Egen, konkrétan az orvosi személyzetet égették benne egy megtámadott kis Wermacht konvoj mentőjében. Az őrnagyot a saját autójában kapták el és kis kínzás után karóba húzták. Mivel sokan Oradour-t emlegették, de nem mondták melyik Oradour, Dickmann és a felderítői Oradour sur-Glane-ba (be?) mentek és letarolták. Terrorelhárítóakciónak így túlzás, ez tömeggyilkosság volt, ugyanakkor a hatékonyságáról nem nagyon lehet vitázni, a maquis és a komcsik is leálltak ezután, mert nem érte meg a tevékenységük a vérfürdőt annak ellenére sem, hogy a Das Reich üzemanyagkészletének elpusztításával annyit tudták késlelteni a hadosztályt, hogy ez végülis a teljes partraszállásra kihatott.
Koszonom a kiigazitast es infot!
Mellesleg Kämpfe igen kemenyen tolta, nem gyengen kituntetett tiszt volt. Erdemes megnezni:
-Vaskereszt masodosztaly 1941 augusztus
-Sebesulesi, fekete 1941 oktober
-Vaskereszt elso osztaly 1941 november
-Altalanos rohamjelveny 1942 aprilis
-Winterschlacht im Osten 1942 julius
-Sebesulesi, ezust 1943 marcius
-Sebesulesi, arany 1943 marcius
-Arany nemetkereszt 1943 marcius
-Kozelharc jelveny, bronz 1943 aprilis
-Kozelharc jelveny, ezust 1943 oktober
-Lovagkeresztet 1943 december
-Kozelharc jelveny, arany 1943 december
-Haborus erdemkereszt 2 osztaly kardokkal
A 18 millio katonabol mindossze 98!!! ember erdemelte ki a lovagkeresztet es az arany kozelharc jelvenyt. A srac beton kemeny volt.
Az arany sebesulesi minimum 5 sebesules utan jart.
Az arany kozelharc jelveny legalabb 50 nap kozelharcban eltoltott ido utan jart.
Arany nemetkereszt a harcban mutatott extrem batorsagert jart, a vaskereszt elso osztalya utan
A lovagkeresztet ugy kapta meg, hogy mar elotte is egyszer felterjesztettek es elbiralas alatt volt. Bemasolom mi szerepelt az utolso eloterjesztesben:
„Kämpfe SS-Sturmbannführert már egyszer benyújtották a Lovagkereszt kitüntetésére bátorsága miatt. Azóta ismét többszörös bátorsággal tüntette ki magát.
A nagy Dnyeper-kanyartól nyugatra fekvő hídfők körüli harcok során a III./(gép.) SS-páncélgránátos-ezred „Der Führer” jól teljesített Kämpfe SS-Sturmbannführer vezetésével.
A Schtschutschinka hídfő elleni védekezési erőfeszítéseink közepette az ellenség a Dnyeper-kanyarban lévő hídfőjéből nyugat felé támadásba lendült egy erős tüzérségi csapást követően. Céljuk a két hídfő egyesítése volt.
Az ellenségnek sikerült betörnie a 20. Pz.-Gren.Div. állásaiba és elfoglalta Chodoroff és Kanada falvakat. Az ott telepített Wehrmacht egységek visszavonulni kezdtek.
Ez a helyzet fogadta Kämpfe SS-Sturmbannführert, amikor 1943.10.12-én elérte a Chodorofftól nyugatra fekvő területet Bataillonjával. Azonnal nagy határozottsággal elfoglalt egy Kompanie-t, és elfoglalta az ellenségtől a parancsnoki 169.4-es hegyet. Inspiráló személyes példájával minden lépésnél motiválta katonáit céljuk felé, miközben erős ellentűz alatt állt.
Erről a dombról megfigyelhette, hogy a közeli Wehrmacht egysegek tovább vonultak vissza. Válaszul 2 SPW-t és 3 embert vitt ezekhez a visszavonuló egységekhez, és átvette a parancsnokságot. Energiájának és példájának köszönhetően ezeket az ismeretlen alakulatokat vissza tudta vinni a harcba és az ellentámadásba. A megerősített zászlóaljból és 18 harckocsiból álló ellenséges ellenállással szemben Kämpfe Sturmbannführer mindössze 5 SS-katonával és 50 Wehrmacht katonával tudta visszafoglalni Kanada elveszett faluját és Chodoroff déli részét.Amint ez az ellentámadás a sötétség beállta miatt leállt, Kämpfe mindössze 2 SPW erejét vette fel, és ezekkel Chodoroff északi széle felé lökte, 160 ellenséges gyalogost kioltva útközben.
Kämpfe SS-Sturmbannführer önálló határozottságának köszönhetően nemcsak az ellenség harci akarata tört meg, hanem egy rendkívül veszélyes helyzetet is sikerült megmenteni. Csak az itteni sikereknek köszönhető, hogy sikerült egy védősort rekonstruálni a jobb szomszédos szektorban. Kämpfe SS-Sturmbannführer kezdeményezése és kiemelkedő magatartása nélkül a Chodoroff-Kanada szektor frontja összeomlott volna, és az ellenségnek kétségtelenül sikerült volna nyugat és délkelet felé felgöngyölítenie állásainkat a Dnyeper-kanyarnál.
A sok ellenlökés során Kämpfe SS-Sturmbannführer ismét megsebesült, de Bataillonjával maradt. Csak miután megkapta a tizedik, különösen súlyos sebét, hagyta magát evakuálni.”
