Zseniális film. Az a jó benne, hogy nincs vágva.
A II. világháború (1939 - 1945)
- Téma indítója fip7
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Egy pontosan 79 éve történt parádés történetet osztanék meg. Talán többen nem ismerik. A visszaemlékezésben olvasható, Erwin Bachmann SS Obersturmführer Lovagkeresztjének története:
Előre mentem Sauerwein motorjának oldalkocsijában. Herlisheim bejáratánál találkoztam a 3. kompanie két Párducával, Mühlbradt Unterscharführer velük volt. Megtudtam, hogy amerikai tankok vannak a városban. Ki akartam cserkészni magam. A két Párducnak fedezetet kellett adnia és követnie kellett.
A motorkerékpárral az útelágazáshoz mentem, megálltam, és utasítottam a Párducokat, hogy biztosítsanak egy-egy utat. Gyalog mentem előre a jobb oldali úton, hogy tovább cserkészzek. Körülbelül 50 méter után, amikor elértem az út kanyarulatát, egy Sherman tüzet nyitott. Visszarohantam a motorhoz, felvettem egy panzerfaust, és elértem egy házat, aminek ablakából a főutcát láttam, amin átlós ÁN futott. Két Shermant megpillantottam az utcán. Az egyiket 30 m-es távolságból kiütöttem a panzerfaustomal. Aztán visszarohantam a fedezetet adó Párducaimhoz, és döntést hoztam a cselekvési tervről.
Gyorsan tájékoztattam a két páncélosparancsnokot: A 2-es páncélos továbbra is fedezte az utat a jobb oldalon: előrehúzódott a kanyarban, és tüzet nyitott, amikor az 1-es páncélos elindult. Az 1-es páncélosnak (Mühlbradt), velem együtt, fel kellett hajtania az út bal oldalára, a torony 3 órán és azonnal tüzet nyitott, amikor elérte az útkereszteződést. Minden a terv szerint ment. A két páncélos legénysége elsőrendű módon működött együtt. A 2-es páncélos tüzet nyitott, míg az 1-es páncélos berohant az útkereszteződésbe és kilőtte az első Shermant. Több amerikai tankot kilőtt és fehér zászló jelent meg.
Leállítottam a tüzet és elindultam előre. Egy amerikai tiszt felajánlotta, hogy megadja magát. Megkértem, hogy az emberei tegyék le előttem a fegyvereiket. Amikor hatvan amerikai letette a fegyverét, húsz német katona érkezett, akik amerikai fogságban voltak. Megkérdeztem az amerikaiakat, hogy ők a kilőtt tankok legénysége-e? Az amerikai tiszt elmagyarázta, hogy ők azoknak a harckocsiknak a legénységei, amelyek nem lőttek ki, és az úttól balra lévő farmra mutattak, ahol négy Sherman ült, fegyvereiket az út felé fordítva. Azt mondta, a többi tank egy kicsit lejjebb van. Ez meglepetés volt számunkra. Nyugodtnak kellett maradnunk. Gyors intézkedést követeltem. Előreléptettem az amerikai harckocsivezetőket és megparancsoltam nekik, hogy az egyik felfegyverzett német katona kíséretében hajtsák a Shermanokat Offendorfba. Jobban éreztem magam, amikor a harckocsioszlop elindult. Tájékoztattam az Abteilungot Offendorfban, erősítést kértem, hogy jöjjenek Herlisheimbe, és vegyék fel a további negyvennyolc foglyot. Összesen tizenkét zsákmányolt Sherman tank és hatvan fogoly volt. A saját két Pantheremet bevetettem Herlisheim széléig. Így a két Párducom kilenc kilövést ért el. Miután megérkezett az erősítés, visszaparancsoltak az offendorfi Abteilung parancsnokságra.
1945 elején 24 évesen egy oldalkocsis motor, egy panzerfaust és két Panther segítségével 9 kilőtt Sherman, 12 zsákmányolt, 60 amerikai fogoly és 20 kiszabadított német… elég komoly volt a kisgyerek! Túlélte a háborút és 2010-ben távozott el.
A 12 zsákmányolt Sherman német személyzettel harcolt tovább.
