Az USA főleg Roosvelt alatt egyáltalán nem volt egyértelműen a Britek pártján, sőt. Sokszor előfordult hogy Sztálin - akit Roosvelt sokszor Uncle Joe-nak szólított kedélyesen - és Roosvelt viccelődtek az öreg bulldogon, és annak régimódiságán, a gyarmataihoz való hozzáállásán. Roosvelt már akkor minden erejével azon volt, hogy lehetőleg külön megállapodjon az amerikaiakkal, és össze ugrassza őket a Szovjetekkel. Ez a terv Roosvelt halála után Trumannal már sikerült is. Az angolok mint előtte mindig, akkor is azt az elvet követték, hogy az aktuális hozzájuk közel eső, tehát az EU kontinentális részén lévő legerősebb hatalmat támadják másokkal összefogva, hogy kiüssék a nyeregből. A Németek voltak a legerősebbek magukban, ezért támogatták akár a SZU-t is, majd mikor látszott hogy a Németeknek vége, már készítették elő a terepet a SZU ellen. A sors furcsa fintora, hogy akárhogy manővereztek, röviddel a második vh. után így is - úgy is bebukták győztes oldalon is a gyarmataikat, ahogy a franciák is. Az egész II. VH győztese egyedül az USA lett, akinek viszont ezt követően jött el az igazi aranykor, az '50-es, '60 as évek, gyakorlatilag ők gyártottak mindent, mindenki nekik volt adós, és tetszeleghettek a II. VH-s győztes szerepében, amire ráült egész Hollywood, s a világon mindenhol ott voltak a bázisaik, katonáik. Átvették a Britek szerepét szépen és csöndben. A Brit - Francia vergődés a korábbi gyarmatok megtartására pont '56 ban fújt ki teljesen, a Szuezi válság kapcsán, ahol csúnyán felsültek. Gyakorlatilag a '60 évekre eldőlt hogy a Szovjetuniót leszámítva, tehát a nyugati oldalon NINCS párja az USA-nak, abszolút háttérbe szorult Európa, innentől másodvonalból nézték a geopolitikai történéseket, már nekik osztottak lapot, nem ők osztottak másnak.