól. Az ifjú radikálisok számítottak a szövetségesekre is, de elsősorban az ukránok önszerveződésére helyezték a hangsúlyt. 1940. februárjában megalakult az OUN forradalmi vezetősége, amelynek vezetője Bandera lett.

Már Bandera letartóztatása után az OUN helyi vezetői úgy döntöttek, hogy a megszállt ukrán területeken megszervezik a saját közigazgatásukat. Természetesen a németek ezt nem nézték jó szemmel és szokásos módon a terror eszközéhez nyúltak, és az OUN (Melnyik és Bandera) elérhető vezetőit elfogták és agyonlőtték.

Az előzőekre reakcióként az OUN életben maradt tagjai a német megszállók ellen fordultak (1941. szeptember).

Már említettük a németek által szervezett zsidótalanítást, aminek következtében még 1941-ben kb.: 850 ezer ember esett áldozatul. De az „Einsguppe” egyik jelentése szerint:

„... az ukrán lakosságból hiányzik a rasszista és ideológiai töltetű antiszemitizmus és a zsidóság elleni megtorláshoz nincsen belső indíttatásuk....”

A németek kegyetlensége miatt az ukránok szimpátiája elpárolgott és a passzív, valamint az aktív ellenállás megerősödött.

1942-ben, már fegyveres harc kezdődött a németek ellen és a hatékonyság növelése érdekében minden nacionalista ukrán ellenálló szervezetet összevontak az UPA néven.

A fegyveres küzdelemre a németek a „szokásaikhoz híven” reagáltak, falvakat égettek fel, valamint túszokat szedtek és végeztek ki a fegyveres felkelőknek okozott veszteségeken túl. Az ukrán nemzeti ellenállás volumenét jelzi, hogy 1944. elejére az UPA-nak már 100.000 fő fegyveres harcosa volt, komoly német erőket kötöttek le.

Természetesen a helyzetet az is bonyolította, hogy 1942. őszén a megszállt ukrán területeken is megjelentek a Szovjetunió partizán különítményei, amelyek nem voltak jelentőségükben az UPA harcosaihoz mérhetők. Kezdetben az UPA és a kommunista partizánok egymást nem támadták, az UPA például úgy járult hozzá a tevékenységükhöz, hogy nem terjeszthetik a „kommunista ideológiát”.

Természetesen ez az idill nem tartott sokáig, mivel 1943-ban a megerősödő kommunista partizánokat a Szovjet partizántörzs (Sztálinista) vezetősége utasította az UPA elleni harcra is. Ettől kezdve az UPA a németeken kívül harcolt a szovjet (kommunista) partizánok ellen is.

A németek elleni harcok hevességét mutatja, hogy az 1943. nyarán a németek 10 ezer katonával, 50 db páncélossal és 7 db repülővel kísérelték meg az UPA ellenállását megtörni, közben terjesztve egy olyan röplapot, amely szerint Banderát Moszkva ügynökének, a „zsidó – bolsevizmus” eszközének titulálták. Természetesen Moszkva Banderát a németekkel kollaborálónak állította be, összemosva az OUN-t és az UPA-t a korábban már említett német (elsősorban hadifogoly) toborzású rendőri erőkkel, akik tényleg kollaboráltak (igaz kényszerből, de ez a háború után nem mentette meg őket a GULAG-tól vagy a kivégzéstől).

Ezekben az időkben például Bandera öt testvérét is agyonlőtték (a németek és a szovjetek is vegyesen).

1944. elején az UPA látta a hadi helyzet alakulásából, hogy rövidesen harcolnia kell a reguláris szovjet hadsereg ellen, a függetlenség védelmében. Ekkor a szovjet propaganda az UPA-t direkt egybemosta a németekkel, azt a fordulatot használva a hivatalos kommunikációban, hogy a szovjet hadsereg fel fogja szabadítani Ukrajnát a „német és az ukrán nacionalisták” elnyomása alól.

Ebben a helyzetben 1944. első felében került sor a szorongatott német hadsereg, valamint az UPA közeledésére. Az UPA egységek hatékony fegyvereket akartak a Szovjet Vörös Hadsereg elleni harchoz, míg a németek a visszavonuló csapataik fedezését látták az UPA harcosokban, valamint olyan erőt, akik a német kivonulás után partizánként harcolva gyengítik a szovjeteket.