Előre mentem Sauerwein motorjának oldalkocsijában. Herlisheim bejáratánál találkoztam a 3. kompanie két Párducával, Mühlbradt Unterscharführer velük volt. Megtudtam, hogy amerikai tankok vannak a városban. Ki akartam cserkészni magam. A két Párducnak fedezetet kellett adnia és követnie kellett.
A motorkerékpárral az útelágazáshoz mentem, megálltam, és utasítottam a Párducokat, hogy biztosítsanak egy-egy utat. Gyalog mentem előre a jobb oldali úton, hogy tovább cserkészzek. Körülbelül 50 méter után, amikor elértem az út kanyarulatát, egy Sherman tüzet nyitott. Visszarohantam a motorhoz, felvettem egy panzerfaust, és elértem egy házat, aminek ablakából a főutcát láttam, amin átlós ÁN futott. Két Shermant megpillantottam az utcán. Az egyiket 30 m-es távolságból kiütöttem a panzerfaustomal. Aztán visszarohantam a fedezetet adó Párducaimhoz, és döntést hoztam a cselekvési tervről.
Gyorsan tájékoztattam a két páncélosparancsnokot: A 2-es páncélos továbbra is fedezte az utat a jobb oldalon: előrehúzódott a kanyarban, és tüzet nyitott, amikor az 1-es páncélos elindult. Az 1-es páncélosnak (Mühlbradt), velem együtt, fel kellett hajtania az út bal oldalára, a torony 3 órán és azonnal tüzet nyitott, amikor elérte az útkereszteződést. Minden a terv szerint ment. A két páncélos legénysége elsőrendű módon működött együtt. A 2-es páncélos tüzet nyitott, míg az 1-es páncélos berohant az útkereszteződésbe és kilőtte az első Shermant. Több amerikai tankot kilőtt és fehér zászló jelent meg.
Leállítottam a tüzet és elindultam előre. Egy amerikai tiszt felajánlotta, hogy megadja magát. Megkértem, hogy az emberei tegyék le előttem a fegyvereiket. Amikor hatvan amerikai letette a fegyverét, húsz német katona érkezett, akik amerikai fogságban voltak. Megkérdeztem az amerikaiakat, hogy ők a kilőtt tankok legénysége-e? Az amerikai tiszt elmagyarázta, hogy ők azoknak a harckocsiknak a legénységei, amelyek nem lőttek ki, és az úttól balra lévő farmra mutattak, ahol négy Sherman ült, fegyvereiket az út felé fordítva. Azt mondta, a többi tank egy kicsit lejjebb van. Ez meglepetés volt számunkra. Nyugodtnak kellett maradnunk. Gyors intézkedést követeltem. Előreléptettem az amerikai harckocsivezetőket és megparancsoltam nekik, hogy az egyik felfegyverzett német katona kíséretében hajtsák a Shermanokat Offendorfba. Jobban éreztem magam, amikor a harckocsioszlop elindult. Tájékoztattam az Abteilungot Offendorfban, erősítést kértem, hogy jöjjenek Herlisheimbe, és vegyék fel a további negyvennyolc foglyot. Összesen tizenkét zsákmányolt Sherman tank és hatvan fogoly volt. A saját két Pantheremet bevetettem Herlisheim széléig. Így a két Párducom kilenc kilövést ért el. Miután megérkezett az erősítés, visszaparancsoltak az offendorfi Abteilung parancsnokságra.
1945 elején 24 évesen egy oldalkocsis motor, egy panzerfaust és két Panther segítségével 9 kilőtt Sherman, 12 zsákmányolt, 60 amerikai fogoly és 20 kiszabadított német… elég komoly volt a kisgyerek! Túlélte a háborút és 2010-ben távozott el.
A 12 zsákmányolt Sherman német személyzettel harcolt tovább.
Dicsőség a hősöknek!Egy pontosan 79 éve történt parádés történetet osztanék meg. Talán többen nem ismerik. A visszaemlékezésben olvasható, Erwin Bachmann SS Obersturmführer Lovagkeresztjének története:
Előre mentem Sauerwein motorjának oldalkocsijában. Herlisheim bejáratánál találkoztam a 3. kompanie két Párducával, Mühlbradt Unterscharführer velük volt. Megtudtam, hogy amerikai tankok vannak a városban. Ki akartam cserkészni magam. A két Párducnak fedezetet kellett adnia és követnie kellett.
