Akkor kezdjük a hds. szervezés legnagyobb akadályával, a trianoni előírásokkal. A gyalogezred -századszintig - kötelező szervezési és létszámelőírásai miatt ezt tudtuk felállítani:
Tehát egészen a századokig a pontos összetétel is elő volt írva, ahogy a létszám is:
Legnagyobb létszám Legkisebb létszám (tisztek+legénység)
Gyalogezred: 65+2.000 52+1.600
Gyalogzászlóalj: 16+650 12+500
Gyalog- vagy géppuskás-század: 3+160 2+120
Tábori tüzérüteg: 4+150 2+120
Aknavető-század: 3+150 2+100
Szervezetileg egyik irányba sem lehetett átlépni ezeket a számokat, a gyakorlatban csak kevesebb lehetett. Felünő a tiszti állomány nagyon komoly alulméretezése, csaknem kétszer ennyi lesz 1942-re beállítva. Ráadásul a 20%-os tiszti, 15%-os altiszti arányt a tényleges állományhoz mérték, azaz ha a toborzás nem sikerült, a gyakorlatban még ezeket a számokat is csökkenteni kellett (volna). Ez magyarázza a számos "civil" közalkalmazott beállítását, akik persze gyakran hivatásos katonák voltak.
Ehhez a századlétszámelőíráshoz kellett "szabadon" kitalálni a szakasz-raj összetételt, az érdekesség a kézi gpu-s /máshol könnyűnek is nevezett/ szakasz, ők tkp. a golyószórósok voltak.
Konkrétan kimondták, hogy amilyen alakulat nincs az előírásokban, azt felállítani sem lehet, a gyalogság szempontjából érdekes lehet:
kizárólag ho. szinten
összekötő különítmény : 1 távbeszélő- és távíróosztag, 1 lehallgató-szakasz és 1 postagalamb-szakasz: max. 11+330
utászzászlóalj: 1 törzs, 2 utászszázad, 1 hidászszakasz és 1 fényszórószakasz: 14+500 ill. 8+300
+ ugyanitt tüzérezred, kerékpáros zlj., lovasszázad.
A nálunk bevezetett vegyes dandár szinten ezekből kerékpáros zlj, lovas század, aknavető század, kisebb távbeszélő- ill. árkász osztag lehetett, semmi más és mindenből 1-1/ho. ill. dd.
Természetesen a fegyverzet fajta és mennyiség is korlátozva volt. Egy állami fegyvergyár lehetett, minimális - csak az elhasznált anyagok pótlására - elegendő kapacitással. Tilos volt az export-import, fejlesztés stb.
A fegyverzet és lőszer engedélyezett 1000 főre ill. egy fegyverre eső mennyisége:
Puska vagy karabély: 1.150 500 lövés
Nehéz vagy könnyű géppuska: 15 10.000 lövés
Könnyű aknavető v. Középnagyságú aknavető: 2 500 v. 1000 lövés
Tábori vagy hegyi ágyú, vagy tarack: 3 1.000 lövés
Önműködő puskát vagy karabélyt könnyű géppuskának kellett tekinteni.
Nehéz, vagyis 105 mm.-nél nagyobb kaliberű löveg használata nincs megengedve.
Ezeken kívül még számos kiképzési, szervezési korlát volt, ezeket is az egészen 1927-ig - a mi komoly költségünkön - itt lévő ellenőrök felügyelték, több-kevesebb sikerrel. Így az érdemi átalakítások majd ezután jönnek.