Ekkor, korlátozottan, de adtak át a németek az UPA részére kézi fegyvereket, lőszereket, aknavetőket. Több helyen megpróbálta az UPA a harcot a reguláris szovjet haderővel, de alulmaradtak a küzdelemben. Viszont a „területvédelemben” sikereket értek el, mert míg a Berlini csata tartott (1945. április), addig az UPA Nyugat Ukrajnában kiépítette a saját közigazgatását. Ebben az időszakban az UPA abban reménykedett, hogy rövidesen megkezdődik a háború a szövetséges hatalmak és a Szovjetunió között, és ebben az átmeneti időben is meg akarták hiusítani a szovjetrendszer újbóli kiépülését Ukrajnában.

Az UPA az irtózatos sztálini elnyomás ellenére, amikor is a háború után kb.: 0,5 – 1,0 millió ukrán embert űztek el lakóhelyükről, deportáltak vagy zártak a GULAG táborok valamelyikébe, mivel a hatalom meg akarta szüntetni a tömegbázisát az UPA-nak. Ennek ellenére 1956-ig tartott a fegyveres ukrán ellenállás, egészen a Hruscsovi „enyhülésig”.

Az UPA és a Szovjet állam 1944-1956. közötti változó intenzitású fegyveres harc egyik jellegzetessége volt, hogy az Ukrajnában állomásozó Vörös Hadsereg egységei nem akartak részt venni a harcokban az UPA ellen, mert a soraikban sok ukrán volt. Ezért a Szovjetunió távoli régióiból hozott belügyi csapatokra bízták a „piszkos munkát”, a fegyveres harcot és a tisztogatásokat, amiknek mindkét oldalon súlyos áldozatai voltak. Ebben az időszakban is több tízezer halottat követelt a Szovjetunión belüli ukrán konfliktus. A háború (II. Világháború) után egyébként Sztálin maga jelentette ki, hogy szíve szerint minden ukránt Szibériába deportálna akkor, ha nem lennének ilyen sokan.

Megítélésem szerint a II. Világháború alatti és utáni ukrán ellenállás miatt démonizálta a szovjetvezetés J. A. Banderát és követőit, akiket az akkori divatos, meglévő ellenségkép alapján fasisztázott le.

A valóság nem lenne teljes akkor, ha nem szólnánk az UPA lengyel harcairól, amelyek 1944-1947. között tartottak (kb.: 2 ezer ukrán harcossal és 3 ezer aktivistával). Több akciót hajtottak végre, amelyben lengyel tábornok és a lengyel védelmi miniszterhelyettes is veszteséglistára került. A megtorlás során 30 ezer lengyel katona, szovjet katonai segítséggel számolta fel az UPA lengyel egységeit. A veszteség teljes harcokat követő megtorlást a lengyel hatóságok félmillió ukrán nemzetiségű lengyel polgárt telepített át a Szovjetunióba (illetve kisebb részüket Észak Lengyelországba, a Balti régióba).


Jól szemlélteti az OUN és az UPA szojet-, illete németellenességét az is, hogy Bandera két lánytestére érte meg az regkort. Öt fiútestérét a németek és a szojetek égezték ki a tárgyalt események alatt...

Az újabb (2022. évi) ukrán – orosz háborút elindító putyini vezetés láthatóan nem gondolt a történelmi előzményekre akkor, amikor megindította az agresszióját az ellen az ukrán nép ellen, amely Putyin szerint nem is létezik.





Az UPA harcairól így emlékezik meg Paulo Sandruk volt UPA tábornok (1957-ben).

Az emberiség történetében nincs még egy példa, mint amit az UPA mutatott az Ukrajna sorsáért és boldogulásáért folytatott harc során....”
 
  • Tetszik
Reactions: Littlejohn
M

molnibalage

Guest
Ezen az egy képen sanszosan nagyobb tömegű fém van, mint ma a teljes RN hadihajó állomáyában összesen...
Amúgy egészen elképesztő, hogy a régi csatahajók 100 évesek már. Ez kb. olyan, mintha az akkori tengerészek még a Warrior (!) korabeli ELŐTTI hajókról cseverésztek volna. Lényegében a napóleoni háborúk flottájáról.
 
T

Törölt tag 1711

Guest
He-112 bemutató.
War Thunder-ben röpködtem vele realistic-on egy ideig magyar felségjellel, de nem volt vmi erőgép, még talán a Hurrican is jobban emelkedett nála. Viszont Spifire-esen fordult :D