A motorkerékpárral az útelágazáshoz mentem, megálltam, és utasítottam a Párducokat, hogy biztosítsanak egy-egy utat. Gyalog mentem előre a jobb oldali úton, hogy tovább cserkészzek. Körülbelül 50 méter után, amikor elértem az út kanyarulatát, egy Sherman tüzet nyitott. Visszarohantam a motorhoz, felvettem egy panzerfaust, és elértem egy házat, aminek ablakából a főutcát láttam, amin átlós ÁN futott. Két Shermant megpillantottam az utcán. Az egyiket 30 m-es távolságból kiütöttem a panzerfaustomal. Aztán visszarohantam a fedezetet adó Párducaimhoz, és döntést hoztam a cselekvési tervről.
Gyorsan tájékoztattam a két páncélosparancsnokot: A 2-es páncélos továbbra is fedezte az utat a jobb oldalon: előrehúzódott a kanyarban, és tüzet nyitott, amikor az 1-es páncélos elindult. Az 1-es páncélosnak (Mühlbradt), velem együtt, fel kellett hajtania az út bal oldalára, a torony 3 órán és azonnal tüzet nyitott, amikor elérte az útkereszteződést. Minden a terv szerint ment. A két páncélos legénysége elsőrendű módon működött együtt. A 2-es páncélos tüzet nyitott, míg az 1-es páncélos berohant az útkereszteződésbe és kilőtte az első Shermant. Több amerikai tankot kilőtt és fehér zászló jelent meg.
Leállítottam a tüzet és elindultam előre. Egy amerikai tiszt felajánlotta, hogy megadja magát. Megkértem, hogy az emberei tegyék le előttem a fegyvereiket. Amikor hatvan amerikai letette a fegyverét, húsz német katona érkezett, akik amerikai fogságban voltak. Megkérdeztem az amerikaiakat, hogy ők a kilőtt tankok legénysége-e? Az amerikai tiszt elmagyarázta, hogy ők azoknak a harckocsiknak a legénységei, amelyek nem lőttek ki, és az úttól balra lévő farmra mutattak, ahol négy Sherman ült, fegyvereiket az út felé fordítva. Azt mondta, a többi tank egy kicsit lejjebb van. Ez meglepetés volt számunkra. Nyugodtnak kellett maradnunk. Gyors intézkedést követeltem. Előreléptettem az amerikai harckocsivezetőket és megparancsoltam nekik, hogy az egyik felfegyverzett német katona kíséretében hajtsák a Shermanokat Offendorfba. Jobban éreztem magam, amikor a harckocsioszlop elindult. Tájékoztattam az Abteilungot Offendorfban, erősítést kértem, hogy jöjjenek Herlisheimbe, és vegyék fel a további negyvennyolc foglyot. Összesen tizenkét zsákmányolt Sherman tank és hatvan fogoly volt. A saját két Pantheremet bevetettem Herlisheim széléig. Így a két Párducom kilenc kilövést ért el. Miután megérkezett az erősítés, visszaparancsoltak az offendorfi Abteilung parancsnokságra.
1945 elején 24 évesen egy oldalkocsis motor, egy panzerfaust és két Panther segítségével 9 kilőtt Sherman, 12 zsákmányolt, 60 amerikai fogoly és 20 kiszabadított német… elég komoly volt a kisgyerek! Túlélte a háborút és 2010-ben távozott el.
A 12 zsákmányolt Sherman német személyzettel harcolt tovább.
Legalábbis nagyon kevesen maradtak. De azért még…
Talán majd a nehéz idők újra kinevelnel egy ilyen generációt.
A németeknek megvan az a hihetetlen képességük hogy überbirkából néhány év alatt simán übermenschekké változnak.
