A Csendes óceánon több hasznát vették, mivel 2 motoros kialakítása miatt a motorhiba miatti vízre szállás előfordulása náluk sokkal inkább elkerülhető volt. Kiváló gép volt az, csak pont a kétmotoros kialakítása miatt drága arra, hogy azt a feladatot lássa el, amit a Mustang is el tudott látni. A késői verziói igen gyorsak, nagyon jó emelkedők, és korrekt fordultak. A hatótáv is rendben volt. Drága volt. Ahogy egyébként arról is sokan elfeledkeznek, hogy a P-47 is azért lett leginkább alacsony támadó feladatra száműzve, mert egyszerűen nagyon is alkalmas volt rá: Strapabíró, erős szerkezet volt, ami igen jól védett volt pl. a P-51 el szemben az alulról érkező kézifegyver lövedékekkel szemben, és a méretéhez képest horribilis mennyiségű bombát, meg rakétát lehetett rá aggatni, valamint géppuskából is 6 helyett 8 volt rajta... Láttam Günther Rall al egy kiváló angol nyelvű interjút, jó hosszan beszélgettek az öreggel, ott Ő, aki elég autentikus személy szerintem, elmondta hogy a legjobban a nyugati fronton harcolva a késői verziós P-47 től félt, mert egyszerűen nem lehetett lerázni az Ő G messzer gépeikkel, úgy zuhant mint az ördög, és brutál tűzereje volt, no meg nagyon jól bírta - "kihordta szárnyon" hazáig a sérüléseket...
Ezeket a gépeket aztán szépen átrakták később alacsony támadó szerepkörbe, mert jól tudtak teljesíteni abban a szerepkörben is, a jó nagy hatótávolságú Mustang meg ment a bombázók mellé védelemnek, és belőle lett a filmsztár, de ne tévesszen ez meg senkit, a P-38/47 konstrukciók legalább olyan sikeresek voltak...