Csak egy karizmatikus vezető kell akiben hihetnek és vakon követhetnek, a jelenlegi rendszer meg lassacskán létrehoz egy durvább figurát, lehet valami Adolf 2.0 lesz modern köntösben. Nem "wir schaffen das" lesz hanem "wir wollen das", azt újra elkezdődik valami
A németeknek megvan az a hihetetlen képességük hogy überbirkából néhány év alatt simán übermenschekké változnak.
Csak egy karizmatikus vezető kell akiben hihetnek és vakon követhetnek, a jelenlegi rendszer meg lassacskán létrehoz egy durvább figurát, lehet valami Adolf 2.0 lesz modern köntösben. Nem "wir schaffen das" lesz hanem "wir wollen das", azt újra elkezdődik valami
Nahát, milyen ügyes kis náci.Egy pontosan 79 éve történt parádés történetet osztanék meg. Talán többen nem ismerik. A visszaemlékezésben olvasható, Erwin Bachmann SS Obersturmführer Lovagkeresztjének története:
Előre mentem Sauerwein motorjának oldalkocsijában. Herlisheim bejáratánál találkoztam a 3. kompanie két Párducával, Mühlbradt Unterscharführer velük volt. Megtudtam, hogy amerikai tankok vannak a városban. Ki akartam cserkészni magam. A két Párducnak fedezetet kellett adnia és követnie kellett.
A motorkerékpárral az útelágazáshoz mentem, megálltam, és utasítottam a Párducokat, hogy biztosítsanak egy-egy utat. Gyalog mentem előre a jobb oldali úton, hogy tovább cserkészzek. Körülbelül 50 méter után, amikor elértem az út kanyarulatát, egy Sherman tüzet nyitott. Visszarohantam a motorhoz, felvettem egy panzerfaust, és elértem egy házat, aminek ablakából a főutcát láttam, amin átlós ÁN futott. Két Shermant megpillantottam az utcán. Az egyiket 30 m-es távolságból kiütöttem a panzerfaustomal. Aztán visszarohantam a fedezetet adó Párducaimhoz, és döntést hoztam a cselekvési tervről.
Gyorsan tájékoztattam a két páncélosparancsnokot: A 2-es páncélos továbbra is fedezte az utat a jobb oldalon: előrehúzódott a kanyarban, és tüzet nyitott, amikor az 1-es páncélos elindult. Az 1-es páncélosnak (Mühlbradt), velem együtt, fel kellett hajtania az út bal oldalára, a torony 3 órán és azonnal tüzet nyitott, amikor elérte az útkereszteződést. Minden a terv szerint ment. A két páncélos legénysége elsőrendű módon működött együtt. A 2-es páncélos tüzet nyitott, míg az 1-es páncélos berohant az útkereszteződésbe és kilőtte az első Shermant. Több amerikai tankot kilőtt és fehér zászló jelent meg.
Leállítottam a tüzet és elindultam előre. Egy amerikai tiszt felajánlotta, hogy megadja magát. Megkértem, hogy az emberei tegyék le előttem a fegyvereiket. Amikor hatvan amerikai letette a fegyverét, húsz német katona érkezett, akik amerikai fogságban voltak. Megkérdeztem az amerikaiakat, hogy ők a kilőtt tankok legénysége-e? Az amerikai tiszt elmagyarázta, hogy ők azoknak a harckocsiknak a legénységei, amelyek nem lőttek ki, és az úttól balra lévő farmra mutattak, ahol négy Sherman ült, fegyvereiket az út felé fordítva. Azt mondta, a többi tank egy kicsit lejjebb van. Ez meglepetés volt számunkra. Nyugodtnak kellett maradnunk. Gyors intézkedést követeltem. Előreléptettem az amerikai harckocsivezetőket és megparancsoltam nekik, hogy az egyik felfegyverzett német katona kíséretében hajtsák a Shermanokat Offendorfba. Jobban éreztem magam, amikor a harckocsioszlop elindult. Tájékoztattam az Abteilungot Offendorfban, erősítést kértem, hogy jöjjenek Herlisheimbe, és vegyék fel a további negyvennyolc foglyot. Összesen tizenkét zsákmányolt Sherman tank és hatvan fogoly volt. A saját két Pantheremet bevetettem Herlisheim széléig. Így a két Párducom kilenc kilövést ért el. Miután megérkezett az erősítés, visszaparancsoltak az offendorfi Abteilung parancsnokságra.
1945 elején 24 évesen egy oldalkocsis motor, egy panzerfaust és két Panther segítségével 9 kilőtt Sherman, 12 zsákmányolt, 60 amerikai fogoly és 20 kiszabadított német… elég komoly volt a kisgyerek! Túlélte a háborút és 2010-ben távozott el.
A 12 zsákmányolt Sherman német személyzettel harcolt tovább.
Remélem Patton nem kapott agyvérzést és később hadbíróság elé állították a balf@szkodó tankistákat
Szar ügy, amikor egy 24 éves kiscsávó feloszlatja az Army 12th Armored Division teljes 23th Tank Battalion-ját egy oldalkocsis motoron egy panzerfaust társaságában meg két Panther fedezetében.Nahát, milyen ügyes kis náci.
Remélem Patton nem kapott agyvérzést és később hadbíróság elé állították a balf@szkodó tankistákat
Ps. Hasonlóan ügyes kis briton esetleg?
Volt ilyen sztori. Egy travi angol katona két teás kannával,meg egy dobtáras baltával,egyedül elfoglalt egy üres tanyát Normandiában.Szar ügy, amikor egy 24 éves kiscsávó feloszlatja az Army 12th Armored Division teljes 23th Tank Battalion-ját egy oldalkocsis motoron egy panzerfaust társaságában meg két Panther fedezetében.
Ps. Hasonlóan ügyes kis briton esetleg?
Britannia hadtörténelmének fényes lapjai tele vannak hasonló, de még ilyenebb dolgokkal.Szar ügy, amikor egy 24 éves kiscsávó feloszlatja az Army 12th Armored Division teljes 23th Tank Battalion-ját egy oldalkocsis motoron egy panzerfaust társaságában meg két Panther fedezetében.
Ps. Hasonlóan ügyes kis briton esetleg?
Az, hogy nem csap népünnepély miatta a nép, annak az az oka, hogy ez az elvérható minimum egy britontól.
A többire ott a Viktória Kereszt.
De viccen kívül, teljesen indokolatlan volt az amerikaiak beszarása.
Most komolyan nem sztárolásiból, de szerintem egy Afrikát, Olaszo-t megjárt brit pc.zlj nem csicskult volna be.
Mindezektől függetlenül jó helyzetértékelés és hasonló probléma magoldás a kiscsávótól.
Sose becsüld alá az üres tanyákon élő csirkék vérszomját. Nem éri meg.
Két Panthewr is valami, de a csirkék. A csirkék azok megb@sznak.
Oooohhh emlékszem már! És a legdurvább az, hogy közben állítólag a két kannából egy csepp sem löttyent ki!
Milyen komoly, hogy azokra a -szerinted- fényes lapokra most olyan színe… elnézést neves britonok kerülnek, mint Rishi Sunak vagy Sadiq Khan, akik fajtája 50 lappal előrébb a kirabolható, semmibe vehető, szabadon kirabolható kategóriába esett…
Így lesz a fényes és hatalmas Brit Birodalomból egy penészes színes gettó a maradék szigeten.
Dirlewanger Brigade and the Battle of Ipolysag
Nos, azért lássuk be, hogy az öreg Oszkárnak is inkább egy jó erős kötél végén lett volna a helye.
Mivel a keleti front nem az úriemberek háborúja volt,tök mindegy,hogy kinek milyen kötél végén lett volna helye.
Szerintem csak nem égtek a vágytól egy posztumusz Medal of Honorért egy már megnyert háborúban.
Vonneguték is megadták magukat a Bulge alatt, és mentek fogságba (6000 amerikai adta meg magát abban a szektorban és csak 500 esett el, szóval nem mindenhol a mozikban és regényekben bemutatott önfeláldozó hősök harcoltak). De így lett a csávónak némi élményanyaga a könyveihez, mint az a kis "katonai célt" érő "precíziós" bombázás Drezdában.
(Ja, kapott egy Bíbor Szívet azért, fagyási sérülésért.)